A nap, ahogy olyan sok kínai számára, nekünk is egy kis testmozgással, parkban kezdődött: a mi esetünkben a park a Sanwang Kert volt, a testmozgás pedig a kertben tett séta és gyönyörködés. Hiszen tulajdonképpen a gyönyörködés is testmozgás, mivel nemcsak a lelket, de a testet is felvidítja egy szép pagoda, egy szép virágkompozíció, egy szép lány...
Különösen érdekes volt a "kertben a kert" rész, vagyis a kínai kerten belül az Angliai rózsakert. A majdnem 10 ezer négyzetméteren sok csodálatos virág volt látható, és ami a lényeg, így a külföldiek is otthonosabban mozogtak a kertben.
De persze a kertben víz is volt, folyócska és tó is, de úgyszintén mindenképpen meg kell említeni a csónakázótó melletti két hatalmas szélmalmot, illetve a vízimalom kerekére emlékeztető pompás szerkentyűt, amely körbe forgott és mintha sípokból jönne, messzire spriccelt belőle a víz. A háttérben pedig kínai operákból énekeltek részleteket. Talán az egész park legszebb része volt.
A legokosabb rész pedig a kijárat előtt várt minket. A Jiangxi tartomány idegenforgalmi adatait bemutató okos teremben naprakész információt lehet szerezni minden olyan kérdésről, ami csak egy turistát érdekelhet. És itt persze nem csak időjárási adatotakra kell gondolni. Megtudhatjuk azt is, hogy melyik nevezetességnél mennyien jártak, mit érdemes felkeresni, és még hosszasan sorolhatnánk, hogy mivel lehetünk okosabbak az okos teremben.
A kert után, az európaiak számára igencsak logikusan egy kolostor következett. A középkorban Európában sokáig csak a kolostorok voltak képesek intenzív kertművelésre. A Yihuang megyében levő Caoshan hegyen épült kolostorból is sugárzott a tudás és a bölcsesség. Gyönyörű környezetben, mélységes csöndben, egy-egy madárcsicsergés közepette lehetett megnézni a buddhista kolostor termeit. Ha a Sanwang Kertben felfrissült a testünk a reggeli után, akkor a Caoshan hegyi kolostornál tett látogatás ugyanezt művelte a lelkünkkel.
Ha már testileg és lelkileg is felkészültünk, akkor akár jöhetett is egy séta egy sétálóutcában. Nagyon ötletes, hogy itt is volt színpad, amelyen kínai operából adtak elő részleteket, ráadásul feliratozva is volt, mégpedig nemcsak kínai, hanem angol felirattal is, ami a külföldiek számára alapvető fontosságú.
A sétálóutcában nyilván mindent lehet vásárolni, de nekem leginkább az a középkorú festőművész volt nagy élmény, aki hatalmas mosollyal és az oldalán az egyik osztálytársával, igen, középkorú osztálytársával magyarázta a festményének készítési technikáját. Nagyon emberi, nagyon megható volt.
Ezután következett a nap csúcspontja. Szó szerinti értelemben mindenképpen, hiszen 1000 méter fölé, és ami több, a felhők fölé jutottunk! Nos, Magyarországon ilyet sem lehet sok helyen látni. Mármint olyat, mint a Magushan hegy. Egyébként nomen est omen, a kínaiul nem tudó magyarok számára a Magushan hegynek mégis van jelentése. Ők úgy fogják értelmezni, hogy Mágus-hegy. Vagyis Varázsló-hegy. Vagyis varázslatos, mágikus hegy. És ki tagadhatná, hogy olyan volt a hegy, mint amilyennek a tündérmesék tájait képzeljük: rengeteg színpompás virág, a felhőkön túlról szóló gyönyörű női ének, sok-sok víz és még sok minden.
Ha a nap minden eseményét nem is említhetjük meg egy ilyen rövid összefoglalóban, az utolsó turisztikai élményről mindenképpen szólni kell. A Dajuexi kertbe és a Dajueshan hegynél tett körútról van szó. Az ötlet pompás, kisebb nyitott buszokba ülnek a turisták, majd lassú tempóban tesznek egy körutat. Az út két oldalán pedig látványosságok várják őket. Egyrészt persze természeti látványosságok, elvégre Fuzhouban vagyunk, ahol szerencsére a fák és egyéb zöld területek képében mindenütt ott a természet, másrészt viszont szinte 10 méterenként, pontosabban néhány helyen még ennél is sűrűbben apró előadásokból lehetett látni néhány másodperces részleteket. Volt itt rizsültetés igazi bivalyokkal, gujin-előadás, tajcsi, természetesen éneklés is, de volt modern tánccsoport is, sőt afrikai dobosok is. Egészen elképesztő körút volt. Az biztos, hogy egyszer nem elég megtenni a körutat, annyi volt a látnivaló. Minimum két kör megtétele ajánlott, hiszen először csak kapkodjuk a fejünket jobbra és balra.
A nap utolsó programja a Dajueshan Hotelben rendezett turisztikai konferencia volt. Az eseményen természetesen Jiangxi tartomány idegenforgalmát mutatták be, sok-sok tánccal, énekkel, külföldi fellépőkkel. A meghívott vendégek közt pedig ott volt Wu Zhongqione, a tartomány kormányzóhelyettese, aki beszédet is mondott, illetve számos nagykövetség és konzulátus képviselője is, akik közül ketten is beszédet mondta.
