A tajcsi gyakorlására általában a parkok a legjobbak. De mi van akkor, ha elviselhetetlenül meleg van? Hol találni hűvösebb helyet, ami alkalmas a tajcsizásra? Az első kínai űrhajósnő, Liu Yang igazán kellemes helyet választott a tajcsi gyakorlásához: a világűrt.

Június 26-án kedden az esti műszak rutinfeladatainak végeztével Liu Yang úgy döntött, hogy tajcsi gyakorlatot végez a Tiangong-1 űrmodulban, Kína első kísérleti űrállomásában.

A Liu által előadott tajcsi gyakorlat némileg eltért a megszokott mozdulatoktól. Edzője, Tong Fei Zhou kimondottan az asztronauták számára állította össze.

Tong a pekingi testnevelési egyetemen (Peking Sports University) végzett, és aranyérmes pingpongozó volt. Az űrprogram részeként Tong feladata az űrhajósok fizikai felkészítése a testet és a lelket is megviselő kihívásra. A kiképzéshez kidolgozott tajcsi forma leginkább a légzéstechnikára és az egész test relaxációjára, valamint az izmok, az inak és a csontok ellazítására helyezi a hangsúlyt. A gyakorlatsor jótékonyan hat az egyensúlyra, az izmok tónusára, a testtartás szabályozására és a lélek harmóniájára. A teljes forma háromperces. Az „űrtajcsi" és a hagyományos stílus között az a fő különbség, hogy ez nem tartalmaz lépéseket, hiszen az asztronauták súlytalan közegben élnek, így Liu Yang kitámasztotta a lábát a gyakorlás során. Tong szerint a június 16-ai űrutazásra felkészített három űrhajós mindegyike megtanulta ezt a formát, és a kilövés napjának reggelén gyakorolták is.

Közismert a tajcsi egészségmegőrző hatása. Ellazítja a testet és a lelket, javítja a koordinációt, valamint az egészséget és a mozgékonyságot. A lágy, fordító és nyújtó mozdulatok oldják a feszültséget és felfrissítik a gyakorló energiarendszerét. Bár nem bizonyított, de vannak olyan vélemények, miszerint jótékony hatással van a szív- és érrendszerre, a csontrendszerre, valamint az izom- és idegrendszer állapotára és a teljes szervezet működésére. Kortól függetlenül bárki végezheti.

A New England Journal of Medicine című orvosi folyóirat február 9-ei számában megjelent cikk szerint úgy tűnik, hogy a tajcsi segít az egyensúlyérzék romlásának csökkentésében az enyhe és a mérsékelt Parkinson-kór esetében. Emellett jótékony hatással bír a funkcionális kapacitásra, és a módszerrel az egyik leggyakoribb szövődmény, az elesés is csökkenthető.

A Neurológiai Rendellenességek és az Agyvérzés Országos Intézete által finanszírozott kísérletben 195 Parkinson-kórban szenvedő beteg vett részt. A randomizált kontrollált vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a 24 héten át tartó heti kétszeri egyórás tajcsióra jelentős mértékű javulást hozott az egyensúlyérzék romlásának mérséklésében, különösen azokkal a betegekkel összehasonlítva, akik gyújtógyakorlatokat vagy állóképességi tréninget végeztek.

Az a csoport, amely tajcsi gyakorlatokat végzett, minden másodlagos eredményt tekintve jobban szerepelt, mint a nyújtógyakorlatokat végzett csoport. Az állóképességi tréninget végzőkhöz képest a tajcsival tréningezők esetében nőtt a lépéshossz és funkcionális javulást is tapasztaltak.

A tajcsi a teljes testet megmozgató gyakorlat. A test egyik részének megmozdítása az egész testet mozgásba hozza, magyarázta az Oregoni Kutatóintézet tudósa, Fu Zhong Li. A test felső és alsó része szinkronban mozog. Li szerint ezt úgy kell elképzelni, mintha egy mozgó busz tetején állnánk, és amikor a busz kanyarodik, vagy sebességet változtat, az embernek át kell helyeznie a súlypontját, hogy megőrizze az egyensúlyát. Így működik a tajcsi is, mondta. Az olyan tajcsi lépések, mint például a „vad ló sörényének elválasztása" vagy az „ostor oldalra", az egész test összetett koordinációját igénylik, míg a „száll a kéz, mint a felhő" lépés során a fej és a szem koordinációjára is szükség van. A tajcsi gyakorlása segít a koordinációs képesség javításában vagy fenntartásában, a testtartás kontrolljában, a járás javításában és a test merevségének csökkentésében. Különösen figyelemre méltó, hogy a tajcsi jótékony hatásai a beavatkozást követően három hónapon át megmaradtak.