A Kínai Nemzetközi RádióA magyar nyelvű adás

Különjárat Tibetbe II
China Radio International
Belföldi hírek
Nemzetközi hírek

Kínai gazdaság

Kínai kultúra

Konyha

Utazás Kínában

Sport

Közmondások és mitoszok nyomában

Nyitott kapuk

Kínai kaleidoszkóp

Társadalmi élet
(GMT+08:00) 2005-05-09 19:46:47    
Batikolás Guizhouban

CRI

A batikolás, vagy viaszfestés ókori kínai hagyományos kézművesség, amely mindmáig fennmaradt a délnyugat-kínai Guizhou tartományban nemzeti kisebbségi térségekben.

Több mint 2000 esztendővel ezelőtt őseink viasszal különféle mintát rajzoltak a fehér színű vászonra, utána a vásznat több napig kék-zöld festékbe áztatták. Végül meleg vízben eltávolították a viaszt. Így született meg a kék-zöld alapszínű, fehér mintás festett vászonanyag. A batikolás a három ókori kínai festésművesség egyike volt. A 618 és 907 között uralkodott Tang-dinasztia idején dísznek illetve dekoratív célra a batikolt vászonból vagy kelméből készítettek textiltermékeket. A selyemúton más ázsiai és európai országokba is szállítottak ilyen termékeket. A gazdaság fejlődésével sok új iparág egyre inkább helyettesítette a kézműves ipart. Ennek nyomán sok helyütt már homályba veszett ez a hagyományos batikfestés. De a délnyugat-kínai Guizhou tartományban az elhagyatott távoli, nehezen megközelíthető hegyvidékeken továbbra is megőrizték ezt a kézművességet a gazdag természeti anyagok miatt. Itt Paidao és Paimo faluban sajátos jellemvonásai vannak a batikolásnak a mintarajzolás és a festési eljárások tekintetében is. Itt szinte minden nő, idős és fiatal egyaránt batikolással, illetve az így festett vászonból textiltermékek készítésével foglalkozik. A lányok ilyen vászonból készítnek ruhákat saját maguknak, jelezve kézügyességüket és okosságukat,

Guizhou tartományban a nemzeti kisebbségi vidékeken az emberek önmaguk készítik a fehér színű vásznat, majd az olvasztott méhviasszal különböző mintákat rajzolnak a fehér vászonra olyan kés segítségével, amely két vagy több finom, vékony bronzpengéből készül. A pengék között pici távolság van. A kés közepét üregszerűen dolgozták ki, hogy bizonyos mennyiségű méhviasz maradhasson benne. A festék egy helyi kék-zöld színű fűfajtából készül.

A mintakészítés így zajlik le: a mesterek először munkaasztalra terítik a házilag készített vásznat, vagy kelmét. Utána a bronzkést a felolvadt méhviaszba mártják. Végül a mesterek a késsel képzeletük szerint rajzolnak különböző mintákat a vászonra mindenféle segédeszköz, vonalzó, körző használata nélkül. A rajzolt tengelyvonalak, egyenes vonalak, körök, négyzetek teljesen összeilleszkednek, ha összehajtják őket. A rajzolt dísznövények, madarak, halak és más állatok mind élethűek. A mintakészítés után 5-6 napra a festőkádba áraztatják be a kelmét. Utána a festett vásznat tiszta forró vízbe teszik. Ettől a viasz leolvad a vászonról, s így megjelennek a különböző fehér minták. Itt kell megjegyezni, hogy a festőkádban történt áztatás során a mintakészítés során a vászonra felvitt viasz meg szokott repedezni. A festék átmegy a mintákra a repedéseken keresztül, s így különböző természetes motívumok alakulnak ki.

A guizhoui batikolt vászon, vagy kelme alapszíne kék-zöld, mintájuké a fehér. Mintáik embereket, madarakat, halakat és más állatokat, valamint dísznövényeket ábrázolnak. Emellett vannak olyan minták, amelyek kínai kalligráfiai alkotások is. A minták vagy elvont, vagy realista stílusúak. Tipikus nemzeti kisebbségi folklórértékeket képviselnek. A különböző kisebbségeknél némi eltérés észlelhető a mintákat illetően. Például a miao kisebbségnél az emberek szívesen rajzolnak az ókori bronzdob alján található mintákat. A buyi kisebbség pedig inkább a mértani mintákat szereti.

Guizhou tartományban a nők szinte minden dekoratív, díszruháját és dísztárgyát batikolt vászonból vagy kelméből készítik, például a ruhát, a fejkendőt, a köpönyeget, a szoknyát, a cipőt, az esernyőtartót, az iskolatáskát, a párnahuzatot. Jelenleg Guizhou tartományban három módja van a batikolt vászon készítésének. Először az emberek házilag készítik maguknak; másodszor műhelyben, vagy üzemben a piacra; harmadszor pedig iparművészeti célokra.