Nem olyan egyszerű megválaszolni azt a kérdést, hogy miért épült fel az egyik legcsodálatosabb emberi építmény, a kínai nagy fal. Azt könnyű kitalálni, hogy az ellenség ellen. De ha már az ellenség ellen építették, akkor tényleg sikerült legyőzni az ellenséget a kínai nagy fal segítségével? És mi köze a kínai nagy falnak Dzsingisz kán falához?

Kezdjük először ezzel a második kérdéssel. A fal Belső-Mongólián, Paotou városa mellett vezetett. Egy másikat maguk a qinek építettek, s ez Északkelet-Mongólián halad át. Sok térképen szerepel mindkettő, azzal a megjelöléssel, hogy Dzsingisz kán fala, de az építkezés jóval megelőzte Dzsingisz korát.

Legutóbb pedig Ömnögovi tartományban tártak fel egy 40 kilométer hosszú falszakaszt. A Han-dinasztia idején épült fal, vagy inkább sánc i. e. 115-ben a Góbi-sivatagon keresztül vezetett. A Han-dinasztia falát a nyugati Xia-dinasztia valószínűleg újjáépítette a 12. században, éppen akkor, amikor Dzsingisz kán egyesítette a mongol törzseket, és a megerősödött nomádok egyre több portyázást vezettek délre.

Ezeknek a falrendszereknek a maradványai elszórtan ma is láthatók Észak-Kínában. Keresztülfutnak a sivatagon, elválasztják a búzamezőket, többnyire egészen lepusztultak, valójában azonban úgy festenek, mintha a talaj részét képeznék. Kivétel ez alól a mai nagy fal, melyet a 16. században már kőből építettek, a sürgető ősi igény utolsó és legnagyobb megjelenítéseként.

Meglepő módon azonban a monumentális építmény gyakorlatilag nem volt alkalmas arra, hogy féken tartsa a nomádokat. A hegycsúcsokon és völgyeken pompásan végigkígyózó nagy fal rendszerét soha nem ostromolták meg, és ily módon semmiféle támadást nem tudott visszaverni. Számos egyéb célra azonban kiválóan alkalmas volt: megemelt fölvonulási útvonalnak a katonai egységek számára; határterület-jelzőnek, mellyel a parasztokat kordában lehetett tartani és adót lehetett kivetni rájuk, s mindezen túl akadt még egy funkciója: bizonyította, hogy az éppen hatalmon lévő uralkodó nagyszabású tervek végrehajtásához hatalmas erőket tud megmozgatni és csatasorba állítani. A nagy fal tehát hatalmi jelkép volt, legalább annyira az, mint amennyire a modern korban a harci repülőgépek.

Az építmény ugyanakkor egy ősrégi előítélet jelképe is volt; afféle mentális „nagy falként" szolgált, amely a civilizáció határvonalát volt hivatva jelezni. Az i. e. 2. században született nagy történész, Sima Qian ezt így fogalmazta meg: „a falon belül vannak azok, akik a házat tető alá hozták, míg kívül a barbárok".

A nomádok a kínaiak szemében a kultúra rettegett ellenségeinek számítottak, és szó szerint a civilizáción, a civilizáció falain kívül helyezkedtek el. A barbárok elleni harc az adott uralkodó tehetségének a próbaköve volt, hatalmának legitimációjául szolgált, a fal pedig külső és jól látható jele volt mindenre elszántságának.

Végtelenített küzdelem volt ez, hiszen egyetlen politikai koncepció sem bizonyult tartósnak. Végül azok a nomád törzsek és vezetők kerültek hatalomra, akik fittyet hánytak a szerződésekre, portyázó seregeikkel körülvágtázták a falrendszert, s az újonnan meghódított területekről a földművelőket visszaszorították saját mezőgazdasági területeik központjába. Sőt olykor áthatoltak a falakon, városokat foglaltak el, megesett, hogy uralkodócsaládokat döntöttek meg, s helyettük saját dinasztiát alapítottak (ahogy a dzsürcsik tették), egészen addig, amíg őket is meg nem rontotta és nem urbanizálta az olyannyira irigyelt civilizáció, cserébe viszont ugyanolyan rögeszmésekké váltak, mint elődjeik a nomádproblémával szemben.

De mi történt a nomádokkal, miután a falakon belülre kerültek? Mágikus átalakuláson mentek át. A kínai nagy fal másik oldalán többé már nem démonok voltak, hanem kínai uralkodók. Belső jelenlétük nem a nomád katonai erőnek, hanem Kína hatalmának az igazolásává vált, annak bizonyítékává, hogy Kína a legelvetemültebb démoni erőket is képes civilizálni. Dzsingisz maga is elszenvedte azt az átalakulást, amitől tartott, amikor (kínai szemszögből nézve) tőrőlmetszett barbárból teljes harci díszbe öltözött kínai dinasztiaalapítóvá vált. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor beláthatjuk, hogy a kínai nagy fal igenis teljesítette történelmi szerepét.