|
Jó estét kívánok kedves hallgatóink, a Postabontó mikrofonjánál ma Laura köszönti Önöket. Kína apraja-nagyja a Tavaszünnepre készül. Teljesen természetes, hogy az emberek nagyon várják már ezt a fontos ünnepet, hiszen ilyenkor az egész család újra együtt van, sokan több ezer kilométert utaznak azért, hogy erre a pár napra szeretteikkel lehessenek. A középületeket jelentős része már ünnepi díszbe öltözött, mindenhol megjelentek a hagyományos képek, feliratok. Az idő azonban - mint ilyenkor természetes - nagyon lassan telik, főleg úgy, hogy ezen a hétvégén dolgozni kell. Talán kedves hallgatóink nem tudják, hogy az ünnep "mindössze" háromnapos, de azért, hogy mindenki nyugodtan hazautazhasson, egy hétig nem kell bemenni a munkahelyekre. Viszont ezért a most következő hétvégén előre le kell dolgozni a kieső napokat...
Kedves hallgatóinktól még mindig kapjuk az Újévi jókívánságokat. Még egyszer nagyon köszönjük a sok-sok képeslapot, és levelet, amit az elmúlt hetekben, illetve hónapokban küldtek nekünk.
Varga Ákos kitartóan postázza nekünk a jobbnál-jobb magyar lapokat. Sőt, olyan magazint is küldött nekünk, amiről még nem is hallottunk. Egy 1995-ös Nagymami című lapot kaptunk, amelynek címlapján Csonka András látható a nagymamájával. Ez éppen jókor jött, hiszen a Tavaszünnep lényege pontosan az, hogy ilyenkor a családok ismét összejönnek. Talán szemtelenség lenne részemről, ha Ákost újabb lapok küldésére buzdítanám, ám ha ezt tenné, nagyon örülnénk, ha egy kertészettel foglalkozó újságot is tenne a csomagba.
Egyik legfiatalabb hallgatónk, Niki is írt nekünk. Arról számolt be ifjú barátnőm, hogy egy meglepetés-csomag összeállításán dolgozik, amit szerkesztőségünk tagjainak szeretne hamarosan küldeni. Kedves Niki, gyűjtsd csak a pénzed nyugodtan, de ne költsd el ránk. Számunkra az is nagy ajándék, hogy írsz nekünk! És reméljük, minél sűrűbben és minél többször olvashatjuk soraidat!
Szegedről, Bató Enikőtől, pontosabban Encitől is kaptunk ám levelet! Most ebből olvasok fel egy részletet: ?Hallottam, hogy bemondtátok a nevemet a rádióban. Nagyon örülök neki. Egyébként azt szeretném kérdezni, hogy tegeződhetnénk-e? Mert én utálom, hogyha Enikőnek neveznek. Azt szeretem, ha Encinek hívnak. Bár azt nem tudom, hogy Ti mit szerettek. Majd írjátok meg, hogy hogyan szólítsalak benneteket. Remélem a rádiót sosem szüntetik meg- eddig az idézet. Kedves Enci, ha nekem írsz, hívj a magyar nevemen, vagyis Laurának. Természetesen tegezhetsz nyugodtan, mert szerintem nem olyan nagy a korkülönbség, hogy ez bárkit is zavarna. Azonban kérlek ne vedd a szívedre, ha egyszer-egyszer Enikőnek, és nem Encinek szólítalak. Szerintem ugyanis az egyik legszebb név az Enikő. Nem csoda, hogy szívesen ismételgeti az ember!
Képzeljék, Virágh Dénesné, Judit bal kézzel írt nekünk levelet azért, mert a másik keze eltört! A szerkesztőség minden tagja nevében jobbulást kívánok Juditnak és nagyon köszönjük az írását!
Dudás György megint hosszú levéllel örvendeztetett meg minket, s írt a rizstermelésről hallottakról is. Levelének egy idevágó részét olvasom most fel önöknek: "Nem tudom, hogy a nagyüzemi termelés állami-e vagy magán. Láttam a búza nagyüzemi termeléséről világraszóló képeket. Szerintem ezeket állami tulajdonban kellene tartani, mert milliók éhezésének felszámolásáról az államnak kell gondoskodnia"- írja Dudás György.
|
