Kínában aztán tényleg sok háború volt. Belháború is, külső ellenséggel vívott is. Franciaországgal azonban csak egyetlen egyszer állt háborúban Kína. Ez volt az akkoriban nevezetes Mawei, vagy másik elterjedt nevén a Majiang tengeri háború.

A háború ugyan 1884-ben tört ki, a történet azonban, mint a háborúk esetében ez óhatatlan, korábban kezdődött. 1874-ben Franciaország bejelentette igényét Vietnámra, amit a Qing-udvar igencsak rossz néven vett az európai nagyhatalomtól.

A két ország közötti nézeteltérés végül az Észak-Vietnámban található Vörös-folyó környékén érett először konfliktussá. Háborúig azonban csak 1884-ben jutottak a felek. Addig Franciaország a dél-kínai tengerparton is kiépítette tengeri flottájának bázisát. Ez persze nem ment békésen, a Qing-udvar próbálta megakadályozni ebben Franciaországot, de kisebb, néha meg is nyert összetűzéseken kívül nem tudta elejét venni a francia tengerészet térnyerésének.

Az 1884-85-ös háború azonban még így is kétesélyes lett volna, ha nem lettek volna megosztottak a kínai erők. A szituáció távolról emlékeztet a mohácsi csatavesztésre. Mint ismeretes, 1526-ban a csatát megvívó magyar hadsereg mellett egy másik, csaknem ugyanakkora magyar sereg várakozott a Duna-Tisza közén. Egyesített erőkkel talán másképp alakul Magyarország sorsa.

Kínában is megosztott volt a flottilla. Északon több és jobb hajók voltak. Ez volt a Beiyang-flotta Li Hongzhang vezetésével. Ezt a hajóhadat nyilván meg sem igen merte volna Franciaország támadni.

Délen Fuzhounál volt egy kisebb, sebezhetőbb, de azért harcra mégiscsak képes flotta külön parancsnokság alatt. Mindenféle együttműködés híján ezeknek a rosszabbul felszerelt hajóknak egyedül kellett felvenni a harcot a franciák legmodernebb hajóival.

Sok-sok furcsaságot lehet megemlíteni a háborúval kapcsolatban. Az egyik például az előbb említett együttműködés hiánya, ami majd egyébként a Japán ellen vívott következő vesztes háborúban is kulcsfontosságú tényező lett, hiszen a japán flotta egységes irányítás alatt volt. A Qing-udvar tehát kétszer is elkövette ugyanazt a hibát, pedig talán egyszer sem kellett volna.

A kínai sajtótörténet ugyanis nagyon is számon tart egy, a kínai-francia háborúnál tíz évvel korábbi dátumot. 1874. január 30-án korszakokat elválasztó esemény történt: az akkori idők legtekintélyesebb helyi újságja, a Shenbao megjelentette az első kábelen érkezett tudósítást. 1881 decemberében pedig már megszületett a kábeltávirati összeköttetés Sanghaj és Tianjin között. Ettől az időponttól kezdve az újságírók rendszeresen használták anyagaik továbbításához ezt a gyors módszert. Olyan gyors lett ezzel a hírek továbbítása, hogy a már betördelt, nyomdakész lapszámon kívül még egy újságnyi is összejött kábelen. Persze jó üzletemberekként a szerkesztők nem hagyták veszni a híreket, hanem rendkívüli kiadásban jelentették meg azokat a rendes lap mellett, illetve után, és természetesen külön kellett fizetni érte.

Az ilyen rendkívül népszerű extra lapszámot ?haowai"-nak hívták kínaiul. Az pedig szinte már groteszk, hogy az első két ilyen ?haowai" éppen a kínai-francia háborúról jelent meg a North China Daily News, illetve a The Shanghai Courier című helyi angol nyelvű lapokban. A már említett Shen Bao napilap sem akart lemaradni, így 1884. augusztus 6-án este 7 órakor ez a lap is rendkívüli kiadásban foglalkozott a Mawei tengeri ütközet fejleményeivel. Kis túlzással, az újságolvasók előbb értesültek a történtekről, mint a hadvezetés.

Ez tehát az egyik fejcsóválásra okot adó része a kínai-francia háborúnak. Van még egy másik ugyanilyen fontos. A Maweinél állomásozó flottát kiszolgáló, a Szuezi csatornától keletre a korban a legmodernebbnek számító fuzhoui hajójavító műhelyt ugyanis a francia flotta tengerésze, Prosper Giquel hozta létre Li Hungchang kívánságára. Az egyes számú dokk például a liverpooli után a világ második legnagyobbja volt. 400 ezer négyzetméteres területén 45 adminisztrációs, oktatási és munkaépülettel.

Ráadásul Mawei kikötőben 1867-ben nyílt meg Kína első haditengerészeti akadémiája, a Hajózási Igazgatási Iskola. Az oktatási intézményben francia és angol nyelvű tanszék is volt, ahol anyanyelvi tanárok, természetesen hajózási, haditengerészeti szakértők oktattak.

A hajók egy része szintén Franciaországban készült. Hogy 12 évvel később egy másik francia, Courbet admirális mindezt megsemmisítse: a hajójavító műhelyt tönkre tegye a hajók nagy részét pedig elsüllyessze. Nem mellékesen a kínai hajók jó részén olyan tisztek szolgáltak, akik nemrég végezték el a francia haditengerészeti akadémiát.

1884-ben egyébként a Qing Kínának több mint 50 modern hadihajója volt, amelynek többségét Kínában építették. A kínai haditengerészet hajói azonban, egyébként logikusan, négy flottára voltak osztva, hogy meg tudják védeni Kína több száz kilométer hosszú tengerpartját. Ez a taktika be is vált kisebb flották támadása esetén, de nagyobb hajóhadak ellen nem volt elegendő, főleg az előbbiek fényében, hogy tudniillik hiányzott a flották közötti kapcsolat.