|
Jó estét kívánok kedves hallgatóink, a Postabontó mikrofonjánál ismét Ilona köszönti Önöket. Elcsendesedett a folyton nyüzsgő Peking, de nem csak Kína fővárosa, hanem az egész ország. Biztos vagyok benne, hogy nem kell hosszan magyaráznom, hogy mi okozta ezt: a Tavaszünnep, vagyis a Holdújév. A kínai emberek számára a holdnaptár szerinti esztendő utolsó nap estéje a legnagyobb hagyományos ünnep. Ekkor ? ugyan úgy, mint a keresztényeknél a szenteste ? a család apraja-nagyja összegyűlik, hogy együtt töltse el ezt a kellemes délutánt. És tudják, hiszen rendszeres hallgatóink figyelik most is szavaimat, hogy ilyenkor rengetegen kelnek útra távoli vidékekről. Kisebb fajta népvándorlás indul meg Kínában, amiben több magyarországnyi ember indul el szeretteihez, hogy a családdal együtt ülhesse meg a holdnaptár szerinti esztendő utolsó napjának estéjét. És persze a következő napokat is, hiszen az ünnepek Kínában sem egyetlen napig tartanak! Talán most azon gondolkodnak kedves hallgatóink, hogy hány és hány hírt és beszámolót hallottak tőlünk az elmúlt napokban arról, milyen események történtek a Tavaszünnep közeledte alkalmából. Hétfőn este az állami vezetők hatalmas vacsorán láttak vendégül sok kínai családot, számtalan hivatali vezető értékelte az elmúlt esztendőt és határozta meg az előttünk álló feladatokat, közvetlen járat indult az ünnepek idejére a szárazföld és Tajvan között? Röviden ezekben a hetekben szinte minden és mindenkinek a gondolata a Tavaszünnep körül forgott. Ami idén se nem korán, se nem későn jött, vagyis néha januárban jön, néha pedig csak február végén. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért Tavaszünnep a neve, ha még a legnagyobb fagyok idején ünnepeljük. A válasz egyszerre egyszerű és bonyolult is. Egyrészt Kína déli részein ilyenkor már valóban közeledik a tavasz, Hainan szigeten pedig az ott mért 10-20 Celsius-fokokkal nem is igazán volt valódi tél. De a Tavaszünnep szokása nyilvánvalóan a zordabb időjárású területeken alakulhatott ki hajdanában. Ezeken a részeken még valóban messze van az olvadás, a jó idő. A hideget, a sötétet, a nehézségeket azonban sokkal könnyebb elviselni, ha vannak tájékozódási pontjaink, kitüntetett napjaink. Mint amilyen a Tavaszünnep is. A Tavaszünnep olyan, mint egy világítótorony: a part még messze van, de már tudjuk, hogy mégiscsak odaérünk.
Mondanom sem kell, szinte minden levélben feltettek egy-egy kérdést kedves hallgatóink a Tavaszünneppel kapcsolatban. Ha mindegyikre szeretnék válaszolni, talán három Postabontó sem lenne elég rá. De most szemlézzünk röviden a levelekből. Az elsők között kívánt nekünk boldog holdújévet Nemes Gábor, korábbi lekotrunk. Gábor, aki most Moszkvában dolgozik, azt írja, hiába csak pár hónapja hagyta el Kínát, máris hiányzik neki az ország.
Virágh Dénesné, Judit őszinte elismerését fejezte ki rövid írásában a kínai diplomáciának, hogy sikerült kiszabadítani a nyolc Irakban elrabolt kínai állampolgárt úgy, hogy egy haja szála sem görbült meg. Levele végén természetesen boldog új esztendőt kíván, mindkét naptár szerint.
Petik János Balassagyarmatról azt írta nekünk, idézem: ?egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatom műsoraikat. Tegnap nagyon tetszettek a Nagy Falról és a közoktatásról szóló műsoraik."
Horváth István levelében megírta, nagyon meghatódott, amikor hallotta, hogy egy teljes Postabontó műsorban foglalkoztunk vele. Ez teljesen természetes kedves István, szívem szerint minden hallgatónkról készítenék egy-egy hasonló programot. Jó egészséget kívánunk Istvánnak, és minden kedves hallgatónknak a kínai Holdújév alkalmából!
Ezzel mai, kicsit rendhagyó műsorunk végéhez értünk. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. Köszönöm a figyelmüket, a viszonthallásra!
|
