Pekingbe beköszöntött az ősz. A tavasz mellett a másik szép évszak, amikor érdemes Kínát azok számára felkeresni, akik kirándulni szeretnének. Megváltozott az időjárás, más a nap fénye és ereje, estére már hűvösebb lesz. Gondolom így van ez önöknél, Magyarországon is. Búcsúztatjuk a meleg nyarat.

Most pedig, kedves hallgatóink, következzenek a levelek.

Köszönjük Illés Tibor szegedi hallgatónk jelentkezését, a küldött információs kártyát, amiből megtudtuk, hogy a végzettsége orvos, a foglalkozása kereskedő, és a hobbija a csillagászat. Kedves Tibor, a visszaküldött kérdőívre adott válaszaiból kitűnik, hogy elsősorban interneten hallgat, illetve olvas bennünket és különösen az útleírások érdeklik. Megjegyzi, szívesen venne több kulturális, turisztikai információt. Törekedni fogunk arra, hogy igényeit és a hasonló érdeklődési körűekét kielégítsük? Mi pedig örülnénk annak, ha megírná nekünk azt, hogyan lett kereskedő egy az emberek gyógyítására hosszú éveken át tanuló, készülő harmincas éveiben járó orvosból?

Ugyancsak köszönet Schultz Kálmánnak, aki - mint írásából kiderül - hosszabb varsói tartózkodás után kapta meg levelünket. Megtudjuk róla, hogy a német és a lengyel nyelv tanulása után jelenleg a spanyollal „próbálkozik", és bár tudatja, hogy nagyra becsüli a kínai népet, nem jelzi érdeklődését a kínai nyelv iránt. Kéri, hogy küldjünk képeslapot Pekingről és Sanghajról és elküldi egy régi kis tablónkat és azt kéri, azonosítsuk be rajta magunkat név szerint. Kérésének megpróbálunk eleget tenni.

Képeslapokat kaptunk Ausztráliából. Régi ismerősünk írta őket: Kurucz János. Hallgatónk, aki évek óta remekül fogja adásainkat a Föld e távoli pontján ezúttal is kiváló vételi körülményekről számol be, különösen a 6145 kilohertzen és néha a 7120 kiloherzen. „Jó érzés hallani, hogy a 30 éves évfordulós megemlékezések sikeresek voltak Magyarországon" ? írja hallgatónk és külön is gratulál nekünk és megköszöni „fáradtságos munkánkat". Mi is köszönjük hűséges hallgatónk jelentkezését és kedves gesztusát. Mindig örömmel vesszük kezünkbe az ausztrál bélyeggel ellátott borítékot, vagy lapot és még mindig olykor kicsit hitetlenkedve gondolunk arra, hogy Ausztráliában is van hallgatónk.

És most térjünk vissza még Dudás György - a múltkor időhiány miatt - csak röviden idézett levelére. Régi levelezőnk hosszú írásában külön is említi a hétvégi zenei műsort, amely - mint írja - „szépséges dalaival érzelmesen álomba ringató, szívet, lelket simogató".

„Így 23 óra 55 perckor, amikor az adásuk véget ér, azon nyomban lefekszem, és úgy alszom el, hogy még szinte hallom ezeket a kedves hangokat, a szép dallamokat. Szerintem azért lehet ennyire szépséges a kínai emberek zenei kultúrája, mert a legmélyebb érzelmeik kifejezéséhez megalkották a maguk sajátos hangszereit, amelyek a szomorúság és a vidámság hangulatának megjelenítésére nagyon hűen alkalmasak" ? írja elragadtatással hallgatónk. Majd később így folytatja: „A jelenlegi globalizált és nagyon igazságtalan világban egy igazságosabb, harmonikus rendszerre lenne szükség, amelyben nem lennének tisztességtelenül meggazdagodott emberek és önhibájukon kívül nélkülöző nincstelenek. Nem háború, hanem béke kell a világnak ? írja végezetül budapesti hallgatónk." Kedves Dudás György, köszönjük a megható sorokat, és nagyon reméljük, hogy egészségi állapota javulni fog. Azért pedig, hogy a kemoterápia miatt néhány műsorunkat elmulasztotta meghallgatni, igazán ne bánkódjon. Kívánjuk, hogy a mutatkozó kedvező jelek a gyógyulást hozzák és - mint azt maga is kívánja - térjen vissza végre az ereje! Leveleit várjuk továbbra is, kedves szavai, bíztatóak számunkra.

Kedves hallgatóink, akik személyes hangvételű levelet küldtek Edit kolléganőmnek, azoknak ezúton üzenem, hogy Edit, betegszabadsága miatt egyelőre nem tud válaszolni, kérjük a türelmüket. Műsorunk végén elnézést kérünk azoktól, akiknek leveléből a mai adásban nem idéztünk. Várjuk önöket legközelebb is a készülékek mellé.