Az egész világon figyelmet keltő felfedezés 100. Évfordulójára Pekingben felépítették a barlang eredeti nagyságú modelljét, amely némi fogalmat ad a látogatóknak a nevezetes barlang igazi szépségéről. A barlangban raktározott értékeket a külföldi behatolók már régen elrabolták, a kincsek szerte a világon több mint 10 országban találhatók. Ennek ellenére az üres barlang az értékes Tang dinasztiabeli falfestmények miatt művészi gyöngyszemnek számít.

A Buddhista Szentkönyveket Örző Barlanggal együtt bemutatott három másik barlang modellje jól reprezentálja a barlang-együttes jellegzetességeit. Ezeket a barlangokat különböző időszakokban építettek, így tanulmányozhatók rajtuk különböző történelmi korok építészeti, szobrászati és festészeti vonásai. A négy barlang modelljén kívül gyönyörködni lehet a dunhuangi freskók reprezentatív műveinek 30 másolatában is. A freskókat mind neves kínai festők készítették. A Dunhuang barlangokat kutató intézmény igazgatója úgy itéli meg, hogy ma már maguk a másolatok is értékesek, ritkán hozzáférhető műalkotások.

A kiállításon most első ízben mutatják be a nyilvánosságnak a Buddhista Szentkönyveket Örző Barlangban rejtett régi könyveket és selyem festmények közül néhányat. A barlang kincseinek nagyrésze persze továbbra is külföldön maradt, és a kiállításon több mint 80 fotókópia ad képet a barlang felfedezéséről és a leletek külföldre kerüléséről; a Nagy-Británniából, Franciaországból és máshonnan beszerzett, másoaltok, modellek lehetővé teszik a látogatók számára, hogy fogalmat alkossanak a barlangok eredeti, igazi arculatáról.

Az Európát Ázsiával összekötő selyemúton a régmúltban a buddhista, a múlt században pedig a keresztény szerzetesek, a kereskedők és a tevekaravánok jártak. Az útvonal hossza meghaladja a 7000 kilométert. Azt a szakaszt, amely Wuweitől Dunhuangig terjed, Hehszi-zoulangnak nevezik, és egy hatodát teszi ki az egész selyemútnak. A Kanszu tartományban fekvő Heszi-zoulang kínaiul a Folyó Nyugati Folyosóját jelenti. Azért ez a neve, mert a tartomány alakja hosszúkás, és egy folyosóhoz hasonlít.

Dunhuang az örök hó borította Qilian hegyvonulat mellett a Folyó Nyugati Folyósójának nyugati peremén helyezkedik el. Ez a csodálatos hely valamikor a kínai nemzet legkiválóbb művészi teljesítményét hordozta, és a keleti civilizáció jelképe lett egész Kelet Ázsiában.

Dunhuang sok minden másról is nevezetes. Az átlagos évi csapadék mennyiség itt 100 mm alatt van, a páratartalom azonban rendkívül magas, és ennek a kivételes természeti körülménynek köszönhetően itt rendszerint igen bőséges a görögdinye, a szőlő és az őszi barack termés. Dunhuangot ezért a ?dinnye megyéje" néven is szokták emlegetni. A sivatagban fekvő város másik régi neve pedig a ?homok megyéje". A homok errefelé több különleges természeti képződményt alkotott.

A következő utazáshoz legalább egy egész napra van szükség. Mire a nap felkel, a város környéke élénk arany színben kezd csillogni. Az országutak mentén álló tanyák, maguk az utak, és a távoli beláthatatlan sivatag mind-mind aranyszőkének tetszik, és csak a két oldalon sorakozó fákon zöldje mutatja, hogy azért itt az életnek más színe is létezik.

Dunhuang várostól 5 kilométerre délre a felhalmozódott homokból egy kis hegy képződött?a Mingsha-shan - ami kínaiul azt jelenti: a csengő homokhegy. Amikor ugyanis valaki megmássza a hegyet, a sárga homokszemek mint mint a hullám peregnek lefelé, és ilyenkor halk csengő hang, sőt olykor viharos dübörgés hallatszik. Néhányan ugy vélik, mindez olyan, mint a tenger morajlása. Ez az úgynevezett ?felhőtlen dörgés a homok hegyen" Dunhuang 8 legkiemelkedőbb látványosságának egyike. Itt még egy érdekes jelenség tapasztalható: az emberek által nappal letaposott homokot éjjel a szél ujra felhordja eredeti helyére, és a következő napon a homok hegy a legkisebb változást sem mutatja. A hegy teteje ? mint mindig - egy kés éléhez hasonlít. Mindezek miatt réges-régen elvarázsolt hegynek is nevezték a Mingsha-shant.

A csengő homokhegynél van egy forrás, amely a hold sarlójához hasonlit. Úgy hívják: a félhold forrása, vagyis: Yueya-quan. A veszélyes és félelmetes sivatagban a Yueya-quan testesíti meg az élet szelídségét és szépségét. A forrás vízterülete nem széles; négy oldalról homok zárja körbe, de soha sem lepi be a sivatag, a homok. A forrástól délre és északra egy-egy hegy magasodik, amely a forráshoz hasonlatosan félhold formájú. A Mingsha-shan háta mögött ott a beláthatatlatlan sivatag, amelyen a szél gyorsan eltünő és újramegjelenő nyomai láthatóak.