A tiszta jáde fehér, vagy színtelen. Ami a magyaroknak az alabástrom, az a kínaiaknak a jáde. És még sokkal-sokkal több. Természetesen nem csak azért, mert az alabástrom csak fehéren szép, míg a jáde a belekerült más elemektől, vastól, mangántól, krómtól színesen is az, mélyzölden pedig egyenesen a legszebb. Azért is több a jáde, mint az alabástrom, mert amellett, hogy a legszebb külső tulajdonságokat a jáde szépségéhez hasonlítják a kínaiak, a kínai kultúrában a legnemesebb elvont tulajdonságoknak is a jáde a szimbóluma. Konfuciusznál a jáde tisztasága és keménysége az emberi természet erős hitét és megingathatatlan becsületességét jelentette. A Nyugati utazás című XVI. századi klasszikus kínai regényben a legfőbb hatalom birtokosának, az Ég Urának a neve Jáde Császár volt. A XVIII. században keletkezett A vörös szoba álma című szintén klasszikus regényben pedig egyenesen az egyik főszereplő volt egy darab értékes jáde az előző életében, azaz egy jáde reinkarnációjaként született újra, nem mellesleg egy jádekővel a szájában.

Habár a továbbiakban a jáde szót használjuk, van egy kis zűrzavar az elnevezés körül. Csak 1863-ban fedezte fel a francia Alexis Damour, hogy a jáde szót valójában két különböző ásvány neveként használják. Az egyik ásvány a nefrit, ami kalcium- és magnézium-szilikát. A másikat Damour elnevezte jadeitnek. Ez az előbbinél keményebb ásvány, minthogy alumínium- és nátrium-szilikát. Kínában éppen ez utóbbi nincsen, a nefrit viszont bőségesen megtalálható. Az egyszerűség kedvéért ezt nevezzük "kínai jádénak". Míg jadeitet Kínába a történelem folyamán főképpen Burmából importáltak (innen a közkeletű burmai jáde elnevezése), addig nefritet, azaz kínai jádét több helyen is bányásztak és bányásznak most is Kínában, például Shaanxi tartományban Lantiannél, Gansu tartományban Jiuquannél, Liaoning tartományban Youyannél, Xinjiang Autonóm Területen Hetiannél. Nem is csoda, hogy a világ legnagyobb jáde-exportőre Kína.