2008. augusztus 8-án Kína fővárosában, Pekingben megnyílt a 29. olimpiai játékok. Akkor 204 ország és térség sportolói ünnepeltek együtt, és a világ több milliárd lakója osztozott a sport örömében.

16 nap múlva kihunyt az olimpiai tűz a Madárfészekben, és ezzel sikeresen véget ért a pekingi olimpiai játékok. A záróeseményen Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke a pekingi olimpiai játékokat méltatta.

„Az olimpián keresztül a világ jobban megismerte Kínát, és Kína is jobban megismerte a világot. Ez egy igazán kiváló olimpiai játékok volt!"

Az 1,3 milliárd kínai számára ez a 16 nap örökre emlékezetes marad. He Zhenliang, a kínai olimpiai sport előmozdítója, egyben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kulturális és olimpiai oktatási bizottságának elnöke elmondta, hogy a 16 nap egy álom megvalósulását jelentette.

„Az olimpiai játékok megrendezése régóta a kínaiak álma volt, ami sokáig az is maradt. Hogy mégis miért? Mert az olimpiai játékok megrendezése hatalmas emberi és anyagi erőt igényel. A Kínai Népköztársaság megalapítása előtt esély sem volt arra, hogy olimpiát rendezzünk."

Ahogy He Zhenliang mondta, az olimpiai játékok megrendezéséhez sok feltételnek kell teljesülnie. A pekingi olimpiai játékok során csak az olimpiai játékok stadionjainak és sportpályáinak megépítésére és az infrastruktúra javítására Kínának 310 milliárd jüant kellett fordítania. Korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy Kína egyszer képes lesz ilyen hatalmas beruházás kivitelezésére.

1949-ben a Kínai Népköztársaság megalapításának évében a hosszú háborúskodás miatt az ország gazdasága az összeomlás szélére sodródott. Akkor az egy főre jutó kínai GDP csak 50 amerikai dollár volt. A nép élete nagyon nehéz volt. Az idén 77 éves asszony, Liu Guixian egyszerűen szegénynek nevezte az akkori életet.

„Akkoriban igazi szegénység volt. Sok gyermekem van, de a jövedelmem kevés volt, még ételre is alig futotta. Telente nagyon hideg volt, és családunk 7 tagjára csak kettő ágytakaró jutott."

A népköztársaság megalapításának kezdetén a kínaiak nagy erőket mozgattak meg a több mint 100 nagy infrastrukturális projekt megvalósítására, ami jó alapot adott az új hatalom fejlődéséhez. De ezek többségükben nehézipari projektek voltak. Hosszú időn át országszerte hiány volt az élethez legszükségesebb anyagokból.

Moustapha Saphariny, Palesztina volt kínai nagykövete 1968-ban járt először Kínában. Nem szívesen emlékszik vissza 1968 telére.

„Ki nem állhattam azt a telet. Akkoriban még nem voltak olyan meleg ruhák, amelyek teljes védelmet adtak a hideg ellen. Akkor Kínában csak a kormány által kiadott jegyekkel lehetett téli pamutruhákat venni."

Kína a tervgazdaság időszakát élte. A városokban jegyrendszer volt érvényben. Az élethez legszükségesebb anyagokat, így a pamutruhákat is korlátozott mennyiségben kínálták, és vásárlási jegyekkel lehetett ezeket beszerezni."

1978-ban Kína végrehajtotta a reform és nyitás politikáját, az ország fejlődésének súlypontját a gazdaság építésére helyezte át. Attól kezdve Kína modernizációjának üteme egyre gyorsabb lett.

1980. szeptember 30-án a már korábban megszólaló Liu Guixian Pekingben saját kis éttermet nyitott. Akkor ünnepélyes petárdaropogás közepette nyitották meg az étteremet, melynek kapujától hosszú sor kígyózott. Ez volt a Kínai Népköztársaság első magánvállalkozással létrehozott étterme.

„Aznap több mint 100 ember állt sorban. Esett az eső, mindenkinek a kezében esernyő volt. Aznap csak tesztelni akartam, hogy érdeklődnek-e az emberek. De a petárdaropogás után szájról szájra járt a hír, hogy magánétterem nyílt."

Ez a kis étterem Liu Guixiannak jó életet hozott. Most az asszony és férje Peking külterületén vett egy hagyományos kínai udvarházat, ahol boldogan töltik hátralévő éveiket.

A reform és nyitás politikájának végrehajtása után Kína-szerte nagy változások történtek, és a gazdaság fokozatosan tervgazdaságról piacgazdaságra váltott. A változás életerőt adott a kínai gazdaságnak, és a piacon is egyre gazdagabb árukészlettel találkozhattak a vásárlók. Moustapha Saphariny, Palesztina volt kínai nagykövete miután távozott posztjáról, továbbra is Kínában maradt. A kínai piacot igazi szabadpiacnak tekinti.

„Most a kínai piacon temérdek árucikket látni. A kereskedők jól beszélnek angolul, oroszul és más nyelven. Lelkesen mutatják az árukat és a minőséget a kínai és külföldi vendégeknek."

Kína végleg búcsút intett azoknak az időknek, amikor hiány volt bizonyos termékekből. A családok többsége ma már rendelkezik tévékészülékkel, hűtőszekrénnyel, mosógéppel és komputerrel - ezek régen luxuscikkeknek számítottak, sőt sokaknak saját kocsijuk is van, amiről régen álmodni sem mertek. Ma Yunliang idén lesz 27 éves. Az elmúlt hónapban egy kocsit vett magának.

„Most gyakori dolog a kocsivásárlás, szerintem egy-két évi jövedelemből már lehet autót vásárolni. Saját kocsival tudok kirándulni, és amikor munkába megyek, akkor sem kell a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön lökdösődnöm."

Statisztikai adatok szerint Kína 2008. évi GDP-je az 1952-es több mint négyszázszorosa, és a kínai már a világ negyedik legnagyobb gazdasága, az egy főre jutó GDP is meghaladja a 3000 amerikai dollárt."

Az emberek tehetősebbek. A kínaiak nem csak saját lakást és kocsit vesznek, de utazni is szeretnek. A nyitás politikájának erősödésével ma már a világ bármely pontján találkozhatunk kínai turistákkal. Hao Xin úr nagyon szeret külföldre utazni.

„Egy- vagy kétévente egyszer utazom külföldre. Voltam Nagy-Britanniában, Szingapúrban és Malajzián. Tizenegynéhány évvel ezelőtt ha másik tartományba mehettem, már nagyon örültem."

Hao úr jövőre nem tervez külföldi utazást. Azt tervezi, hogy Sanghajba látogat, ahol ugyanúgy külföldi látnivalókat csodálhat majd meg, mert jövőre májusban a világkiállítást Sanghaj rendezi.

Yu Zhengsheng, a KKP sanghaji bizottságának elnöke egyben a sanghaji világkiállítás végrehajtó bizottságának elnöke elmondta, hogy Sanghaj már közel 20 milliárd népi jüant fordított a metróhálózat, utak és más infrastrukturális létesítmények építésére, valamint az expópark berendezéseire.

„Jövő márciusra a sanghaji metró használatba vett szakaszának hossza el fogja érni a 400 kilométert. Ilyen hosszú hálózat kiépítése régen elképzelhetetlen volt. Tavaly még csak 200 kilométeren működött metró."