De lapozzuk is fel az elmúlt időszakban érkezett leveleket. Varga Ákos a következőket írta nekünk, idézem: Kedves Barátaim! Véget ért a szabadságom. Persze nem tétlenkedtem ez idő alatt sem. Kirándulni, utazni voltam sok helyen. Járok autóvezető tanfolyamra. A KRESZ vizsgán sikeresen túl vagyok. Most már vezetni járok. Úgy látszik már az idősebb korosztály is rászánta magát, hogy megtanuljon vezetni. Még nyugdíj előtt lévők is tanulnak vezetni. Úgyhogy nem én vagyok a legöregebb e tekintetben. [?] Nagy örömmel hallottam, ma hogy Kína is aggódik, együtt érez II. János Pál pápával kapcsolatban. Ma mondta be a rádió ezt a hírt" ? eddig az idézet Varga Ákostól, aki most sem hagyta, hogy hiányt szenvedjünk színes lapokban. Postázta nekünk a WWF Magazin februári számát, és számtalan más újságot is. Köztük a ?Kerti növények" című sorozat néhány kártyáját, amit különösen köszönünk.

Mint szinte minden héten, most is jelentkeztek nálunk új hallgatók. Itt van például Németh Ervin, akik a következőket írta: ?Köszönöm a tájékoztatót, amit küldtek nekem! Igyekszem hallgatni a középhullámú műsorukat, de többnyire kisebb lányom altatásával vagyok elfoglalva az adás ideje közben." Azért remélem néha azért sikerült adásunkat hallgatnia. Köszönjük a levelet.

Dudás György is írt nekünk, levelében az áll: ?Az igazság az, hogy ismét nagy események történtek ott. És mivel én nem csak a rádióban, hanem a CCTV-ben is figyelemmel kísértem a nagyobb eseményeket, így az összkép nagyon bíztató, és jó érzés látni, hallani mindazt, ami ott történik. Nagyon helyesnek tartom azt, hogy törvénybe foglalták a szeparatizmus elleni védekezést. A világ nagy elismeréssel venné tudomásul, ha a Tajvaniak ünnepélyesen csatlakoznának az anyaországhoz. Ez egy nagyon emberi tett lenne a részükről. Sőt, dicséretes példa lenne az emberiség számára" ? olvasható Dudás György levelében.

Most engedjék meg, hogy idézzek Horváth István leveléből: ?Drága Ilonka! Ha közeledben lennék, megpuszilgatnám azt a kedves, mosolygós arcodat a figyelmes kedvességedért. Őszintén írom, mondom neked, a meglepetéstől kicsit keresgélem a szavakat. Boldogság, jó érzés tölti el a szívemet, lelkemet, hiszen ? gondoljál bele ? amikor az ember meghallja a nevét az éter hullámán 9-10 ezer kilométer távolságból, és a Postabontó műsor egészében hozzám, rólam szól. Hát meg kell írjam, elérzékenyültem, mert nekem is van szívem és lelkem, úgy mint neked, aki ezt a műsort összeállítottad és elmondtad kedves Ilonka". Nagyon köszönöm István levelét, igazán kedves. Hasonló tartalmú levelet kaptunk Bató Enikőtől, Encitől is, aki azt írta: ?Hallottam, hogy bemondtátok a nevem a rádióban. Én nagyon örülök neki. Egyébként azt szeretném kérdezni, hogy nem tegeződhetnénk-e? Mert én utálom, hogyha Enikőnek neveznek." Kedves Enci, természetesen tegeződhetünk, és írj csak nekünk nyugodtan, amennyit csak időd engedi.

Tisztelt Steier Sándor úr szokásához híven emelkedett hangú levelet írt nekünk, mindjárt kettőt is, amelyekben keveredik a zsidó életérzés, a misztika és egy kis rabulisztika is. Tisztelt Steier úr! Az Ön levelei olyanok, mint megannyi vers, köszönjük, hogy hallgat minket, figyelje továbbra is műsorunkat, és várjuk rajzait is, amelyek különösen szerkesztőségünk egyik magyar munkatársának tetszését nyerték el.