Kezdjük mai adásunkat Békési Béla balatonlellei hallgatónk levelével ? idézem: ?Kedves Éva! Igen szimpatikus az, hogy egy ilyen hatalmas ország, mint Kína, fontosnak tartja a kapcsolatot a kicsiny Magyarországgal. A kollégái javasolták, hogy keressem Önt, mivelhogy Ön foglalkozik a gazdasággal. A múltkor egy gazdasági cikk a weblapjukon annyira megtetszett, hogy az on-line kapcsolatban lévő partnereknek elküldtem, több mint 700 irodának. Nagy tetszést aratott az anyag! Ingatlanokkal foglalkozom, a Magyar Ingatlanklub társelnöke vagyok. Ilyen minőségemben szeretném megkérni Önt ? ha lehetséges magyar nyelven ? kínai befektetésekkel, lehetőségekkel kapcsolatos cikkeket küldjön számomra" ? eddig az idézet Békési Béla leveléből, akinek azt tudom tanácsolni, hogy böngéssze rendszeresen internetes oldalunkat, a www.cri.hu-t, ahol számtalan információt olvashat Kína gazdasági életéről.

Érkezett szerkesztőségünkbe egy másik érdekes e-mail is, amit Lovas Györgytől kaptunk. Mint írta: ?Én magyar elektronikus újságíró vagyok, s egy idegenforgalmi delegáció tagjaként április 13-22. között országukban tartózkodom. Azt szeretném megtudni, van-e Pekingben stúdiójuk, illetve ha igen április 14-én vagy 15-én meglátogathatnám-e azt, ? valamint, hogy készíthetnék-e riportot a munkájukról." Nagy örömmel vesszük az érdeklődést, köszönjük az írást.

Lelkes levélírónk, Dudás György is gondolt ránk, az ő leveléből olvasok most fel egy részletet: ?Ismét írok, mert megint mondtak a Rádióban igen érdekes dolgokat, olyanokat, amit nem tudok szó nélkül hagyni. László beszélt arról, hogy az országban a nyugdíjbiztosító pénztár magánkézben van. Ezt igen érdekesnek tartom, mert a mi hazánkban is van már magánnyugdíj részben. De itt az emberek többsége talán túlzottan szkeptikus a magánintézményekkel szemben, különösen a magánnyugdíj esetében. Mert attól tartanak, hogy mi van, vagy mi lesz, ha csődöt mond? Az államnak kell garantálnia a nép biztonságát minden szempontból" ? írta Dudás György.

Minden kedves hallgatónkat arra biztatunk, hogy bátran ragadjon tollat, vagy üljön a számítógép elé, és írja meg véleményét, benyomásait műsorainkról, Kínáról, Magyarországról, a világról, az életről. Hűséges hallgatóink minden bizonnyal el tudják képzelni, mennyire várjuk leveleiket, és talán már az is megfordult a fejükben, hogy mi történik a szerkesztőségben, ha valakitől hosszabb ideig nem kapunk levelet. Nos, a válasz nagyon egyszerű: borzasztóan szomorúak vagyunk. Természetesen annál nagyobb az öröm, amikor megérkezik a levél, amely talán valamelyik postahivatalban ült egy darabig. Mi itt a szerkesztőségben úgy érezzük, hogy a levelek segítségével tudunk igazán közel kerülni egymáshoz. Mintha beszélgetnénk egymással. Néha Önök kérdeznek, és mi válaszolunk, néha fordítva. Tehát kérdezzenek, hogy válaszolhassunk, és válaszoljanak, hogy kérdezhessünk. Ráadásul a Postabontó rovat segítségével egymást is megismerhetik. Talán egyszer éppen a szomszédjuk levelét idézzük, akiről addig nem is tudták, hogy a CRI lelkes hallgatója. Higgyék el, számtalan barátság szövődött már rádiónknak köszönhetően.