Lei Fanpei, a Kínai Űrtudományi és -technológiai Vállalat (China Aerospace Science and Technology Corporation, CASC) igazgatója a napokban kijelentette, hogy Kína 2018-ban fel fogja bocsátani űrállomásának központi modulját.

A tervek szerint két évet tölt majd nagyjából négyszáz kilométer magasan, vagyis ugyanabban a sávban, ahol a Nemzetközi Űrállomás (ISS) is kering. A küldetés célja, hogy a hamarosan, elméletileg már októberben elstartoló, kétfős kontingens otthonául szolgáljon, és alapja legyen a 2022-re tervezett, nagy kínai űrállomásnak.

Addig pedig van mit gyakorolni. Tesztelik majd az űrhajók és az űrlabor csatlakozási rendszerét, a meghajtórendszer újratöltését, és persze egy halom egyéb, az űrben elvégzett kísérletet is terveznek a kínai és nemzetközi tudóscsoportok.

Ha minden a tervek szerint megy, a két kínai űrhajós a Sencsou–11 fedélzetén érkezik majd meg, hogy 33 napig az űrlaborban tartózkodjon (igaz, a 33 napba az odaút és a visszatérés is beleszámít). A Sencsou dokkol majd a Tienkunghoz, együtt miniűrállomást alkotva keringenek és dolgoznak majd a küldetés végéig. Az űrhajósok akkor visszaszállnak a Sencsouba, és visszatérnek a Földre. Ez amúgy nem kis dolog, hiszen több mint duplája lesz az eddigi kínai rekordnak, amely 15 napnyi űrbéli tartózkodás volt.

Ez a program mindenki számára egyértelművé teszi, hogy Kína embereket tud az űrbe juttatni, amire az amerikaiak jelenleg nem képesek. Arra utalt, hogy a nemzetközi űrállomásra orosz űrhajók viszik fel az Egyesült Államok asztronautáit. Az amerikai szakember szerint a kínaiak joggal büszkék erre a teljesítményükre.