Yebin még mindig élénken emlékszik a napra, amikor két idegent talált otthonában. A két negyvenes éveiben járó, palástot viselő ember bizarr táncot járt dobok és csengők ritmusára.
Az észak-kínai Hebei tartományban, egy Shijiazhuang közeli faluban élő 33 éves földműves 2004-ben vallotta be másságát szüleinek. Családja attól kezdve meg volt győződve róla, hogy a férfi „beteg", és mindent kipróbáltak, hogy „segítsenek" rajta, még ördögűzőket is felbéreltek, hogy meggyógyítsák. Akkor sem adták fel, amikor már papírra írt, majd meggyújtott „varázsigéket" oldottak vízbe, hogy azt igya Yebin.
A helyzet fokozatosan változott meg egy hosszú, tíz éves küzdelem során. Ma Yebin szülei szomszédjában él barátjával, Anwei-el. Amikor Yebin interjút adott a Global Timesnak, Anwei mellette ült a pár öt négyzetméteres nappalijában, amiből kisboltjuk nyílik. Miközben Yebin beszélt, Anwei mosolyogva, sugárzó tekintettel nézte. Ez elképzelhetetlen lett volna azokban a napokban, amikor szülei előtt felvállalta másságát.
Miután a hónap elején Tim Cook, az Apple vezérigazgatója nyilvánosan felvállalta homoszexualitását, a közvéleményben élénk vita kezdődött a melegekről. Míg sok vidéken élő kínai meleg nem szívesen vállalja fel homoszexualitását, például a házasságot elváró közösségi nyomás és a kis közösségek pletykás természete miatt, mások megtalálták az utat, hogy a nehézségek ellenére is boldog életet éljenek.
Yebin és Anwei is járt lányokkal, mielőtt egymásra találtak.
Anwei-nek évekig voltak barátnői, annak ellenére, hogy a férfiakhoz vonzódott. Elmondása szerint magányos volt, és amikor már biztos volt szexuális orientációjáról, azt gondolta, hogy ő az egyetlen „abnormális" ember a világon.
Yebin viszont mindig is biztos volt afelől, hogy a fiúkat szereti, de engedett családja nyomásának és megházasodott. 2004-ben Yebin elvett egy szomszéd faluból való lányt, a nászt a szülők intézték el.
„Tudtam, hogy meleg vagyok, de ismertem olyanokat, akik ennek ellenére is megházasodtak, szóval gondoltam én is megpróbálom." – mondta.
Azonban a mézes hetek alatt Yebin képtelen volt heteroszexuálisnak tettetni magát. Taszította felesége közeledése, és az ifjú pár végül külön ágyban aludt. Néhány nappal később a lány hazament szüleihez, és mindent elmondott Yebin viselkedéséről.
Az eset híre gyorsan terjedt, és Yebin anyja is hamarosan megtudta fia házasságának szinte azonnali csődjét. Miután kérdőre vonta fiát, Yebinnek nem maradt más választása, mint hogy megvallja anyjának, hogy meleg.
Először szülei nem hitték el, hogy melegnek lenni természetes dolog lenne. Kórházba vitték fiukat, és még ördögűzőket is találtak, akik táncukkal „elűzik a gonoszt."
Yebin szülei éveken át küzdöttek fiuk szexuális irányultságával, és igyekeztek többet megtudni a témáról. A küzdelem vége 2007-ben kezdődött, amikor Yebin barátja egy közlekedési balesetben meghalt. Yebin mély depresszióba esett.
„A következő két évben gyűlöltem magam, amiért meleg vagyok." – mondta. Azonban az is ekkor következett be, hogy anyjával megtalálták a közös nevezőt. Látva, hogy fia milyen nyomorultul érzi magát, anyja végül azt mondta Yebinnek, hogy mindegy, a fiúkat vagy a lányokat szereti, amíg boldog.
2011-ben Anwei és Yebin az interneten ismerkedtek meg. Miután kibékült saját szexuális irányultságával, Anwei elkezdett más meleg férfiakat keresni az interneten. Yebinnel a QQ közösségi platformonon ismerkedett meg. A két férfi egy hónapon át beszélt egymással az interneten, majd Yebin meglátogatta Anwei-t Urumcsiben, a Xinjiang Ujgur Autonóm Terület fővárosában. Nem sokkal ezt követően Anwei Hebei-be költözött.
A pár első kihívása az volt, hogy elnyerjék Yebin családjának támogatását. Visszaemlékezve arra a napra, Anwei elmondta, hogy először nem volt bátorsága találkozni szerelme anyjával. Amikor a család este hazatért, Yebinnek úgy kellet kicsalogatnia Anwei-t, hogy bemutatkozzon.
Miután közel tíz éven át próbálta elnyerni a környezete elfogadását, Yebin azt mondta, hogy nem fogja tovább titkolni másságát. Családjával elfogadtatta magát és partnerét, és már nem érdekli, hogy a falubéliek mit fognak szólni.
„Nem sokan állnak az ember elé, hogy sértéseket vágjanak az ember arcába. Az meg miért érdekeljen, hogy a hátam mögött mit mondanak?" – mondta.
Yebin elmondta, hogy néhányszor megütötte a fülét, hogy róla pletykálnak. Egyszer hallotta, ahogy két falubéli az ő homoszexualitásáról beszél. Egyszerűen odament hozzájuk, és megkérdezdte őket, hogy akarják-e hallani a teljes történetet. Néhány ilyen eset után az emberek legalább már vigyáztak, hogy elrejtsék Yebin elől pletykájukat.
„Először, amikor például piacra mentünk, az eladók kérdezgették, hogy tényleg együtt vagyunk-e, meg hogy ki a férfi és ki a nő kettőnk közül. Aztán, hogy láttak már minket néhányszor, már nincs mit kérdezniük." – mondta Yebin.
Hogy elnyerje Yebin családjának támogatását, Anwei kivette részét a napi munkából. Önként állt neki kipucolni a disznóólat, bokáig süppedve az ürülékben.
Anwei családja is elfogadta végül a férfi életvitelét. Yebin anyja rendszeresen beszél Anwei családjával Skype-on, hogy biztosítsa őket afelől, a távoli Hebei-ben fiuk támogató családra talált.
Sajnos Anwei és Yebin esete, hogy mindkettőjük mögött támogató család álljon, nem a norma Kínában. A vidéken élő meleg párokra sokkal nagyobb nyomás nehezedik, mint a nagyvárosokban élőkre, mondta Hu Zhijun, a homoszexuálisok családtagjainak támogatást nyújtó non-profit PFLAG Kína vezetője.
„A nagyvárosokkal összehasonlítva, a vidéki Kína nem kínál sok teret a magánéletnek. A városban az ember általában nem ismeri a szomszédját, de a falvakban mindenki tud mindenki dolgairól." – mondta.
A kulturális okokon túl praktikus okok miatt is nehéz melegnek lenni a vidéki Kínában. Hu elmondta, hogy a vidéki területeken alapvető fontosságú, hogy az embernek legyen gyereke, aki idős korában a gondját viseli majd, a gyenge magán és állami idősotthonok miatt.
Egy Luo vezetéknevű bolti alkalmazott úgy döntött, hogy guangdongi falujából Sanghajba költözik a társadalmi nyomás miatt. Amikor anyja 2012-ben megtudta, hogy fia meleg, nem rázta meg a hír, és továbbra is elvárta tőle, hogy házasodjon meg és legyenek gyerekei.
Luo elmondta, hogy anyja reakciója érthető, mert a legtöbb vidéki ember nem is hallott a homoszexualitásról. Az ő anyja is úgy gondolta, hogy Luo „beteg", és pszichológushoz küldte őt. Amikor Luo ezt visszautasította, anyja próbálta nőkkel összehozni őt. „Egyáltalán nem akart beszélni a dologról." – mondta Luo.
Helyzete fokozatosan javult. Elvitte anyját egy támogató csoporttalálkozóra, ahol megoszthatta tapasztalatait és meghallgathatta más családok történeteit. Végül megbékélt fia életvitelével. Luo apja azonban továbbra sem tud semmit a dologról.
„Vidéken a legtöbb ember úgy gondolja, hogy családot kell alapítani, kellenek a gyerekek, és ha nincsenek, akkor egyedül fogsz megöregedni." – mondta Luo. „Szóval ha azt mondod, hogy egy férfival vagy, akkor az emberek azt gondolják, hogy az sehogy sem fog működni."
Fia jövőjével kapcsolatos hasonló aggodalmak, és a meleg párok hivatalos elismerésének teljes hiánya miatt, Yebin anyja azt javasolta, hogy fia és Anwei kössön szerződést egymással.
„Átgondoltam a dolgot. Két házam van, az egyik Yebinnek, másik Yebin bátyjának. Azt akarom, hogy Yebin és Anwei együtt maradhassanak." – mondta.
Anwei és Yebin szerződése értelmében osztoznak a házon és jövedelmükben. Ha valamelyikőjük meghal, a másik fél megtarthatja az ingatlant. Yebin unokaöccsei fognak nekik öregkorukban segíteni, ha a párnak nem lesz gyereke. Ha pedig különválnának útjaik és Anwei vissza akarna menni Xinjiangba, a pár el fogja adni a házat és abból Anwei megkapja a részét.
Az efféle garantált stabilitás és elfogadás ritka a vidéken élő meleg kínai párok között. Yebin szerint úgy sikerült elérnie ezt, hogy meg tudta értettetni családjával, hogy mi is melegnek lenni.
Yebin anyja még egyfajta melegjogi aktivistává is vált, aki arra biztatja fiát, hogy nyugodtan irányítson hozzá meleg embereket vagy családtagjaikat, és ő segít majd problémáik megoldásában.
Hu szerint a társadalom hozzáállása a homoszexualitáshoz javult az elmúlt években. Egyre több embert lát felvállalni másságukat, és sok szülő, így Yebin anyja is, elkezdett segíteni más szülőkön, akár a televízióban megosztva saját tapasztalatait.
Yebin elmondta, hogy boldogan megmutatja másoknak, hogy ő és Anwei hogyan oldották meg gondjaikat, mivel az segíthet másoknak is felvállani magukat.
Miután a nyilvánosság elé álltak, a pár ismertté vált a régióban. Akár a szomszéd falvakból is átautóztak, hogy látszólag a boltjukban vásároljanak, de igazi céljuk az volt, hogy pletyka-munícióra tegyenek szert.
Yebin reméli, hogy végül az emberek rájönnek, hogy melegnek lenni nem nagy ügy.
„Nincs semmi különös rajtunk, csak próbáljuk élni az életünket." – mondta.
1119 |
