Az európai parlamenti választások után és az Európai Unió csúcstalálkozója előtti tíz napban nagy fejfájást okoz a politikusoknak, hogy újrajelöljék-e José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság jelenlegi elnökét. Elemzők szerint a kérdés komoly vitát váltott ki az Európa Tanács és az Európai Parlament, a 27 tagország vezetői és a frakciók között.

Az Európai Unió intézményi, döntéshozatali reformjáról szól a Nizzai Szerződés, amit a Lisszaboni Szerződés váltana fel október után az utolsó ország, Észtország népszavazását követően. A Nizzai Szerződés és a Lisszaboni Szerződés között nagy eltérések vannak az Európai Bizottság elnöke megválasztásának rendszerében és az eljárásban. A Nizzai Szerződés egyszerű többséget határoz meg, míg a Lisszaboni Szerződés abszolút többséget. Ezentúl a Lisszaboni Szerződés szerint az Európai Bizottság tagjainak száma a jelenlegi 27-ről 18-ra fog csökkenni, de ezzel együtt bővül a bizottság hatásköre.

A tagországok, a különböző pártok saját érdeküket tartják szem előtt Barroso jelölésekor, jóllehet maga az elnök is szeretné megtartani pozícióját. Az integrációpárti 53 éves Barroso kezében már ott van az elkövetkező öt év munkaterve.

Az EU elnöki tisztét az idei év második felében betöltő Svédország Barroso azonnali kinevezését szorgalmazza, mert ha erre nem kerül sor most, akkor tíz hónap múlva - a ratifikálás előtt álló Lisszaboni Szerződés szerint - újabb jelölt lesz, ami azt is jelentheti, hogy Barroso számára „elvesztegetett" idő lenne a hátralévő néhány hónap, és ezzel a mandátumának lejárta előtt álló Európai Bizottság hátráltathatja az EU elnöki tisztét átvevő Svédország munkáját.

Az Európai Parlament különböző frakciói közül a nagy győzelmet arató Európai Néppárt támogatja Barrosót, aki a párt tagja. Ennek dacára az Európai Szocialisták Pártja, az Európai Liberáldemokrata és Reform Párt és az Európai Zöldek arra figyelmeztetett, hogy ha az európai vezetők Barrosót jelölik, akkor a július közepén várható parlamenti ülésen nemmel fognak szavazni.