Hét évvel ezelőtt az UNESCO döntése alapján vált a dél-nyugat-kínai Lijiang óvárosa világszerte ismertté. Lijiang számos nemzetiség kulturális jellegzetességeit elegyíti, tökéletesen megőrzött, mesterkéletlen arculata meggyőzte a világszervezet zsűrijét és így a kulturális világörökség listájára került. Azóta egyre több látogató fordult itt meg a világ minden tájáról és az óváros maga is egyre forgalmasabbá vált. A némileg átalakított, régi stílusú házakból szállodák lettek, ahol a város szerelmesei megszállhatnak. A romantikus bárok, kávézók a turisták kedvenceivé váltak? Lijiang igazi, otthonos városnak tűnik a számukra. Az idegenforgalmi ágazaton vállakozó helybeli He Guilin szerint Lijiang a régmúltban is mintegy kapocsként működött Dél és Észak között. Mint elmondotta:

"Lijiang a történelem folyamán fontos településnek számított, amelyet gyakran felkerestek a tea- és lókereskedők, akik délről északra szállították árujukat. A klíma miatt, és mert a hegyek között másként alakultak az évszakok, a múltban sok déli vendég csak idáig jött és itt maradt, nem ment tovább északra. Az északiak meg ha tehették, nem mentek tovább délre ? így többféle kultúra ötvöződött nálunk Lijiangban."

Az óváros a fennsíkon, mintegy 2400 méter magasan fekszik, kultúrális sokszínűségét mindmáig megőrizte. Az óváros kiterjedése mintegy 4 négyzetkilométer, itt 6200 család él, közülük a legtöbben a naxi nemzetiséghez tartoznak. Az óvárosban a lakosok egyharmada bronz- és ezüstedények készítésével, bőráruk, szőnyegek előállításával, textilfeldolgozással és italkészítéssel foglalkozik és persze kereskedelemmel is, hiszen a kézműipari termékeket valahogy értékesíteni kell.

Az óváros központjában fekvő Sifang utca Lijiang jelképe. A belvárosban a csaknem száz négyzetméteres kis teret színes kövezet burkolja, az utca két oldalán üzletek, boltok sorakoznak szorosan egymás mellett. A Sifang utcából indul az óváros többi utcája, így a négy főút is, amelyekből számos kisebb utca ágazik le.

A lijiangi óváros szinte "híd múzeum"-ként is szolgál. A belvárost átszelő Yuhe folyón több mint 350 híd épült, amelyek zöme négy-ötszáz éves múltra tekinthet vissza. A Sifang utcától mintegy 100 méterre lévő Dashi híd alatt a vízben tűkröződik Lijiang leghíresebb hófedte hegycsúcsa.

Aki Lijiangban kószál az utcán, mindenütt a múlt emlékeibe ütközik. Megelevenednek a naxi legendák, mindenütt a fülünkbe csendülnek a híres naxi zenei emlékek.

Kínában sok kedves, régi hangulatot árasztó kisváros van, mint például a műsorunk korábbi adásában bemutatott yunnani Daly és a kelet-kínai Zhouzhuang, de a lijiangi óváros egészen egyedi, tükrözi a sajátos dongbai kultúra hatását.

A Yushui folyó mentén elterülő Dongba faluban különösen jól lehet tanulmányozni és élvezni a dongbai kultúrát. A kultúra megőrzését célozta már a falu alapítása is, itt mutatják be a dongbai írást használó naxi nemzetiség több száz éves házait, hagyományos életformáját és oktatási módszereit. He Chang-hong, az egyik helybeli erről igy nyilatkozik:

"Itt, Dongba-ban rendszeresen bemutatunk vallási szertartásokat, amelyek a kultúránk részét képezik. Ezeket a rendezvényeket dongbai összejöveteleknek is nevezik."

He Chang-hong elmondta, hogy egyre kevesebb a dongbai kultúrát valóban jól ismerő idős ember. Ezért a kultúrális örökség megőrzése érdekében a faluban több mint 40 fiatal foglalkozik a kulturális örökség elsajátításával.

Az óváros utcaköveit a lakosok több száz év alatt világosabb színűre koptatták. Az itteni idős emberek életét bizony néha zavarják a turisták. Ennek ellenére ? szerencsére ? továbbra is fennmaradnak az óváros történelmi emlékei és a város megőrzi ősi hagyományait.