A Kínai Nemzetközi RádióA magyar nyelvű adás

Különjárat Tibetbe II
China Radio International
Belföldi hírek
Nemzetközi hírek

Kínai gazdaság

Kínai kultúra

Konyha

Utazás Kínában

Sport

Közmondások és mitoszok nyomában

Nyitott kapuk

Kínai kaleidoszkóp

Társadalmi élet
(GMT+08:00) 2005-05-23 16:49:29    
Földrengés (Második része)

CRI

Évente kb. 500 ezerszer reng a föld, amiből csak 100 ezret lehet érzékelni és körülbelül 1000 okoz valamiféle kart.

Az 1556-os földrengés magától értetődően e közé az ezer rengés közé tartozott. Az azonban már nem ilyen egyértelmű, hogy a XVI. században is átlagosan évente ugyanannyi földrengés volt a földön, mint manapság. Pedig ez az igazság. A földrengések ugyanis az esetek döntő többségében a földkéreg kontinentális lemezeinek mozgása miatt keletkező feszültségeknek, töréseknek a következménye, márpedig ötödfél évszázad semmiség a kontinentális lemezek vándorlása, mozgása szempontjából.

Ugyanaz volt tehát a helyzet az 1556 januárjában bekövetkezett földrengés esetében is, mint általában, ekkor is két tektonikus lemez, jelesül az eurázsiai és az indiai között lépett fel súrlódás, ebben teljesen egyetértenek a kérdéssel foglalkozó szeizmológusok. Vannak, akik utólag úgy számolnak, hogy ez minden idők második legnagyobb magnitúdójú földrengése volt, mások szerint azonban "csak" 8 körüli volt az intenzitása. A feljegyzések szerint hatalmas volt a pusztítás. A majd 1 milliós halálos áldozat magért beszél, nagyjából ezer kilométeres körzetben a halálos áldozatok száma nagyobb volt a túlélőkénél. A természet is megszenvedte a pusztítást. Hegyek tűntek el és hegyek emelkedtek ki a semmiből, az árvízek pedig „természetes" velejárói az ekkora földrengéseknek. Napokig pusztított tűz is a rengés után. Ami még ezek után is megmaradt, azt rablók, vagy egyszerű fosztogatók vitték el. A halálos áldozatokat tehát a földrengés, az árvizek, tűzvészek, és a fosztogatás együttesen okozta.

És ezzel még nem volt vége. Néhány helyen, kissé pontatlanul, a legpusztítóbb földrengés dátumaként nem január 23-át, hanem februárt írnak. Ez azért lehetséges, mert a januári hatalmas földrengést követően még fél éven keresztül havi 3-5 utórezgés volt a térségben, és még azután is három évig voltak rezgések, ha nem is akkorák, mint az utórezgések. Csak öt évvel később, vagyis 1561-ben nyugodott meg véglegesen a föld. Habár a földrengést ma úgy tartják leginkább számon, hogy Shaanxi tartományban történt, összesen 9 tartomány 97 megyéjét érintette.

A második legpusztítóbb földrengés is Kínában volt, kínai méretek közt nem messze a XVI. században pusztítottól. A Tianjintől 50 kilométerre északra fekvő Hebei tartományban található Tangshan város neve hallatán ma is mindenki a bányászváros 1976. július 27-én bekövetkezett tragédiájára gondol. A pontos számadatok máig sem ismertek, legkevesebb negyedmillió ember azonban egészen biztosan elpusztult. Az intenzitását sem lehet pontosan tudni. A Richter-skála szerinti 7,5-ös és 8,2-es közötti adatokat publikálnak a szakértők.

Az azonban bizonyos, hogy az egész bányászváros rombadőlt, mintha szőnyegbombázás lett volna, úgy nézett ki a vidék. A legfurcsább az volt, hogy habár a tárnák háromnegyedében keletkezett kisebb-nagyobb kár, a rengés idején a föld mélyében dolgozó 15000 bányász közül az összes halálos áldozathoz, valamint az előzetes feltételezésekhez képest kevesen, 13-an vesztették életüket.

Csak a XX. században még két alkalommal volt Kínában olyan földrengés, amely 200 ezernél több áldozatot követelt. És még nem is egy földrengés, hanem egy árvíz követelte a legtöbb emberéletet a természeti katasztrófák közül: 1887 szeptemberében Kínában egymillió ember halt meg a Sárga-folyó árvizében.