Guilin Guangxi Zhuang nemzeti kisebbség autonóm területének észak-keleti részén terül el, Kína déli részén. A város összterülete 4183 négyzetkilométer, ezen belül a belváros 565 négyzetkilométer. A város közigazgatásilag két járásra oszlik?éghajlata: szubtrópusi. Korán még a Ming-dinasztia idején?1637-ben?az ismert utazó Xu Xia-ke felkereste Guilin várost. Feljegyzések szerint elragadtatással beszélt a guilini hegyek kivételességéről, a ?karcsú" vízfolyásokról, a ritka barlangokról, és a kövek szépségéről.

Guilin éghajlata párás és meleg, az átlagos hőmérséklet körülbelül tizenkilenc fok. Csapadék-mennyisége évente 1900 milliméter körül mozog. Tavasszal köd és felhő takarja a hegyeket, de még így?a homályban is szépek. Nyáron gyakori a zápor-eső, de tartósan felhőtlen az ég, a hegyeket dúsnövényzet és virágok borítják egész évben. Errefelé ritkán esik a hó. Egy szóval: Guilin Dél-Kína legkellemesebb éghajlatú helyeinek egyike, párját ritkító nyaraló hely szépségének köszönhetően.

Az utóbbi időkben évente több mint 10 millió látogató kereste fel a vidéket. Guilin a régmúltban katonai szempontból is döntő fontosságú város volt. A kínai törtélemben az úgynevezett hadakozó államok korszakában Chu fejedelemséghez tartozott. Az időszámítás előtti 214-ben az első kínai császár Qin Shi-huang ásatta itt a LingQü elnevezésű csatornát, hogy összekapcsolják a Xiang és a Li folyót egymással, továbbá, hogy összefüggő rendszerbe kerüljön a Jangce és a Csu-folyó vízgyűjtő teülete. Ettől kezdődően Guilin fontos összekötő pontja lett Dél- és Észak-Kínának.

A Dél-Song dinasztiabeli Li Zeng-bo híres klasszikus költőnek nagy hírneve marad mára is. Azért, mert többször megénekelte Guilint annak: ?az ottani hegyek és vizek páratlanul szépek a kerek ég alatt". A volt amerikai elnök Richard Nixon, amikor ott járt, ezt mondta:"Feleségemmel együtt több mint 80 országban és százegynéhány városban jártunk a világon. Nyugodtan mondhatom, hogy ehhez hasonlót sehol sem láttam." 1963-ban a volt kínai külügyminiszter, egyik marsall, Csen Yi a vele Guilinba utazott külföldi vendégeket azzal a verssel ajándékozta meg, amelyben szót említett Norodon Shihanuk kambodzsai király által neki kifejezett csodálkozásáról, ami hasonló Nixon beszédéhez: a világon több hely közül, ahol tartózkodott, akármelyikkel sem lehet mérni Guilint. Csen Yi marsall versének végén nagy érzelme fűződik egy mondathoz: inkább egy guilini lenne ahelyett, hogy ha varázsló lehetne.

Egy a város szélén elterülő hegyben felfedezett lelet azt támasztotta alá, hogy közel 30 ezer évvel korábban azon a vidéken már létezett az ősi civilizáció. Szun Jat-szen rezidenciája egykor Guilin belvárosában volt, és egyebek között 1938-ban itt jöt létre a 8.hadsereg guilini ügyintéző iródája, és Zhou En-laj néhai kínai miniszterelnök a polgárháború időszakában háromszor utazott ide, hogy irányítsa a forradalmi munkásságot.

A történelem folyamán Guilin akkor került a legválságosabb időszakba, amikor a japán imperialisták behatoltak Kínába. Az épületek 95%-a elpusztult, a város teljesen rommá vált, és a régóta fennmaradt ősi épületek egy éjszaka alatt eltűntek. Addig, amíg az ország fel nem szabadult, a belvárosban csupán négy kis üzem, egy pontonhíd és egy utca létezett. A felszabadulás után a várost újjáépítették, amelynek mai látszata teljesen megújult.

A Qin-dinasztia óta megmaradt emlékek közé tartozik 200-nál is több látnivaló és kalligráfiai kőtáblák közel 2000 immár restaurált darabja. A mai Guilin nem nagy, de tiszta és rendezett, az idejövő turisták megfelelő elhelyezést találhatnak a helyi szállodákban. Az idegenforgalmi szolgáltatások meglehetősen fejlettek.

A várost a Dél-Nyugat-Kína 'jáde-öve' néven ismert Li folyó keresztezi. A folyó menti sugárút este ki van világítva, és rendszerint rendkívül forgalmas.

Azok a turisták, akik ideutaznak, valamennyien hajóra szállnak és úgy gyönyörködnek a nagy városokban ritkán látható mezei és természeti szépségekben: a hegyekben és erdőkben, a folyón lévő tutajokban, illetve a bivaly hátán ülő fuvolázó,legeltető kis fiúkban.