Pedig a petárda megfelelő elővigyázatossággal biztonságos is tud lenni. Vagy talán még ennél is több? A Xinhua Hírügynökség jelentése szerint a SARS idején néhány helyen, pl. a déli Hunanban (ahol egyébként csak 6 atípusos tüdőgyulladásos esetet találtak) a parasztok a halálos kór ellen is bevetették a petárdat. Hiszen hajdanában, az unikornis ellen egyszer már megfelelő védelemnek bizonyult. Mielőtt elhamarkodottan babonát és elmaradottságot kiáltanánk, nem árt ha tudjuk, hogy míg a szomszédos Hongkong a SARS által legfertőzöttebb terület volt, addig Makaón, a petárdagyártás hajdani fellegvárában, a kis túlzással többszáz éven át kén és foszforforszagú városban alig volt néhány atípusos tüdőgyulladásos eset. Van, aki hajlamos volt ebből azt a következtetést levonni, hogy a petárdában levő kén talán jótékony hatással van az atípusos tüdőgyulladásra. Tudományos válasz nincsen még a kérdésre, de annyit máris elmondhatunk, hogy a petárda ha talán nem is használ, de ártani meg aztán semmiképpen sem ártott Hunanban.

A SARS-tól és attól eltekintve, hogy ma már a világ összes petárdájának 65%-át a Hunan tartománybeli Liuyang városában gyártják, mégis, Makaó említése nélkül a kínai petárdákról szólni olyan, mint a svédcsavarról beszélni id. Szívós István említése nélkül. A petárdaüzletben a világon ugyan nagyon sokan vesznek részt, hiszen az ismert petárda-márkák száma az ezret közelíti, de valójában mégis csak kétfajta petárda volt és van: Makaón készült és nem Makaón készült! Még egy ideig, hiszen sajnos már megszűnt Makaón a petárdagyártás, pedig a makaói petárda jelenti a klasszikus, a békebeli, a kézműves terméket, a petárdák Rolls-Royce-át. Erről a petárdák gyűjtői nagyon sokat tudnának beszélni. A petárdagyűjtőkről pedig mindenki más, hiszen petárdát gyűjteni valami olyasminek tűnik, mint hópelyhet, vagy naplementét. Pedig a régi petárdák ugyanúgy régiségnek számítanak, mint bármely műtárgy, aukciókon sokszáz dollár a ritkábbak ára.