A xiaohan (小寒) az említett 24 évszakjelölő közül sorrendben a huszonharmadik szoláris periódus. A kínai szó magyar fordítása: „kis hideg". És ez valóban a szó szerinti fordítás, a „xiao" szó azt jelenti, hogy „kicsi", a „han" pedig azt, hogy „hideg".
A xiaohan, kis hideg akkor kezdődik, amikor a nap az égi hosszúság 285. fokára ér, ami a Gergely-naptár szerinti január 5-e körüli időpontot jelent. A kis hideg szoláris periódus vége általában január 20-ra esik, akkor a nap az égi hosszúság 300. fokát éri el.
A szoláris periódus elnevezése ne tévesszen meg senkit. A kis hideg viszonylagos fogalom, talán úgy is lehetne fordítani, hogy még elviselhető hideg, esetleg: most még istenes ez a hideg, de majd jön ennél rosszabb is. Ugyanis az utolsó szoláris periódusnak majd nagy hideg lesz a neve. Nos, azzal a nagy hideggel összehasonlítva van január 5-e és 20-a között kis hideg Kínában.
Illetve ez így természetesen nem igaz, ráadásul két okból sem. Az egyik ok az, hogy Dél-Kínában a kis hideg inkább kis meleget jelent, de persze az ott élők a meleghez szoktak, úgyhogy számukra is bír jelentéssel a xiaohan elnevezés.
A másik ok pedig az, hogy előfordul néha ellentétes felállás is, vagyis az időjárás megtréfálja a szoláris naptárban hívőket, és xiaohan, azaz kis hideg két hetében a valóságban hidegebb van, mint az utána következő dahan, azaz nagy hideg idején.
Legjobb ezért ha úgy fogjuk fel, hogy kis hideg idején értünk el a legkeményebb tél időszakába. A hideg időszakot, az igazi telet egyébként a kínaiak a huszonkettedik szoláris periódustól, a december 21-én kezdődő dongzhi idejétől számítják, és nézetük szerint 81 napig tart, akkor jön a tavasz. A 81-es szám természetesen jelképes, hiszen éppen kilencszer kilenc, márpedig a kilences szerencsés szám Kínában. Meg kell azt is jegyezni, hogy úgy nagyjából el is fogadható ez a számítás, de valójában nem is ez a lényeg. Hanem hogy a hideg télen kell, régebben pedig még inkább kellett valami remény tavaszig. Az ilyen bűvös számok, plusz a télhez kapcsolódó népszokások, nota bene tilalmak, tabuk a túlélést szolgálták az időjárásnak, a természet erőinek leginkább kitett parasztok számára.
Kína leghidegebb helye az északkeleti Heilongjiang tartomány, ahol már -40 Celsius-fokot is mértek. A hideg ott xiaohan és dahan idején akkora, hogy a kiöntött víz a földet érés előtt megfagy.
Kína hidegebb területein ugyanakkor nem bánják a hideget. Sőt, ahogy az egyik mondás tartja: „Ha xiaohan idején nem havazik, akkor nyáron a szántóföld megreped (ti. a szárazságtól). Ha xiaohan idején elég nagy a hideg, akkor a következő tavasz meleg és enyhe lesz."
Egészen más a helyzet a Jangce folyótól délre, ahol viszont nemigen szoktak -5 Celsius-foknál hidegebbet mérni, Dél-Kína déli részén pedig még fagypont alá sem süllyed a hőmérő higanyszála. Az enyhe tél miatt Kínának a legdélebbi részén nemcsak szubtrópusi, de trópusi növényeket is lehet termeszteni: narancsot, banánt és mangót.
A szoláris periódusokat ötnapos szakaszokra, úgynevezett pentádokra osztották fel. Ezeknek a pentádoknak sokszor igencsak költői, de legalábbis érdekes neveket adtak.
Xiaohan pentádjai a jang születésének jegyében kapták a nevüket. A jin és jang fogalompárból a xiaohan időszaktól kezdve a pozitív, világos jang egyre erősödik, a negatív, sötét jin pedig egyre gyöngébbé válik. A jang energia mozgását a madarak mozgásával írja le a kis hideg három pentádjának az elnevezése.
Xiaohan első pentádjának neve: „A vadlibák északra szállnak".
A második pentád neve: „A szarkák megkezdik a fészekrakást".
A kis hideg utolsó 5 napjának a neve: „A madarak elkezdenek csiripelni.
