A helyi hegyoldalakon már ősidők óta teremnek a vad teafák, így sokan nem is ültetnek teafákat, hanem közvetlenül a vad teát szüretelik le. A vegyszertől mentes vad teafák garantálják a termékek minőségét és biztonságát, ami különösen fontos napjainkban, mikor egyre több élelmiszerbiztonsági kérdés vetődik fel. Ráadásul, ezek a teák dúskálnak a szelénben. A modern kínaiak nagy figyelmet fordítanak az egészségükre és a minőségére, éppen ezért számukra sokkal vonzóbbak a magas szeléntartalmú mezőgazdasági termékek.
A vad teafák elsősorban a tengerszint felett magasan fekvő hegyeket és a változékony időjárást kedvelik, viszont a vad tea leszüretelése komoly erőfeszítést igényel. A vadtea-szedőknek gyakran heves esőzést, erőteljes havazást vagy más rendkívüli időjárási jelenséget, illetve a kíméletlen rovarok csípéseit kell elszenvedniük. Ez egy kemény munka, ezért a munkaerőköltsége is magasabb. Vannak olyan teatermelők, akik napközben szüretelik a teát, amit este eladnak a teaüzemeknek, viszont akadnak olyanok is, akik hagyományos kézi módszerrel maguk dolgozzák fel a teát. A teaszedés után késő éjszakáig tart a munka. Jól tudják, hogy a tea időszakos mezőgazdasági termék. A mai friss tealevél ára holnapra talán sokat zuhan, és ha nincsenek résen, nem tudják jó áron hasznosítani a termést. Éppen ezért a teatermelőknek egy perc nyugta sincsen tavasszal.
Wang Jiahe családja Guniujiangban él. A férfi így mesélt erről:
„A feleségem szedi a teát, amit aztán este együtt dolgozunk fel. Ez a munka gyakran késő éjszakáig eltart. Nehezen tudunk megélni a teaszedésből. Tíz nap múlva leesik az ára, így ezek a napok nagyon zsúfoltak, hiszen csak ebben az időszakban tudnak pénzt keresni a falusiak. Tegnap, mikor a hegyen szüretelték a teát, erősen havazott, nagyon hideg volt. És ezen kívül még a hegyi piócák csípéseit is el kellett viselniük."
Ahogy sok más kínai vidéken, a shitai fiatalok is otthagyják a szülőfalujukat és a nagyvárosokba költöznek. Viszont ha idős beteg ember vagy apró gyerek van a családban, azok is velük tartanak. Általában a nők szedik le és dolgozzák fel a teát, a férfiak pedig alkalmi munkákat vállalnak a megyében. Talán senki sem tudná megmondani, hogy a nagyvárosi és a megyei alkalmi munka közül melyik a jobb. Az idősek úgy vélik, hogy noha a nagyvárosban havonta ötezer jüant is megkereshetnek, többe kerülne a megélhetésük is. A fiataloknak általában nincsen félretett pénze, ahogy nem minden fiatal kap jó állást sem a nagyvárosban.
A foglalkoztatás nagy gondot okoz a helyi teatermelőknek. Zhu Zehong pl. azt mesélte:
„Ha valaki képzett, annak jó, de ha nem, nem keres majd sokat. Az életkor, a diploma vagy a technológia korlátokat szab az embereknek. A foglalkoztatási probléma napjainkban már nagyon súlyos."
Napjainkra Shitaiban is bevezették az új vidéki szövetkezeti egészségügyi ellátást, aminek hála a földműveseknek viszonylag keveset kell fizetniük az egészségügyi ellátásért. Ha súlyosan megbetegszik valaki, anyagi támogatást kaphat. A kötelező oktatás is ingyenes, ami sokat enyhít a családok terhein. Mindenki adómentességet élvez. Ezen kívül egy helyi politika alapján egy hektár föld után több mint 100 jüanos támogatás jár. A mai teatermelők élete könnyebb, mint elődeiké.
Az utóbbi években a teakészítés és a teafeldolgozás mellett a helyi idegenforgalom is gyorsan fejlődött. Shitai szépségeit és tiszteletreméltó népszokásait egyre többen ismerik meg. A külvilág változásaitól függetlenül a shitai tavaszi tea védelmezői a jövőben is folytatják majd a munkát. Saját kezükkel adják át a shitai tea kultúráját, és teszik még illatosabbá a teát.
