>>[Játékok]

Árnyjáték（1）

Az árnyjáték népi szórakoztató műfaj hazánkban. A Kína északnyugati részén fekvő Gansu tartományból származó Longdongnak nevezett árnyjáték főleg Pingliang, Qingyang megyékben, és a Shaanxit és Ningxiát határoló háromszögben terjedt el.
A Longdong-árnyjáték körülbelül a Ming- és a Qing-dinasztiák idején, valamikor a XIV. századtól a XIX. századig terjedő időszakban már rendkívűl népszerűvé vált Kínában.

A Longdong árnyjáték-bábok általában fiatal és fekete szőrű birka bőréből készülnek, mivel az ilyen birka bőrének vastagsága megfelelő, jó minőségű, puha és tartós. A bőrt először egészen addig szárítják, amíg nem lesz átlátszó. Ezután az átlátszóvá vált bőrre rajzolják az árnyfigurákat, majd különböző méretű késsel vágják ki a rajzolt formáknak megfelelően. Ezt követi a faragott és vésett bábok színezése. 

A színezett bábokat vasalni kell. A vasalt bábokat ismét merevre szárítják, végül a figurák fejét, törzsét és végtagjait külön készítik, színezik, majd zsinórokkal rögzítik egymáshoz. E műveletek közül a kulcsfontosságú és legnehezebb a bábok vésése, és a színezés utáni vasalása.

A feszes fehér függöny mögött megvilágított szereplőket a bábjátékosok vékony pálcákkal mozgatják, s a szöveget maguk éneklik. A fényforrás napjaikban általában reflektor, de a sejtelmes fényű, hajdani fáklyás megoldás is felbukkan olykor, főként vidéki színpadokon. Az előadás lehet dráma, tündérmese, és más témát is előadhatnak. 

A Ming-dinasztia idején csupán Pekingben félszáz árnyjátékos együttes jött létre. Az árnyjáték története a X. században, tehát a Song-kor kezdetén vált az ünnepek népszerű szórakoztató részévé. Ezután a XIII. század portyázó mongol seregeinek kedvelt tábori előadásai terjesztették el az árnyjátékot a Közel-Keleten. Az árnyjátékot a XVIII. század kezepén, tehát a Qing-dinasztia idején hazánkban járt külföldiek, legkorábban francia misszionáriusok vitték el Európába.

Árnyjáték（2）

Az árnyjáték népi szórakoztató műfaj Kínában. Hazánk északnyugati részén fekvő Gansu tartományból származó Longdong-nak nevezett árnyjáték főleg Pingliang, Qingyang megyékben és a Shaanxi és Ningxia találkozásánál levő háromszögben terjedt el.

Hazánk északnyugati részén fekvő Shaanxi tartomány árnyjátékai népmesékből, mítoszokból, közmondásokból veszik témáikat. A Shaanxi több területén jelenleg is játszott helyi színdaraboknak az árnyjáték volt az elődje, ami azt jelenti, hogy ezek a helyi színdarabok a régi árnyjátékok alapján fejlődtek ki. 

Az itteni árnyjáték alakjai egyszerűek, de változatosak, tartalmasak és finoman vannak elkészítve. A képen látható árnyjáték főszereplője kiemelkedő darab mind színe, mind alakja, mind készítési technikájára nézve.

Árnyjáték（3）

A Kína északi részén fekvő Shanxi tartományból származó árnyjátéknak szigorú szabályai vannak, a művészeti stílusa és készítési módja hasonlít a Shaanxi tartományi árnyjátékéhoz.

A színezése során általában az ottani kézművesek által gyártott festőanyagokat, többek között piros, zöld, sárga színű anyagokat használnak. Ezek a színek világosak, színesek és védik a bábok anyagát.

A képen látható Kisaszony a pipereasztalnál című árnyjáték azt ábrázolja, hogy egy kisasszony hogyan szépíti magát szégyenlősen a tükör előtt. Amikor ezt a színdarabot adják elő, az árnyjáték-művészek okosan a tükör előtt ülő ember és a tükörben látható képének azonosságát mutatják be a nézőknek. A művészek finosan festett és készített asztalt, széket, ládát, szekrényeket mutatnak be az embereknek az árnyjáték-bábokkal, olyan, mintha igaziak lennének. A nézőket teljesen elbűvöli a kisasszony ruhájának és díszítményeinek szépsége. 

A Shanxi tartományi árnyjáték-bábok általában a fánál könnyebben kezelhető birka-, vagy szamárbőrből készülnek. A bőrt kémiai úton áttetszővé vékonyítják, a tung-fa olajával átitatják, majd megfelelő formájúra metszik. A figurák fejét, törzsét és végtagjait külön készítik, színezik, majd zsinórokkal rögzítik egymáshoz.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24