Hajdanán a hagyományos kínai polgári oktatás a háromféle csarnokból tevődött össze, mondja dr. Bao, és emlékeztet rá, hogy az iskolákban a konfucianizmust megbízott tanár tanította, az ősök templomában az ősöknek adtak tiszteletet, a házi előcsarnokban viszont mindennap meghajoltak Konfuciusz képe előtt, így a kínaiak szívébe örökre bevésődött az ég és föld, az ősök tisztelete és a szent úr. A kínai nemzet ennek következtében felelősségteljes volt, hangsúlyozta a professzor, és a következőket mondja a tradícióval kapcsolatban.
„A hagyományos kultúra háromféle rendszerből áll. Először is van a tudás rendszere, amely a történelmet, a kultúrát, a filozófiát és a gondolkodásmódot öleli fel. Másodszor, van az értékrend rendszere. Amikor a Beszélgetések és mondások könyvét olvassuk, észrevehetjük, hogy a 20 fejezet ötszáznál több párbeszédéből egyik sem érint technikát vagy konkrét tudást. Konfuciusz válaszai mindig a szellemi tájékozottságra, a felfogásra és az ítélőképességre vonatkozó kérdéseket érintették. Véleményünk szerint pontosan ennek kell az oktatás fókuszában állnia, ez igazít el minket a helyesség, a helytelenség, a szépség vagy a rútság megítélésében, illetve a lelkiismeret megszerzésében. Harmadszor, a hagyományos kultúra rendszerét a klasszikusok jelentik. Egy kínainak miért a konfucianizmust kell elsajátítania, ha jószívű emberré szeretne lenni? A Biblia olvasása nem igazítja el a kínaiakat abban a kérdésben, hogy mi a jószívűség. Hiszen egy jószívű kínainak saját nemzete kulturális önazonosságából kell kiindulnia, csupán a Beszélgetések és mondások segítségével lehet identifikálni a kínai nemzet kultúráját, kizárólag a kínai nemzeti kultúra identifikációjával teremtődhet meg a nemzet kohéziós ereje, és a kínaiak ennek alapján számíthatnak egymás honfitársainak, így nem lesz megosztott a nemzet."
Idén Shandong tartományban olyan vetélkedőt rendeztek, amelyen a Beszélgetések és mondások könyvét kellett idézni. A nyertesek ingyenesen utazhattak a Konfuciusz-rezidenciára, a Konfuciusz Emlékkertbe, illetve a Konfuciusz-templomba. A sanghaji Pujiang iskolából a programon részt vevő több mint 100 diák és szüleik sikeresen szerepeltek a vetélkedőn, így meglátogatták az említett három emlékhelyet. A Pujiang iskolát dr. Bao Pengshan professzor alapította, tandíjat nem kell fizetni a hagyományos kínai kultúrát kedvelő iskolásoknak. Eddig minden tanévvégi vizsgán minden diák kívülről el tudta mondani a Beszélgetések és mondások könyvét.
„Három alapelvű oktatási szemléletet követünk: továbbítjuk a kultúrát, neveljük a személyiséget, illetve egységbe tömörítjük a nemzetet, ezért mi nem a sinológiai tanulmányokra fektetjük a hangsúlyt, hanem arra törekszünk, hogy a diákok személyiségét alakítsuk" — tájékoztat dr. Bao, az iskola alapítója.
A Pujiang iskolába az általános iskolák második osztályos diákjai jelentkezhetnek tanulni, majd az elkövetkező 4-5 év alatt, az általános iskolai végéig, szabadidejükön, hétvégeken és a téli-nyári vakáció idején jönnek a diákok összesen hét könyvet megtanulni. A hét könyv az alábbiakat jelenti: a Négy Könyv, vagyis a Nagy tanulás, a Közép tanai, a Beszélgetések és mondások és a Menciusz, valamint a Tao Tö-king kánon, a Zhuangce és az Oltár szútrái (Huineng szutrája). A tanulás öt éve három plusz két évre oszlik, az első három évben a Négy Könyvet, vagyis a konfuciánus klasszikusokat, a hátralévő két évben a maradék három könyvet, vagyis taoista, illetve buddhista kánont tanulnak. A konfuciánus elméleten kívüli három könyv megtanítása azt a célt szolgálja, hogy a diákok tágabb, szélesebb látókörrel rendelkezzenek, és nyitott szelleműek legyenek.
És mi a helyzet az általános tanok elsajátításával? A konfuciánus klasszikusok mellett van erre idejük a fiataloknak? E kérdéssel kapcsolatban Dr. Bao Pengshan a következőket mondja:
„A diákok felvételét megelőzően vagy követően négy tilalmat szabunk meg, amelyek minket ugyanúgy érintenek, mint a diákokat."
Eszerint a diákok nem hagyhatják el az intézményes oktatást, a tanulás miatt nem szenvedhet károkat a családi életük, mivel a fiatalkorúak a családjuktól függetlenül nem szerezhetik meg maguknak a fejlődéshez szükséges alapokat. Továbbá az általános tantárgyakat is kötelező megtanulniuk. Az sem engedhető meg, hogy a hozzájuk hasonló korúakétól gyökeresen eltérő életet éljenek.
„Arra is törekszünk, hogy az iskolából egy kulturált közösséget kovácsoljunk. Ebben a közösségben mindenki kap lehetőséget, hogy részt vegyen a közérdekű programokban, amihez szakmai segítséget is kap, részesülhet abban az örömben, amelyet a közérdekű munka végzése okoz. Ekként szoknak rá folyamatosan a közérdekű programok végzésére. A tanórákon nemcsak a klasszikusokat magyarázzuk a tanulóknak, hanem nagy fontosságot tulajdonítunk mindazoknak a részleteknek is, amelyek a napi életvitelt érintik, hiszen nekünk és a tanulók számára az oktatás része a társadalommal, a közösséggel kapcsolatos minden részlet."
Az oktatási modell elterjesztése érdekében a Pujiang iskola azzal is próbálkozik, hogy polgári think-tank, az oktatás kutatószerve legyen.
A szakérettségi összejövetelen dr. Bao Pengshan a tanulók rokonai előtt kifejezésre juttatta:
„A jelenlévők mindannyian meghatottak engem, és mindenki kiérdemeli a köszönetemet. A Pujiang iskolában mindnyájan igyekszünk, és állandóan előrehaladunk a nevelés terén, de nem egyénileg, mivel veletek együtt haladunk. Meggyőződésem, hogy ennek az együttes előrelépésnek köszönhetően távolabb érkezhetünk, és az eszményünk másik partja felé haladunk…"
Pujiang |