A kulturális világkiállítás logóján látható ember nyugati irányba fut. Ez megegyezik azzal az iránnyal, ami a reform és nyitás politikájának bevezetése óta a kínaiak haladását jellemzi. A kínaiak átvették a Nyugat tudományos és irányítási tapasztalatait. A másik irányból nézve az ember kelet felé fut, ami azt jelzi, hogy bármi befogadása kétirányú folyamat, jegyezte meg Mo, és hozzátette: a Keletről Nyugatig vezető selyemút kultúrákat egyesít, a kölcsönös tanulás útja.
„A selyemút azért jött létre, hogy a Kelet és a Nyugat értékesíteni tudja termékeit, és a gazdasági érintkezés hozzájárult a kultúrák összeolvadásához" – fogalmazott az irodalmi Nobel-díjas. Az innovációról szólva hangsúlyozta, hogy a tudomány haladása nem jelenti azt, hogy felülmúltuk őseinket, mint ahogy a Mokao-barlangok szép és csodálatos műalkotásainak koncepcióját sem tudjuk túlszárnyalni. „Itt a kulturális elemek között egymás mellett láthatók muzulmán és buddhista jelképek. A mesteremberek a multilaterális kultúrában gondolkodtak, amikor elkészítették remekműveiket, s mindez megalapozta a dunhuangi kultúrát" – nyilatkozta Mo.
