Szűcs Niki például nagyon komolyan gondolja a levelezést, és szinte szó szerint minden nap ír nekünk valamit. Sok-sok levelében kínai írásjegyek után érdeklődik, szavak kiejtését kérdezi, azért, hogy néhány szót megtanuljon a mi nyelvünkön. Csodálatra méltó az igyekezete ennek a tizenegynehány éves bakfisnak!

Gaál Tibor a múlt héten arról érdeklődött, hogy a CRI-ban is bevezettek-e energiatakarékossági intézkedéseket, és nálunk is engedélyezték-e, hogy nyakkendő és zakó nélkül jöjjenek a munkatársak dolgozni a nagy meleg miatt. Múlt heti válaszunkra így reflektált Tibor: ?Az nagy szerencse, hogy nem kell mindennap ünnepélyesen öltöznötök a rádióban. Így sokkal szabadabbak lehettek. Nekem, ha dolgozni fogok, mindig öltönyben és nyakkendőben kell lennem. Papucsban vagy szandálban csak kivételes alkalmakkor járhatunk. [?] A CRI angol adását gyakran szoktam hallgatni. Azt hiszem, 2001 szeptemberében fedeztem fel, tehát a magyar adásnál sokkal később. Az angol adás nagyon színvonalas. De azt gondolom, hogy sokkal több pénzt szánnak az angol adásra a magyar adásnál. Több pénzből könnyen lehet színvonalas adást csinálni!" ? eddig az idézet Gaál Tibortól.

Miklós Péter leveléből olvasok most fel pár sort: ?Az internetes honlapukat szoktam olvasgatni, ami igen tetszik nekem. Szakmámon kívül azonban nagyon érdekelnek a mítoszok." Péteren kívül sokan jelezték már, hogy az egyik kedvenc rovatuk a kínai mítoszokkal foglalkozó adásrészünk, hiszen ebből nagyon sokat megtudhatnak kultúránkról.

Egyik hallgatónktól a minap nagyon fontos üzenetet kaptunk, ebből idézek most: ??úgy látom, hogy a Kínai Nemzetközi Rádió weblapjának látogatottsága nagyjából a freeblogéval azonos, pedig ez egy nagyon érdekes hírportál, és az adásokban néha kifejezetten élvezetes kulturális program is van. Asszem a vasárnapi adásokat érdemes hallgatni, hétköznap főleg híreket olvasnak, de arra kicsit fárasztó odafigyelni, mert bár érthetően igyekeznek a lehető legszebb magyarsággal kifejezni magukat, azért érezhető, hogy nem anyanyelvük a magyar. De akárhogy is, tiszteletre méltó a gesztus, hogy egy ekkora ország, mint Kína, önzetlenül, pénzt és időt nem sajnálva fordít és magyar adást sugároz nagy rövidhullámú adókon és az interneten is nekünk, egy sem politikailag, sem gazdaságilag nem túl jelentős, viszonylag csekély lélekszámú európai népnek. Azt hiszem, ez már több mint udvariasság, ez maga a kinyújtott baráti jobb. Magyarország mikor fog (újra) ilyesmit tudni? Egyesek itt még a környező népek iránt is ellenséges érzéseket táplálnak?" ? eddig hallgatónk leveléből. Gondolom mindannyian megértik, hogy miért olvastam fel ilyen hosszan ebből a Magyarországról érkezett írásból. Úgy gondoltam, hogy ez mindenki számára érdekes és tanulságos levél. Várjuk hasonló, és ettől teljesen különböző írásaikat szerkesztőségünk címeire.

Ezzel mai műsorunk végéhez értünk. A műsorvezetőt, Ilonát hallották. Köszönöm a figyelmüket, nagyon várjuk leveleiket, a viszonthallásra!