 A petárda hangja nélkülözhetetlen kelléke a kínai ünnepeknek, vigasságoknak. Eredetileg a vadállatok elriasztására szolgált, természetesen ideértve a mitológiai vadállatokat is, mindenekelőtt az unikornist, amely tél végén, tavasz elején jelent meg Kínában nagy pusztítást okozva, és amelynek a neve később azt kezdte jelenteni, s jelenti máig is, hogy esztendő. A zajon kívül egyébként az éles fény és a piros szín is elijesztette a gonoszt, ezért is piros a holdújévi ünnep hagyományos színe Kínában. Ezek szerint azt már elöljáróban leszögezhetjük, hogy a legjobban piros petárdával járunk. De ez csak egy kicsiny része annak, amit tudni kell, vagy lehet a kínai petárdáról. Ha valaki azt hinni, a petárda nem komoly dolog, annak elég a figyelmébe ajánlani, hogy "csak" két korszakalkotó kínai találmányra, a papírra és a puskaporra volt szükség a megalkotásához. Mai adásunkban tehát részletesen szólunk arról, mit jelent a kínai emberek számára a petárda.
Mindjárt pontosítani is kell, amit az előbb a puskaporról és a papírról mondtunk. Hiszen az első petárdák elkészítéséhez még egyiket sem használhatták. Ugyanis még a puskapor felfedezése előtt eldurrantották Kínában az első petárdákat. Egyesek szerint szárított, mások szerint még zöld bambuszpálcát égettek, annak is pattogó hangja volt, úgyhogy nem tévedés, hogy már 2000 évvel ezelőtt használtak petárdát az újévet ünnepelve Kínában. Aztán amikor felfedezték a puskaport, a bambuszt ezzel töltötték meg, s így a petárda még nagyobbat szólt. Jelenlegi ismereteink szerint az első puskaporos petárdát a Három Királyság idején, vagyis a 220-265 közötti időben alkalmazta valamikor Ma Jun. Tehat jó 1700 évvel ezelőtt. Minthogy idő közben a papírt is felfedezték már Kínában, hát bambusz helyett abba is lehetett tölteni a puskaport, és a fejlődes már megállíthatatlan volt. Ha két egymástól független papírkamrába töltötték a puskaport, akkor két durranás volt az eredmény. Eljutottak aztán egészen a fürtökben lógó petárdákig, vagyis a sok-sok durranásig. Ma pedig, hála a kémia fejlődésének, a tűzijátékig.
A petárda mindig elsősorban a fiatalok, gyerekek kedvence volt, ürügy pedig mindig akad petárdázni: Holdújév, házassagkötés, a nemzeti válogatott győzelme, ünnepségek, petárdarobbantás nélkül eltöltött két egymás utáni nap, stb., stb. De a legfontosabb ezek közül a Holdújév a kínaiak számára, valahogy úgy, mint a magyaroknak a karácsony, de még inkább, mint a karácsony és a szilveszter együttesen. Petárda nélkül tehát Holdújév igen nehezen képzelhető el a kínai emberek számára, éljenek bárhol is a világban. Amikor Peking város vezetősége biztonsági és környezetvédelmi okokra hivatkozva Peking központi részéről száműzte a petárdat és a tűzijátékot, mindjárt megjelent a piacon egy cég kazettája petárdahangokkal. Így a központban élőknek sem kell nélkülözniük a petárdahangokat. Ha még nagyobb látványosságot szeretnének, esetleg választhatják Handel 1749-es művét is meghallgatásra, a "Zene a királyi tűzijátékra" címűt.
|
