Simon Kuperrel, a Financial Times tudósítójával barátja osztotta meg saját várostervezési tapasztalatait. Kedves hallgatóink, mai műsorunkban ezeket a gondolatokat hallhatják.
Egy idilli párizsi délután Kuper és barátja, Carlo Ratti egy kávézóban üldögéltek a Place des Vosges téren, Európa egyik legkényelmesebb terén. Az udvariatlan pincér csak nagy sokára vette fel a rendelésük, leginkább az izgatta, hogy Ratti tüntesse el bérelt biciklijét a kávézó területéről.
Ratti üzemelteti az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Ésszerű Város elnevezésű laboratóriumát, alapos ismeretekkel rendelkezik a várostervezésről. Az a pincér, mesélte Ratti, még nem fogta fel, hogy a vendégek értékelik a munkáját az interneten. A kávézó, ahol ültünk, a Ma Bourgogne, kimondottan az udvariatlanságra specializálódott. A párizsiak tévesen abban a hitben élnek, hogy az utazók csak egyszer járnak erre, ezért úgy bánhatnak velük, ahogy csak akarnak. Napjainkban az emberek még tényleg betérnek a Ma Bourgogne-ba, amikor a Place des Vosges térre vetődnek.
Ám a jövőben is beülnének, ha felvillanna egy udvariatlan pincérekre figyelmeztető üzenet az okostelefonukon, ami aztán egy jobb kávézót is javasolna a közelben? A szállodák felszolgálói már kellően illemtudóak, hiszen érdekeltté váltak a jó értékelés megszerzésében.
Az élet a nyugati városokban napról-napra egyre inkább átalakul azok számára, akik elég gazdagok itt élni. Ennek rengeteg minden húzódik a hátterében, például a rendelkezésre álló technológia és adatok, a versenyképes város értékelése és elhelyezkedése a világ elitjének körében, akik jól szeretnek élni. A belvárosok nappalikká változnak, mondta John Eger, a San Diego Egyetem munkatársa. És ahogy Ratti látja, még nagyobb változások előtt állunk.
Talán az egyik legnagyobb ezek közül a sofőrnélküli autók megjelenése lesz. Az észak-kaliforniai utcákon már most is ki lehet szúrni egyet-egyet. Nem kizárt, hogy mindössze egyetlen évtized alatt ezek az autók átalakítják az egész várost. A kocsid bevisz a munkahelyedre, aztán elvezeti magát parkolni valahová a külvárosba, vagy valaki mást fuvaroz tovább. Ennek a legjelentősebb előnye az, hogy felszabadulnak a belvárosi parkolóhelyek. (Figyelem: nem túl okos most belvárosi parkolóhelyre áldozni!)
Mikor a kávézóban üldögéltek, Kuper barátja rámutatott a fényűző téren sorakozó autókra. „Gondolj csak bele, hány ingatlant használunk olyan fémdarabok tárolására, amikre igazából naponta csak egy órán át van szükségünk?" kérdezte Ratti.
A várostervezőket már most a korábbi parkolók újrahasznosításának kérdése foglalkoztatja. Kuper már tudja, miben rejlik a belvárosi közlekedés jövője. Egy holland kisvárosban nőtt fel a hetvenes években. Már nyolcévesen kerékpárral járt iskolába, szülői felügyelet nélkül, mert az államilag kiépített biciklisávoknak köszönhetően biztonságosan közlekedhetett. Párizsban erre még nincs lehetőség a kerékpárutak hiánya miatt.
Biciklizni bárki tud. Az egyik legújabb trend az elektromos meghajtású hibrid kerékpár. Ezt az idősebbek is tudják használni, plusz, a hegymenetek is kényelmesebbek a kis motornak köszönhetően.
A városi munkahelyek is átalakulóban vannak, Kuper és a barátja például egy kávézóban tartotta meg üzleti találkozóját. „Ennél nem is találhatnék jobb irodát," lelkendezett Ratti. Kávézóból dolgozni igazán 2003-ban volt nagyon felkapott dolog. Mára ugyanilyen népszerű alternatív munkahelyek a parkok, még akár télvíz idején is.
Az ember magával viheti az új technológiákat, amik lehetővé teszik, hogy saját ízlésére szabja a hőmérsékletet és fényerőt, magyarázta Ratti. Kényelmesen dolgozhatunk akár saját otthonunk épületének tetején is: képzeljünk oda egy medencét, esetleg egy kis tetőkertet néhány asztallal.
Bár a városlakók túlnyomórészt szellemi munkát végeznek, Ratti szerint az intuitív gyártásban is rejlenek lehetőségek a jövő városában. Úgy véli, a 3D nyomtatást kifejezetten kreatívan fel lehetne használni a kisiparban, például az autószerelő műhelyekben. Mindenki szívesebben dolgozna egy olyan helyen, mint a Place des Vosges.
A mostani városlakók sajátos életkori problémákkal is küzdenek: a fiatalok nem tudják megfizetni a magas lakásárakat, míg sok idős ember végül teljesen magára marad. Szöulban egy barátos megoldás született erre: egy program, aminek a segítségével az idősebbek befogadhatnak egy diákot lakótársnak.
Bizonyára több város is átveszi majd ezt az ötletet, ahogy az amszterdami kerékpársávok vagy sydneyi kávézók megoldásait. Kuper is úgy látja, hogy minden kreatív ötletet át lehet helyezni a gyakorlatba, amelynek révén hamarosan még modernebb városokban fogunk élni.
Kedves hallgatóink, mai műsorunk véget ért. A viszonthallásra!
