„Kimentem az udvarról, és ők kísértek. Boldogan mentünk végig a veteményeskerten. Utána északi irányba, nagyanyám házába indultunk, de amikor megérkeztünk, észrevettünk, hogy már évek óta halott a nagyanyám."

A fenti vers egy kínai falusi költőnő, Yu Xiuhua „A kutyám, Xiaowu" című alkotásából való. A mai műsorunkban a tehetséges modern kínai költőt, Yu Xiuhuát mutatjuk be.

Tavaly december 17-én Yu Xiuhua „A kutyám, Xiaowu" című versét felolvasta a Kínai Népi Egyetemen. A felolvasáskor remegett a teste, hiszen ez nagy megerőltetés volt egy paralízises nő számára. A felolvasást követően rövid ideig csend volt, amelyet lelkes taps követett.

2014-ben az egyik legnépszerűbb kínai folyóiratban, a Költő Magazinban kiemelten foglalkozott Yu Xiuhua verseivel a magazin szerkesztője.

„Egy paralízises nőnek olyan irodalmi tehetsége van, amilyen a legtöbb embernek nincs. Bátor szeretetének és felejthetetlen fájdalmának következtében olyan erős az írása, mint az érett rizs" – írta a szerkesztő.

A 38 éves Yu Xiuhua Hubei tartomány egyik falujában lakik. Betegsége miatt nem tud dolgozni, egyetemre sem tud járni, ezért középiskolai tanulmányai befejezése után otthon maradt, és azóta a versek váltak hűséges társaivá.

Az öt szobából álló kis ház tiszta és rendes, és ugyan régi, de nincs rossz állapotban. Yu Xihua nem tud rendesen járni és világosan beszélni, de amikor felkap egy seprűt és söpör, akkor semmiben sem különbözik egy hétköznapi embertől.

Yu Xihua tud söprögetni, könnyű ételeket készíteni és más hasonló, egyszerű házimunkát végezni. A seprűt mankóként használja, azt mondta, hogy ahogy a seprű a járásban, úgy a vers az életében segít neki.

Yu Xiuhua írt is erről. Mi a vers? Olyan, mint a mankóm, aminek a segítségével lehet járni, sántítva járni egy ingatag világban. Ennek a mankónak hála úgy érzi, hogy stabil az egész élete.

„Amikor unalmas és egyhangú az életem, akkor mindig kell valami, amiben reménykedhetek. Ez a költészet" – mondta Yu Xiuhua. A versírás olyan szórakozás számára, mint a szomszédoknak a mindennapi madzsong.

Yu Xiuhua termékeny költőnek számít. Néha egyetlen délután 5 verset is megír. Yu Xiuhua szerint a versírás olyan, mint az utazás, csak ő éppen egyetlen ujja segítségével utazik.

1998-ban írta az első versét, amiben az áll, úgy érzi, mintha mindig sárban kúszna. Ekkor már 3 éve házasságban élt, fia is született, de azt mondta, hogy soha nem érzett szerelmet. 16 évvel később ugyanezt vallja.

„Számomra a versírás nem nagy dolog, én csak a gondolatomait és érzéseimet írom le" – mondta Yu Xiuhua. Azt is elmondta, hogy számára nem fontosak az irodalmi körök dolgai, az sem érdekli, hogy mit érhet el a verseivel.

Verseinek megjelenése után kapott ezer jüant.

„Ez nagyon sok, hiszen havonta csak 60 jüan segélyt kapok" – mondta Yu Xiuhua.

A faluban nincs olvasója.

„Minden szót ismerek, de nem értem, mit jelentenek a versei. Hogy jó vagy nem jó a verse" – mondta egy falusi kis bolt tulajdonosa. Mivel már többször készült interjú a költőnővel, azért mindenki tud Yu Xiuhua verseiről.

Hengdian falu gyakran szerepel a verseiben, és nemcsak szeretetét, hanem gyűlöletét is kifejezi.

„Itt születtem, itt nőttem fel és itt is fogok meghalni. De ez a hely nem olyan jó, mert vidéki és szegény. Szeretem, de el akarok menni" – írta Yu Xiuhua egy versében.

Meg is próbált elmenni. 2012 júliusában egy más falubelivel együtt egy másik tartományba ment munkát keresni. Ott először fogta el a honvágy, meg is írta a „Más faluban nem alszom" című versét. Egy hónap múlva az apja hazahívta Yu Xiuhuát.

„Azért hívott haza az apám, mert aggódott a lányáért, illetve azt gondolta, hogy lassú a kezem, nem tudok pénzt keresni. Sajnos az alkalmi munka végén semmit sem kaptam, sőt még az útiköltséget is én fizetettem" – meséli a költőnő.

A szomszéd szerint Yu Xiuhua paradicsomban él: mindent a szülei csinálnak, mezőgazdasági munkát soha nem végez, egész nap csak internetezik. Ez azonban „kegyetlen boldogság", és ezt az érzést csak Yu Xiuhua képes átélni.

Yu Xiuhua többször írt a sorsáról is.

„Ilyen sorssal ki tudna megbékélni. Ilyen helyen, ilyen életmód mellett, hiába akarok repülni, hogyan tudnék?"

Yu Xiuhua azt mondta, hogy a költészet az egyetlen reménye, hogy unalmas élete megváltozzon.

„Ha Yu Xiuhua verseit összehasonlítjuk más kínai költőnők verseivel, akkor ez olyan lesz, mintha jól nevelt lányokat hasonlítanánk össze egy gyilkossal. A többiek jól öltözöttek, kellemes az illatuk, nincs büdös izzadságszaguk. Csak Yu Xiuhua olyan, mint aki sárból jön és véres az arca" – mondta Liu Nian, a Költő Magazin segédszerkesztője.

Yu Xiuhuának tetszik ez a „sárból jön és véres az arca" értékelés. Mint elmondta, életét írta bele a verseibe, és ő paralízises beteg, ugyanakkor hétköznapi falusi asszony is. Költőnő helyett Yu Xiuhua inkább falusi asszony akar lenni.

Yu Xiuhua apja, Yu Wenhai már 61 éves, mégis úgy néz ki, mint aki csak 50 esztendős.

„Tudom, hogy 90 évesen sem lesz fehér a haja. Paralízises a lánya, van egy unokája, aki nemsokára egyetemi felvételi vizsgát tesz. Noha van fehér haja, az nem mer kinőni" – írta Yu Xiuhua az apjáról az „Egy zacskó búza" című versében.

Az apja nemcsak a családot tartja el, hanem a lánya panaszait is meghallgatja. Egy sok vitát kiváltó versében Yu Xiuhua ezt írta: „A túlvilágon nem akarok a lányod lenni, inkább kóbor kutya leszek."

„Vannak, akik szerint ebben a versben apám iránti gyűlöletemet és elégedetlenségemet fejezem ki, de olyanok is vannak, akik úgy vélik, hogy nem a gyűlöletemet, hanem a szeretetemet fejeztem ki. Szerintem ez egy másfajta szeretet" – mondta Yu Xiuhua.

Yu Xiuhua családjának nyolc hektár földje van, amelyet az apja és az anyja művel meg. Erről beszélve Yu Xiuhua arcán erőltetett mosoly jelenik meg. Szerencsére egy híres kínai kiadó kezdett tárgyalni vele verseinek kiadásáról.