A kínai szoláris naptár neve Xia-naptár, azaz földműves naptár. Ebben a naptárban 24 periódusra osztottak egy évet, a periódusokat évszakjelzőnek is nevezik, és mindegyiket 3 pentádra, azaz ötnapos szakaszra osztották, ezeknek kínaiul hou 候 a neve.

A lixia a hetedik szoláris periódus, a kínai szó magyar fordítása: „nyár kezdete". A lixia szóból a li jelentése: áll, feláll, felállít, álló, függőleges, nyomban, rögvest. A xia szó pedig azt jelenti, hogy „nyár". Ennek megfelelően tehát a két szót együtt szó szerint úgy is lehetne fordítani, hogy „nyomban itt a nyár" vagy „ettől a ponttól kezdődik a nyár" – innen a „nyár kezdete" elnevezés, és nevéhez méltóan a kelet-ázsiai kultúrákban ettől a szoláris periódustól kezdődően számítják a nyár beköszöntét.

A csillagászati nyári napforduló ugyanakkor a lixia szoláris periódus eleje után 45 nappal van, minthogy a lixia akkor kezdődik, amikor a nap az égi hosszúság 45. fokára ér, márpedig ez május 5-e körüli időpontot jelent. A lixia évszakjelző vége május 21-e körül van, ekkor a nap az égi hosszúság 60. fokát éri el.

De milyen hagyományok fűződnek a „nyár kezdete" évszakjelzőhöz? A szokások meglehetősen nagy területi változatosságot mutatnak, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben Kína modernizációjával legtöbbjük már korántsem olyan népszerű, mint hajdanán volt. De azért szó sincs arról, hogy ne lenne máig fontos a szoláris periódusok számon tartása Kínában.

Itt van például mindjárt a Kínában fontosság terén minden mást maga mögé utasító étkezés kérdése. Minden évszaknak, sőt minden szoláris periódusnak megvan a maga legmegfelelőbb, illetve leginkább tilalmas fogása, ételfajtája. Nincs ez másként a lixia évszakjelölő esetében sem. A 立夏蛋 (lixia dan), azaz lixia tojás vagy nyár kezdeti tojás, ahogy az a neve alapján ki is található, az egyik legjellegzetesebb étel ebben a szoláris periódusban. Elkészítésekor fekete tea morzsalékát vagy dió héját teszik a vízbe, amelyben a tojást főzik. Az adaléktól a tojás héja sötétvörös lesz, úgyhogy külseje igencsak hasonlít a magyarországi húsvéti piros tojáshoz. A hozzá fűződő hiedelem azonban már nem annyira, minthogy a kínai elképzelések szerint az így elkészített, majd pedig a lixia szoláris periódus idején evett nyár kezdeti tojásnak a szív védelmében van szerepe. A kínai felfogás szerint ugyanis a tojásnak szív alakja van. Azért is hasznos egyébként ez az étel, mert felkészíti a fogyasztóját az eljövendő meleg napokra, amikor bizony szükség lesz az energiára a forróság elviseléséhez.

A tojáson kívül a 立夏饭 (lixia fan) nevű étel is nagyon népszerű volt régebben. Ezt magyarra lixia étel, illetve rizs vagy nyár kezdeti étel/rizs néven fordíthatnánk le, de a nevénél többet mond róla az elkészítése: vörös, sárga, fekete és zöld színű babot és borsót ragacsos rizzsel együtt készítettek el, aminek az eredménye öt színben pompázó „rizsétel" lett. A színes ételnek szimbolikus jelentése volt természetesen: a nyári gazdag termést jelképezte.

Az ételek mellett a lixia szoláris periódus szokásai is érdekesek. Itt van mindjárt az „embermérés", kínaiul 称人 (cheng ren). A hagyomány szerint ez a szokás a Három királyság időszakából ered. Azóta szokás tehát minden lixia, nyárkezdet alkalmával megmérni a gyerekek súlyát. Ha a gyerek nehezebb lett, mint volt a megelőző mérés, azaz az egy évvel korábbi lixia alkalmával, akkor azt jó jelnek, az egészség bizonyítékának tekintették, és a szülők nem aggódtak a küszöbön álló forró nyár miatt. És hogyan biztosították, hogy kedvező értéket mutasson a mérleg? Természetesen a mérés előtt volt egy kis 立夏饭 (lixia fan), nyár kezdeti étel trakta. Minthogy az elhízás a régi Kínában, de szinte az ezredfordulóig a modern Kínában is majdhogynem ismeretlen jelenség volt, ezért a kínaiak nem a hízás, hanem a fogyás miatt aggódtak. Az „embermérés" szokása pedig nem csak a gyerekeket érintette, a felnőttek is lemérték magukat, és ha nem fogytak az előző évhez képest, akkor szerencsésnek tartották magukat. Régen nem volt ritka látvány a falvak főterén felállított hatalmas mérleg, a nyár kezdetén nyilvánosan, nagy ünneplés és mulatozás (lásd lixiatojás-evés) közepette mérték meg a gyerekeket és a felnőtteket.

Másik nevezetes szokás volt ilyenkor a tojástörés, a 斗蛋 (doudan). Ha a régmúlt ködébe vesző eredetét vizsgáljuk, akkor ez tulajdonképpen a felnőttek által a gyerekekre oktrojált játék. Nagyon egyszerűen játszható, csak tojásra van hozzá szükség, abból viszont jó sokra. Kapott tehát minden gyerek a szüleitől tojásokat (ugyebár a lixia dan nevű piros tojásról van szó), amelyeket hálóba raktak, és a nyakukba akasztva cipeltek magukkal. Illetve olyan nagyon nem is cipelték, hiszen éppen az volt a népszokás lényege és célja, hogy a gyerekek ne a napon szaladgáljanak, hanem az árnyékban találjanak maguknak szórakozást. Legalábbis így szól a néprajzosok magyarázata, ezért találták tehát ki a kínai felnőttek valaha a gyerekek számára ezt a nemes vetélkedést. Ehhez képest a tojástörés nem valami szofisztikált elfoglaltság, még ha le is köti a figyelmet, a dolog természeténél fogva sokáig nem játszható. De miről is van szó pontosan? Két gyerek megfogja a magával hozott tojást, és, bölcsen elkerülendő a Swifttől jól ismert vastagvég és vékonyvég csapdáját, ugyanazzal a végével, tehát vagy mindketten a vékonnyal, vagy mindketten a vastaggal egymásnak ütik a két tojást. A cél: a másik tojást összetörni úgy, hogy a saját tojás épen maradjon.

És végül néhány egészségmegőrző jó tanács a kollektív kínai bölcsességből nyárkezdet idejére. Kínában a szívkoszorúér védelmének ideje a lixia, minthogy a meleg idő árt a szívnek. Májustól kezdve már könnyen elfáradnak és idegesek lesznek a nagy melegtől a kínaiak. Ezért fontos a megfelelő pihenés is. Intenzív sportolásról ilyenkor szó sem lehet, helyette lassú, megfontolt, relaxáló tevékenységek javallottak, mint például a festés, a horgászat vagy az árnyékbox.

A déli szunyókálás igen ajánlott, hiszen ez segít megőrizni az életerőt.

Ettől a szoláris periódustól kezdve kevesebb keserű és több savanyú ételt kell enni, ugyanis ez utóbbiak élénkítik a máj és a vesék működését.