A dél-kínai Shenzhen város negyven évvel ezelőtt még egy ismeretlen kis járás volt, ám mára a járás 20 millió lélekszámú modern nagyvárossá vált. Elmondható, hogy Shenzhen különleges gazdasági övezetként a legjobban tükrözi a kínai reform és külföld felé nyitás politikája bevezetése óta eltelt 40 esztendőben elért eredményeket.

Yumin falu Shenzhen Luohu kerületében fekszik, szomszédos Hongkonggal. Az 1940-es évektől kezdve a kantoni Dongwan járás halászai egymás után települtek a Shenzhen folyó partjára, ezzel létrejött Yumin falu. A helyiek halászattal foglalkoztak. A hajók nemcsak a munkaeszközeik, hanem a lakásaik is voltak. Ezzel kapcsolatban a 80 éves Wu Jinqing így nyilatkozott:

„Régen egy kis hajón laktunk, a hajó körülbelül egy méter széles és öt méter hosszú volt, de ezen hatan voltunk. Akkor a tájfuntól féltünk a legjobban, hiszen teljesen megsemmisíthette a hajót."

Az 1970-es években az akkori kantoni kormányzat arra kérte a központi kormányt, hogy kedvezményes politikát teremtsen Kantonnak, mert a tartomány Hongkong és Makaó közelében van, emellett több kínai származású külföldi állampolgárral is rendelkezik. A kantoni kormányzat azt javasolta, hogy Shenzhenben, Zhuhaiban és Shantouban hozzanak létre feldolgozó zónákat. Erre Deng Xiaoping volt kínai államfő pozitívan reagált. 1980 augusztusában a Kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága jóváhagyta, hogy létrehozzák a különleges gazdasági övezeteket. Ezzel Kínában hivatalosan megszületett a különleges gazdasági övezet.

A különleges gazdasági övezetben bevezetett rugalmas politikának köszönhetően Yumin falu nagy erővel fejlesztette az állattenyésztést és a halászatot, nemcsak feldolgozó üzemeket alapítottak, hanem létrehoztak szállítási vállalatot is. Huang Xingyan, Yumin falu Yufeng halászati cégének igazgatóhelyettese így nyilatkozott:

„A reform és nyitás politikája bevezetése óta eltelt néhány esztendőben Yumin falu már sikeresen gyűjtött tőkét. Ennek köszönhetően a faluban minden család épített emeletes házat. Országszerte a falvak közül Yumin falu először lett tízezer jüan értékű falu, ami azt jelenti, hogy a családi vagyon meghaladja a tízezer jüant. Az 1980-as években 10 ezer jüan óriási vagyonnak számított."

Az 1990-es évektől kezdve a shenzheni különleges gazdasági övezet nagy erővel segítette a vidéki urbanizációt. Yumin falu volt a próbahely. A helyiek pénzt gyűjtve létrehozták a Yufeng halászati céget, emellett még építettek több lakóparkot. Erről szólva Huang Xingyan így beszélt:

„A most látható épületek egyöntetűen 2000 után épültek, a régi városnegyed modósítása alapján, a helyi halászok magántőkéit összegyűjtve építettek. Ebben a modern lakóparkban a parasztok még jobban élvezhetik a jólétet."

Jelenleg Yumin falu lakói minden évben részvényt kaphatnak a Yufeng halászati cégtől, ezzel egyidejűleg a lakbér a helyiek második jövedelme lett. Wu Jinqing mondta az alábbiakat:

„Havonta átlagosan 40 ezer jüant kereshetünk, így évente körülbelül 400-500 ezer jüan jövedelmünk van. Ezt régen gondolni sem mertük."

Yumin falu fejlődése csak Shenzhen reformjának és nyitásának egyik kis része. Az elmúlt negyven esztendőben Shenzhenben még létrejött egy másik különleges társadalmi csoport, az „új munkások". A reform és nyitás óta eltelt negyven esztendőben jelentősen megváltozott a „munkás" szó lényege Kínában. Ez leginkább a falujukat elhagyó, a városokban munkát vállaló parasztembert, vagyis a parasztmunkást jelenti. A parasztmunkás már nem a mezőgazdaságból él. A szó a kínai iparosodással és az urbanizációval együtt változott.

A parasztmunkások először Shenzhenben jelentek meg. A város fontos szerepet játszott a falusi foglalkoztatás kérdésének megoldásában. Parasztmunkásokról a nyolcvanas évek elejétől, a reform és nyitás politikájának bevezetésétől beszélhetünk. A parasztmunkás a nagyobb jövedelem reményében a városokban keres munkát, és ez némileg segít a falusi és városi lakosok jövedelme közötti különbség kiegyensúlyozásában.

Az 1990-es években Shenzhen gyors ütemben fejlődött, ekkor egyre többen jöttek a különböző kínai részekből Shenzhenbe, közülük sokan voltak parasztmunkások. Elmondható, hogy Shenzhen gyors fejlődése bizonyos mértékben a parasztmunkások szorgalmának is köszönhető.

Az utóbbi években a parasztmunkások első generációja kiöregedett, és fokozatosan hazaköltöztek, „váltásként" pedig megérkezett a második generáció, akik már képzettebbek, rátermettebbek. A fiatalabb parasztmunkások már nem feltétlenül szeretnének visszatérni a falvakba, hiszen nem értenek a mezőgazdasági munkához, de alacsonyabb jövedelmük miatt mégsem tudnak úgy élni, mint a városiak.

Vajon milyen jövő vár a parasztmunkások új generációjára? Ez most az egyik legfontosabb társadalmi kérdés Kínában.

A nyolcvanas-kilencvenes években a parasztmunkások első generációja általában fél évig maradt a városokban, és hazautaztak, amikor a földeken volt rájuk szükség. Számukra a város csupán átmeneti megoldás volt, és ha elég pénzt kerestek, rögvest haza is tértek.

A vendégmunkások első generációja vérbeli parasztember. Ezzel szemben a fiatalabb vidéki házaspárok már nem kötődnek a földhöz, kritikusabbak a társadalmi kérdésekkel kapcsolatban, és véleményüknek hangot is adnak. Ők más célból hagyják el a falvakat: szeretnének kitörni a vidék biztosította életkörülményekből, lehetőségeket keresnek, egyszóval jobb éltre vágynak. Egy közvélemény-kutatás eredménye szerint a fiatalabb parasztmunkások az első havi fizetésből általában mobiltelefont, majd új ruhákat vesznek. Ők már nem gyári vagy fizikai munkával szeretnék megkeresni a kenyérre valót, hanem áruházakban, éttermekben vagy szállodákban próbálnak elhelyezkedni.

Mint tudjuk, Shenzhen a vándorlók városa. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a fiatalabb parasztmunkások 43,8%-a szereti Shenzhent, ők szeretnének végleg ebben a városban maradni. Csupán a megkérdezettek 1%-a tervezi, hogy a jövőben hazatérnek.

A 35 éves falusi származású Zhang asszony egy shenzheni vállalatnál dolgozik, két gyereke van. A gyerekek a szülőföldjükön tanulnak, a nagymamával együtt élnek. Zhang asszony havonta pénzt küld nekik.

Értesülések szerint a Shenzhenben dolgozó parasztmunkások 86,9%-a havonta pénzt küld a szülőföldjükön élő rokonaiknak. A fiatalabb parasztmunkások magasabb végzettségűek, mint az idősebb generáció, de kevesebb pénzt tudnak betenni a bankba. Mert a fiatalabb generációnak több a kiadása a szállás, az orvosi ellátás és a továbbképzés területén.

Szakértők rámutattak, hogy a shenzheni parasztmunkások a hagyományos munkásokból fokozatosan ágazati munkásokká váltak. Ennek során a különböző szintű kormányzatoknak továbbra is tökéletesíteniük kell a foglalkoztatási, a jótékonysági, és más társadalombiztosítási rendszert, ezzel jó munka- és életkörülményt teremtve nekik.

Az elmúlt negyven esztendőben egyre több vállalat is létrejött Shenzhenben. Ren Zhengfei, a Huawei vállalat alapítója, amikor arról beszélt, hogy miért Shenzhent választotta a Huawei bázisának, akkor azt mondta, hogy a Shenzhenben 1987-ben jóváhagyott dokumentumban világosan elismerték a magántőkéjű vállalatok tulajdonjogát. Ezért elmondható, hogy az említett dokumentum nélkül nincsen Huawei. 1999-ben Ma Huateng 2,2 millió dollárból Shenzhenben létrehozta a Tencentet, amelynek éves gazdasági nyeresége 2017-ben meghaladta a 230 milliárd jüant. Idén a Tencent alá tartozó Wechat felhasználóinak száma elérte az egymilliárdot.

Ezzel kapcsolatban Wang Weizhong shenzheni polgármester így nyilatkozott:

„1979-ben a shenzheni GDP csak 197 millió jüan volt, az egy főre jutó GDP 606 jüan volt. 2017-ben a shenzheni GDP 2240 milliárd jüant, az egy főre jutó GDP 183,1 ezer jüant ért el. Az éves növekedési üteme 23%-os volt, megteremtve ezzel a világban is ritkán látható shenzheni ütemet."

2017-ben a shenzheni GDP Pekinget és Sanghajt követően a hongkongiéhez hasonlított. Wang Weizhong megjegyezte, hogy a jövőben Shenzhen a nemzetközi színvonalnak megfelelő kereskedelmi körülményeket teremt, és fokozatosan elmélyíti a pénzügyi nyitását és innovációt, ezzel létrehozva a nyitott gazdasági rendszert.

Az 1980-as években, amikor éppen létrejött Shenzhen város, akkor a városban egyetlen felsőfokú iskola és kutatóintézet sem volt. Ám 2017-ben a shenzheni GDP egynegyedét tudományos kutatásra fordították, és ez az arány közeledik a világ elsői közé tartozó Dél-Koreáéhoz és Izraeléhez. Emellett Shenzhen még több mint tízezer high-tech céggel rendelkezik.

A 34 éves He Jiankui professzorként dolgozik a Shenzheni Déli Tudományos Egyetemen és egy műszaki vállalat igazgatója is. He Jiankuit a gimnázium után felvették a Kínai Műszaki és Tudományos Egyetemre. 2012-ben Shenzhen jó munkakörülményei miatt He Jiankui a Shenzheni Déli Tudományos Egyetemre került. He azt mondta, hogy Shenzhen több előnnyel rendelkezik a high-tech kutatások területén.

„Régen az Egyesült Államokban teszteltük a vegyipari eszköz modelljét, miután elküldtük a tervrajzot a feldolgozó gyárnak, két hét múlva érkezett meg a kész anyag. Ám Shenzhenben a ma elküldött tervrajz két nap múlva már kész is van. Elmondható, hogy Shenzhenben már létrejött egy tökéletes szektorlánc."

Dr. Chen Ning 2014-ben Shenzhenben létrehozott egy vállalatot, amely arcfelismerő rendszer kutatásával foglalkozik. Több mint százmillió emberi arc közül a rendszer néhány percen belül helyesen felismeri az adott személyt. A rendszernek köszönhetően a közbiztonsági szervek több mint 4000 bűncselekményt derítettek fel. A vállalat alapítójaként Chen Ning azt mondta, hogy Shenzhen mind számára, mind a munkacsoportja számára egyaránt erős vonzerővel bír.

„Nagyon szerencsés vagyok, hogy eredetileg Shenzhent választottam, ahol nyitott és innovatív körülmények vannak, valamint a kereskedelmi mechanizmus a piacgazdaságon alapul."

Ezzel kapcsolatban Wang Weizhong megjegyezte, hogy az országban először Shenzhenben hozták létre a technológiai innováció mechanizmusát.

„Most a shenzheni GDP 4,13%-át a tudományos és műszaki oktatásra fordítják. Ez az arány közeledik a dél-koreai és az izraeli színvonalhoz is. Emellett becslések szerint jelenleg Shenzhenben körülbelül 11 200 állami szintű high-tech cég is működik."