Ami azt illeti, a Kang Huijun által megjósolt lépések inkább bakugrásoknak felelnek meg, hiszen 2005-re akarja a gyémánttőzsde forgalmát évi 600 millió dollárra feltornászni, ahonnan ötszörös növekedést elérve a 3 milliárd dollárt vette célba 2007-re. De végül is nem elérhetetlen célokról van szó. 1995-ben például még csak 2 milliárd jüan értékben adtak el gyémántot Kínában, 2002-ben viszont már 14,5 milliárd volt az összforgalom.

Időközben azonban a gyémántpiac meglehetősen hektikásnak bizonyult. 2004 elején ugyanis a világpiacon megnőtt a gyémánt iránti kereslet, aminek következtében megnőtt a nyersgyémánt világpiaci ára. Ezt tetézte az is, hogy a nyersgyémánt-kereskedők kivártak, hiszen további áremelkedésre számítottak. Amíg 2002 végén egy 0,02-0,03 karátos gyémánt még 40 dollárba került, addig 2004-ben már ugyanezért a nyersgyémántért már 50 százalékkal többet, 60 dollárt kellett kifizetniük a csiszolóknak. A tapasztalatok szerint azonban a gyémánt ékszerek áremelkedése mindig csak jókora késéssel követi a nyersgyémántét. A gyémántcsiszolók most sem tudták a fogyasztókra, pontosabban a kereskedőkre hárítani az áremelkedést, azaz szerte a világban, így Kínában is csökkent a profitjuk. Míg a nyersgyémánt-kereskedők, és az ékszerkereskedők 10-20 százalékos profitrátával dolgozhatnak, addig a gyémántcsiszolóké csak 5-8 százalék.