|
Jó estét kívánok hallgatóink, a Postabontó mikrofonjánál ezúttal - amolyan helyettesítőként - Edit köszönti önöket, mivel Ilona jelenleg szabadságát tölti. Hallgatóink közül már bizonyára sokan tudják, hogy van néhány ünnep Kínában, aminek alkalmával a hétvégékkel együtt legalább egy hetesre nő a szabadságunk. Ilyenkor felkerekedik az ország apraja nagyja - utazik, vásárol, parkokba jár együtt van a családtagjaival, közös programokat szerveznek. Október elseje, nemzeti ünnepünk, az új Kína kikiáltásának napja is az ilyen ünnepek közé tartozik. Ráadásul az ősz, az október, Kínában talán a legszebb hónap: kellemes az idő, napfényes nyárutó. Ilyenkor már az ünnep előtt felkerekednek az emberek, s ha valaki utazni szeretne, a jegyeket jóval korábban meg kell rendelnie, hogy esélye legyen az utazásra. A pályaudvarok, a vonat szerelvények, a repülők mind-mind zsúfolásig megtelnek, van aki turistáskodni megy, más pedig a szülőföldjére, látogatóba. Ilyenkor a politikai, diplomáciai élet és a hivatali munka is - ahol ezt a körülmények megengedik - takarékra kerülnek. A város fel van díszítve, a közintézményekben, illetve azok előtt virágos, zöld kompozíciók emelik az ünnep fényét. Pekingben a Tienanmen téren is hatalmas, háromdimenziós örökzöldekből faragott szobrokat csodálhatnak meg a térre látogatók. Mindenütt kapni már a különböző töltelékű holdsüteményt, amit az őszközép ünnepén, a telihold napján illik elfogyasztani. Ebben az időszakban szokás ajándékozni a most már egyre díszesebb és elegánsabb csomagolásban kapható süteményeket. Az idén október hatodikán lesz a nap, amit minden kínai megünnepel. Azt mondják, utána már gyorsabban közeledik a tél?
Kedves hallgatóink, köszönjük, hogy leveleikkel továbbra is megtisztelnek bennünket. A levelek közti tallózást ma kezdjük egy elektronikus levéllel. „Nagyon örülök, hogy rábukkantam az interneten a magyar adás honlapjára" ? írja Kotsis Tibor Székesfehérvárról. „Így közvetlenül olvashatok eredeti híreket magyar nyelven az önök hatalmas országáról. Tényleg meghatónak találom, hogy a mi kis országunk számára írnak híreket, a kínai kultúrával kapcsolatos első kézből származó cikkeket, és műsorokat készítenek a mi nyelvünkön" ? szól internetes hallgatónk bemutatkozó levele. Örülünk hogy Kotsis Tibor személyében egy új ismerősre tehetünk szert és reméljük a jövőben rendszeres levelezőnkké is válik.
Nézzünk most egy hölgy hallgatót, akitől már régen nem kaptunk levelet, s mivel a budapesti találkozónkra sem jött el, már-már aggódni kezdtük. Nagy Kornélia levelének bevezetőjében ki is tér erre. „Sajnálom, hogy nem lehettem jelen a találkozón, de a levelezés is egy módja a szeretetünk, egyetértésünk, jó kívánságaink tolmácsolásának" ? írja hallgatónk, majd a Tájfunok okozta kínai károk és veszteségek kapcsán így folytatja: „nagyon sajnáljuk a kínai nép által átélt katasztrófákat, szívből önökkel érzünk. Örök nyugodalmat az eltávozottaknak, lelki békét a hozzátartozóknak, gyógyulást a sebesülteknek, fedelet minden embertársunknak és emberséges, békés életfeltételeket." Köszönjük kedves Kornélia megható szavait, és hogy gondol néha ránk. Külön is köszönet a fényképért, amit a leveléhez mellékelt. Ezen - mint írja - olyan székely barátnőivel látható, akikkel együtt énekel egy kórusban. Jól mutatnak a népviseletben. Imájából, aminek egy példányát ugyancsak elküldte, megtudjuk, hogy az idén nyáron ünnepelte a 73. évét és öt unokája van. Gratulálunk!
És most következzék egy másik levél, amely két oldalas és sűrűn tele van gépelve. Ebben is találtunk egy fényképet: egy aranyos copfos kislányról? A feladó régi ismerősünk: Kaczúr István Szegedről, a kép pedig legkisebbik unokájáról készült. A levél nagyobbik része pályázatunk felhívásának eleget téve felidézi hallgatónk kapcsolatát Kínával, illetve rádiónkkal. Erre majd egy másik alkalommal visszatérünk. Hallgatónk beszámol arról is, hogy hitvese 76 évesen agyvérzést kapott, járóképtelen és ő maga a gondviselője, ápolója. „De természetesen mi is hallgatjuk az adásaikat, mint már sok év óta folyamatosan. És mindig együtt. Ez a mi esti programunk?" - írja kedves hallgatónk, akinek nem szükséges mentegetődznie amiatt, hogy az utóbbi időben ritkábban ír. Megértjük. És sok erőt kívánunk mindkettőjüknek a küzdelemhez, örömet az unokákban és csak megtiszteltetésnek vesszük, ha még ránk is szakítanak időt. Köszönjük.
Kedves hallgatóink, ezzel a mai Postabontó végéhez értünk. Idő híján csak a későbbi folytatást tudom ígérni. Mára köszönjük a figyelmüket, jó éjszakát kívánunk, a viszonthallásra!
|
