A longshengi teraszos földművelést az észak-guangxiji Longsheng járásban alakították ki. A helyszín a nevezetes Guilintől majdnem 100 kilométerre fekszik. A járásban több nemzeti kisebbség él, közöttük zhuangok, yaok, és dongok. 

Guilinből távolsági busszal mintegy 2 óra alatt lehet eljutni Longshengbe. A busz ablakán kinézve mindjárt szembeötlenek a hegyvonulat oldalán kiképzett teraszos szántóföldek. Ezek a hegyek lábától egészen a csúcsig tekeregnek a tengerszint fölött 300 és 880 méter között.

Yanglin, a longshengi termálvíz-túrákat szervező utazási iroda munkatársa tudósítónknak büszkén mutatja a látványt:

Túlzás-e az ezer terasz földjének nevezni ezt a környéket?

Nos, 66 négyzetkilométeren keresztül teraszok szegélyezik a hegyvonulatot. A hegy lábától a csúcsáig minden talpalatnyi földet kihasználnak - egyáltalán nem túlzás tehát ezer teraszról beszélni.

Ennyi teraszt - úgy gondolom - nem lehet egy-két generáció alatt kialakítani.

Így van. A földek feltörésétől a mai teraszok kialakulásáig három császári dinasztia telt el.

Tudósítónk megkérdezte, hogy mekkora általában egy-egy földterület.

Az idegenvezető azt válaszolta: "a legnagyobb terasz körülbelül 4 század hektár, a legkisebbik pedig csak három rizs-palánta fér el".

Szemet gyönyörködtető itt mind a négy évszak, amelyek mind különböző tájat varázsolnak ide. Tavasszal a földek, mint ezüst sávok csillognak, nyáron a zöld növényzet összefüggő zöld tengerré áll össze, ősszel a sárguló kalász a gazdag termést sejteti, télen pedig a bevetetlen földek fekvő sárkányoknak tűnnek. A longshengi teraszokat a legkülönb ilyen típusú földnek tartják.

Longshengben nem a teraszok az egyetlen látványosság: az igen gazdag és érdekes népszokások is sok turistát vonzanak ide.

A járásban van például egy híres falu: az itt élő yao nemzetiségű nők mind rendkívül hosszura növesztik a hajukat. A nők hajának átlagos hossza meghaladja az 1,6 métert, és ezzel a falu bekerült a Guinness rekordok könyvébe is.

Az egyik asszony büszkén beszélt tudósítónknak szép, hosszú hajáról. "Úgy emlékszem, hogy 16, vagy 18 éves koromban vágták le utoljára a hajam, azóta soha többé. Több mint húsz éve nő tehát a hajam."

Az asszony azt is elmondta, hogy azért olyan szép csillogó fekete a haja, mert azt mindig abban a vízben mossa meg, amellyel a rizst is mosták.

A yaok településein nemcsak a nemzeti kisebbségek szokásait érdemes megismerni, hanem meg kell hallgatni dalaikat is. A guangxi-i kisebbségek nagyon tudnak énekelni. A dallam és a ritmus adott, de többnyire ott a helyszínen fogalmazzák meg a dalok szövegeit, közvetlenül tolmácsolva érzelmeiket. Egy ilyen énekverseny úgy néz ki, hogy három pár: férfiak és nők felelgetnek egymásnak. Ha jó kedvük van, egy egész éjszakát végigénekelik.

A dal, a vidámság és a taps azt mutatja, hogy a résztvevők száműzik a szomorúságot és elmerülnek a vidám hangulatban.

A látnivalók mellett sok helyi finomságot lehet enni. Mindenképpen érdemes megkóstolni például a savanyúhalat, a savanyú kacsát, az olaj-teát meg a bambusz-rizst is.