Wang: „Az apróbb szívességek teljesítése amolyan jellembeli sajátosság, jó szokás. Diákkoromban is nagyon szerettem apró szívességet tenni másoknak."

A 80-as években nehéz volt fodrászt találni a faluban, ahol Wang lakik. A több mint 20 éves Wang Lan-ying saját pénzén fodrászeszközöket vett, és ingyen készítette el mások frizuráját. Munka közben az emberek egyre jobban megismerték őt és kedvességét. Egyre többen keresték fel, segítséget kértek tőle a nehéz problémák megoldásához vagy csak apróbb dolgokhoz.

Egy alkalommal a faluban egy feleség anyósával veszekedett, s haragjában sarkon fordult, szüleihez indult, s egy kocsival tért vissza, mely tele volt a rokonaival, hogy azok ott legyenek mellette az anyósával folytatott veszekedés során. Úgy látszott, hogy egyre feszültebb a helyzet. De Wang Lan-ying ott volt, és megakadályozta, hogy elfajuljanak a dolgok.

Függetlenül attól, hogy ki okozta a feszültséget, Wang először is rábeszélte a két felet arra, hogy fejezzék be a veszekedést, majd külön is beszélt a feleséggel és férjének édesanyjával. Mindenkit egy asztalhoz ültetett, hogy egyenek, igyanak együtt. Aztán sor került a koccintásra, és mindjárt enyhülni kezdett a légkör.

Vajon hogyan sikerülhetett ez Wang asszonynak?

Wang Lan-ying: „Nagyon sok időm megy el apró szívességek teljesítésével, de így is szerencsésnek érzem magam, mert ennek köszönhetően tisztelnek az emberek. A dolog titka talán az, hogy nem pénzért teszem mindezt, hanem jó szándéktól vezérelve."

Ő pedig szívesen teszi mindezt, hiszen jól esik neki, hogy segíthet másoknak problémáik megoldásában, és ők pedig bíznak benne.

Wang Lan-ying: „Ha segíthetek, akkor szívesen teszem, és bármiben segítek bárkinek. Nem várok cserébe semmit."

Íme egy másik történet. A faluban élő Li család épített egy kaput, ami majdnem veszekedést okozott a Wang családdal.

A Li család új kaput épített az út mentén. Wang családja a traktort vezetve nem volt elég óvatos, s belehajtottak a kapuba. A Li család nagyon dühös volt Wangékra, akik szerint nem az ő hibájuk volt, hanem Liéké, hiszen nekik nem kellett volna kaput építeniük az út mentén.

Wang Lan-ying: „Nagy volt a baj. Miután tudomást szereztem az ügyről, szaladtam is hozzájuk. Amikor odaértem, azt látom, hogy mindenkinek a kezében ásó van. Első dolgom volt, hogy letettem velük a szerszámot."

Köszönhetően annak, hogy időben ért oda, sikerült elejét venni az erőszaknak.

Wang fogta a téglákat, és elkezdte rendbe hozni a megdőlt kaput. Ezt látván mindkét család elszégyellte magát. Wang asszony még egy közös étkezésre is meghívta a két családot, hogy tisztázhassák az ügyet.

Wang Lan-ying: „Komor hangulatban ültünk az asztalnál, de javasoltam, hogy koccintsunk. Kétszeri koccintás után máris enyhülni kezdett a légkör. A dolog úgy alakult, hogy végül Li családja lerombolta az út mentén épített kaput, és máshol építette fel."

Persze nem miden dologban célravezető ez a módszer. Többségében méltányossággal, igazságtétellel oldja meg a nézeteltéréseket. Nem is csoda, hogy az emberek bíznak benne, s szinte már-már nélkülözhetetlen Wang segítsége és közvetítése a falubeliek számára.

A faluban hosszú ideje nézeteltérés van egy feleség és anyósa között. Az anyós menye mindig csak a kevésbé finom kenyérből adott az idős asszonynak, ő pedig magának tette félre a finomabbikat. Wang egy olyan kenyérrel a kezében, amit az anyós szokott kapni, a feleség elé lépett.

Wang Lan-ying: „A barnakenyeret kezemben tartva kerestem meg az anyós menyét, akit kérdőre vontam. Elszégyellte magát, és sírva ismerte el bűnét."

A szóban forgó idős néni férje kapott egy kabátot a helyi polgárügyi egységtől, amit a néni menyének apósa kezdett el hordani, és nem az azt megillető férj.

Wang Lan-ying hiába próbálta többször is tisztázni a dolgot.

Wang Lan-ying: „Annyira el voltam keseredve, hogy még sírtam is. Azt gondoltam, hogy soha többé nem teszek senkinek sem szívességet, de persze még most is segítek annak, aki megkér."

A végén Wang Lan-ying tojást és más élelmiszereket vásárolt a néninek, aki így hajlandó volt odaadni a kabátot a férjnek."

Wang Lan-ying: „Néha mérgemben elhatározom, hogy többé nem segítek senkinek, de aztán csak megpróbálom megoldani a felmerülő problémákat."

Cselekedetei révén nagy tisztelet kezdte övezni a falubeliek körében, köztük az idős házaspár részéről is.

Szomszéd: „Egy időben gyakran veszekedtünk, én meg a férjem. Olyankor a gyerekünk mindig szaladt, és hívta Wang Lan-ying nénit, hogy segítsen a közvetítésben. Ő egy igazán kedves és segítőkész ember."

Wang Lan-ying: „Hiányoznának a szomszédaim, ha nem lennének, így örülök, hogy most szent a béke náluk."

Jó tett, helyébe jót várj - mondja a közmondás. Wang kedvességéért cserébe a szomszédai segítenek neki a mezőgazdasági munkában, sőt már anyagi segítséget is kapott tőlük. Egyik szomszédja egyszer 7 ezer jüant adott kölcsön neki facsemeték vásárlására. 7 ezer jüan nem kevés pénz! Férje a gyárban dolgozik a falun kívül, fia pedig egyetemre jár Tianjinben. Bizony gyakran fáj a dereka a nehéz mezőgazdasági munka miatt.

Szomszéd férfi: „Wang nagyon jó szívű, kedves, segítőkész ember."

Wang Lan-ying: „Úgy gondolom, hogy nagy megtiszteltetés számomra, hogy segíthetek másoknak."

Beszélgetésünk közben valaki kereste Wangot.

Egy falubeli: „Gyere, szeretnék veled megbeszélni egy dolgot."

Wang Lan-ying elment a férfival, hogy megoldjanak egy problémát.