Kínában, több mint 5 ezer éves történelme során, rengeteg kiemelkedő személyiség élt. De ha csoportosítani akarjuk, akkor a kultúra, az oktatás területén Konfucius volt a legnagyobb személyiség, katonai téren minden kétséget kizáróan Guan Yu, más szóval Guan Gong, azaz Guan Úr, a Hadászat Istene a legjelentősebb.
De Guan Yu szerepe és hatása nem korlátozódott csak a hadászat területére, hanem úgyszólván az emberi élet minden nemes vonatkozásában, a hazafiasság, a bátorság, a testvériség, a tisztességes magatartás, az uralkodó iránti hűség területén ő testesíti meg a legkiválóbbat.
Vajon ki is volt ez a Guan Úr?
Guan Yu az időszámítás szerinti 160 és 219 között élt. Ez a Három Királyság időszakára esett, Kína ekkor három részre oszlott. Guan Yu, az egyik királyságnak, a Shunak volt vezető tábornoka, esküvel fogadott testvére volt a Shu királynak. Emberfölötti bátorsága, testvére iránti hűsége példát mutatott az utókornak is. Már életében kivívta magának a hős nevet és elismerték, mint a hűség és testvériség példamutató egyéniségét. A történelem során folyamatosan alakult át istenné úgy, hogy egyre több hősi tettet, nemes tulajdonságot tulajdonítottak neki annak ellenére, hogy ezeket soha nem cselekedte meg.
Ennek a megértéséhez rá kell mutatni, hogy több száz évig, a III. századtól a VII. századig, a Tang-dinasztia megalakulásáig Kínában soha nem volt egységes vezetés és társadalmi nyugalom. Az emberek békére, nyugalomra vágytak, és egy eszményi vezérről ábrándoztak, aki képes a zűrzavarból az országot a békébe és emberségbe vezetni. El lehet képzelni, hogy mindjárt a Három Királyság korát követő Jin-dinasztia korában Guan Yu istenként került az emberek szívébe. A történelem folyamán annyira népszerű lett Guan Yu, hogy sok helyen a buddhista szerzetesek az ő szobrát is felállították templomaikban. Hős alakja sok színdarabban és operában szerepelt. A népszerű pekingi operában külön Guan Úr-széria is van. Színpadi alakja vörös képű, hosszú bajuszú tábornok. Guan Yu annyira tökéletesedett, hogy a Hadászat Istene, Hadászati Király lett, a parasztok még a Hadászat Császárának is nevezték. A XVII. században, a Qing-dinasztia közepén a korabeli fővárosban, Pekingben 116 Guan Úr templom volt, messze maga mögé szorítva a konfuciánus templomok számát, pedig a központi hatalom utasítása értelmében miden járásban kötelező volt konfuciánus templomot emelni. Amíg azonban a Qing-dinasztia idején az országban összesen 3 ezer konfuciánus templom volt, a Guan Úr templomok száma több mint 300 ezer volt, azaz százszor annyi, mint konfuciánus templom. Természetesen meg kell állapítani, hogy a hivatali tisztelet terén és építési szempontból a konfuciánus templomok komolyabbak voltak Guan Úr templomainál, hiszen az utóbbiakat főleg a helybeli lakosok és parasztok emelték, viszont Konfucius tanait az uralkodók követték.
|