----------bejátszás 1 (Peng Hongshu)---------

„A Tuyun-hágó neve egyáltalán nem ismeretlen számomra. 1939-ben a Japán elleni kínai háború idején itt dolgozott a Kínát segítő nemzetközi orvoscsapat."

A 83 éves Peng Hongshu a szerzője a Guiyang tartomány déli részén fekvő Tuyun-hágóról szóló könyvnek. A Tuyun-hágó a délnyugat-kínai Guiyang tartományban fekszik. Peng Hongshu először a 80-as években hallott a Kínát segítő nemzetközi orvoscsapat történetéről, és ekkor tudta meg, hogy a csoport külföldi orvosainak egy része itt, a Tuyun-hágónál dolgozott.

„Amikor Kína harcba szállt Japánnal szemben, a külföldi orvosok tétovázás nélkül jöttek Kínába. Megérdemlik, hogy őket méltassuk, hiszen önzetlen módon mások érdekeit és nem a sajátjukat tartották szem előtt. A Kínában töltött 7-8 év során az orvosok közül többen életüket veszették. Megindító a történetük. Az egyik orvos a bolgár Ianto Kanetti volt."

Ianto Kanetti, kínai nevén Gan Yangdao, 1910-ben született Bulgáriában. 1935-ben végzett a Szófiai Egyetem orvosi karán, majd cseh, német, magyar, osztrák, román és lengyel orvosokkal együtt érkezett Kínába. Harmincegynéhány orvosról van szó.

A háború idején nagyon rosszak voltak az életkörülmények. A Tuyun-hágónál a külföldi orvosok szalmaházakban laktak, és háromemeletes ágyon aludtak. Amikor kint esett az eső, bent a házban a legfelső ágyon alvó embernek kellett tartania az esernyőt, hogy ne ázzanak el, de egerek is szaladgáltak a házban. Egy év alatt többször is megesett, hogy kifogytak az ételből.

Az akkori körülményről Ianto Kanetti fiatalabbik fia, a 69 éves Baohua mesélt.

„Édesapám elmondása szerint minden szempontból nehéz életük volt. Nem jutottak ételhez, rossz volt a szállásuk, a háború idején sohasem laktak jól és sohasem viseltek meleg ruhát. Minden ehetőt elfogyasztottak, még a verebeket is."

Valójában nem az étkezés vagy a szállás jelentette a legnagyobb gondot a Kínát segítő nemzetközi orvoscsapat számára, hanem az orvosok és a betegek közötti kommunikáció, hiszen nem beszélték egymás nyelvét. Dai Bingwu professzor éveken át kutatta a Kínát segítő nemzetközi orvoscsapat történetét.

„A külföldi orvosok gesztikulálva kommunikáltak a kínaiakkal. Kevesen tudtak angolul, és alig lehetett olyan kínait találni, aki beszélte a közép-európai nyelvek valamelyikét. A külföldi orvosok igyekeztek megtanulni a kínai nyelvet, hogy kommunikálni tudjanak."

Ianto Kanetti örömlét lelte a tanulásban, és így ismerte meg későbbi kínai feleségét is. Zhang Sunfen nővérként szolgált, és beszélt angolul, sőt oroszul is. Shi Jizhong helybeli történész külön megemlítette a házaspárt.

------------bejátszás 2 (Shi Jizhong)----------

„Zhang Sunfen csinos és alacsony volt, szeretett énekelni és táncolni. A Tuyun-hágónál énekelni tanította az orvosokat és a nővéreket. Ekkor ismerte meg a kínaiul gyengén tudó Ianto Kanettit, akit szárnyai alá vett, és kínaira tanított."

A pár 1942-ben kötött házasságot. Idősebbik fiuk egy évvel később született meg, akit Baozhongnak kereszteltek el. Másik fiúgyermekük, Baohua három évvel később látta meg a napvilágot. A két gyerek neve azt jelenti, „megvédeni Kínát". Baohua gyermekorrát Kínában töltötte, és még ma is emlékszik az egyszerűbb kínai szavakra. Mint mondta, édesapja sokkal jobban beszélt kínaiul.

„Amikor az édesapám Kínába érkezett, egy szót sem tudott kínaiul. Amikor elhagyta Kínát, már nagyon jól beszélte a nyelvet. Miután hazatért Bulgáriába, gyakran olvasta a kínai nyelvű újságokat, magazinokat."

1945-ben véget ért a második világháború, és Ianto Kanetti családjával hazatért Bulgáriába, ahol népköztársasági érdemrenddel tüntették ki.

Xie Xuemin, a Xinhua kínai hírügynökség Bulgáriában állomásozó tudósítója többször is meginterjúvolta a bolgár orvost. És hogy milyen benyomást tett rá Kanetti?

„Magas és erős férfi volt, aki kitűnt modern európai gondolkodásával. Tűrhetetlennek tartotta, hogy egy nemzet behatoljon egy másik országba, és megtámadj azt. Nem is volt kérdés számára, hogy Japán támadása után Kínába megy. Az országok közötti egyenlőségre törekedett."

Hazatérése után Ianto Kanetti igyekezett segíteni a kínai-bolgár kulturális cserekapcsolatokat. Professzorként tanított az egyetem orvosi karán, Zhang Sunfen pedig kínai nyelvet tanított az egyetemen, és elkészítette minden idők első bolgár-kínai szótárát. A házaspár 1983-ban és 1989-ben Kínába látogatott, jártak a Tuyun-hágónál, és fényképet készítettek a Kínát segítő nemzetközi orvoscsapat emlékműve előtt. A fiatalabbik fiú, Baohua így emlékezett vissza édesapjára.

--------------bejátszás 3 (Baohua)------------

„A háború borzasztó dolog, de mégis valami újat hozott, hiszen a szüleim ekkor találkoztak, szerettek egymásba és kötöttek házasságot. Szófiában gyakran tartanak kínai kulturális rendezvényeket, és nagyon örülük, hogy folytatódik és erősödik a kínai-bolgár barátság."

Ianto Kanetti 2004-ben Szófiában hunyt el, felesége pedig 2010-ben. Története nem egy emberről, de még csak nem is egy családról szól, hanem egy országról és egy korszakról. Ianto Kanetti története minden tiszteletet megérdemel.