Mi sem egyszerűbb, mint Tianjin esetében a vízről beszélni, elvégre nem egy sivatagi oázisról van szó, hanem tengerparton levő helyről, amely ráadásul a történelem előtti időkben nem is létezett, hiszen itt régebben teljes egészében tenger volt, csak a Sárga-folyó hordaléka töltötte fel. Vagyis sós és édesvíz egyaránt meghatározza a nagyvárost. A Bohai-öböl képviseli a sós, a Nagy csatorna és a Hai-folyó pedig a legfontosabb édesvizeket.
Tianjin jól ismert nagyváros Magyarországon is és jól ismert volt már az Osztrák-Magyar Monarchia idején is. Csak akkoriban még nem mint nagyváros volt ismert.
A fejlődés azonban nemhogy a monarchia ideje óta, de az utóbbi néhány évben is igencsak meglódult. Ha valaki nem a legfrissebb útikönyvet vásárolja meg, akkor a kiadási időtől függően bizony a jelenlegi lakosságszámnak a töredékét jelző adatokkal fog szembesülni. A Panoráma 2002-es könyvében például „ötmilliós nagyváros" szerepel, 9 milliós teljes lakossággal. A 2014-es népszámlálás viszont már 14 millió 722 ezer lakost említ Tianjin közigazgatási határain belül élő lakosként.
Az persze a lakosság számának növekedése ellenére sem változott, hogy Tianjin mindig is Peking kikötője volt és maradt. No persze nem az egész város szorong a tengerparton, pláne nem a tengerpartnak csak egy részét elfoglaló kikötőben. A kikötő neve Tanggu.
Tangguban még a japánok, mégpedig 1939-ben kezdték el a kikötőt építeni, amelyet azonban már csak a Kínai Népköztársaság megalakulása után, egészen pontosan 1952-ben adtak át Xingang, vagyis Új kikötő néven. A kikötő bővítése természetesen azóta sem állt le, 1976-ban konténerkikötővel bővítették, ma pedig már egy egész gazdasági zóna épült a kikötő köré. Ez a Binhai Gazdasági Övezet. A fejlesztések nyomán ma már kapacitása alapján a világ ötödik legnagyobb kikötőjének számít. Hogy ez mekkora teljesítmény, azt talán abból lehet a legjobban felmérni, hogy nem teljesen természetes kikötőről van szó, hanem mélyvízi kikötővé mesterségesen alakították.
Mindeddig a Sárga-tenger Bohai-öbölnek nevezett részéről beszéltünk, hiszen ezen a területen található Tianjin tengerparti része. Persze ha vízről van szó, akkor nemcsak a tianjini kikötőt kell megemlíteni, hanem egy még mesterségesebb, még nagyobb szabású munkát is, a híres Nagy csatornát. Az 1794 kilométer hosszú, Kína északi részét a délivel, jelesül a fővárost, Pekinget a csodálatos dél-kínai Hangzhouval összekötő vízi út évszázadokon át szolgált hajózásra, a délen termesztett rizsnek a császári központba történő juttatására.
Tianjinnél a Nagy csatorna két része, a Déli és az Északi csatorna található. Ez a két csatorna, plusz még három folyó, a Ziya, a Daqing és a Yongding, azaz összesen öt folyóvíz összefolyása teszi ki a nagyvárosnál a Hai-folyót.
Persze a metropolisz vízrajzi helyzete ennél sokkal bonyolultabb, hogy mást ne említsünk, a Sárga-folyó és a Jangce, köztudottan Kína északi és déli részének legnagyobb folyói, itt Tianjinnél, mégpedig a Nagy csatorna révén állnak összeköttetésben egymással.
laci |