A kínai szoláris naptár és a Gergely-naptár közötti különbség az, hogy a kínai évkezdet a téli napforduló és a tavaszi napéjegyenlőség közötti időszak felezőpontjára, azaz február elejére esik. Ezt nevezik a tavasz kezdetének.
A kínai szoláris naptárban 24 periódusra osztottak egy évet, aminek 4 fő időpontja a tavaszi és őszi napéjegyenlőség, illetve a nyári és téli napforduló. A kínai szoláris naptár mezőgazdasági céllal készült, ezért természetes, hogy a naptár beosztása során ezzel kapcsolatos kifejezéseket használnak. Ez egészen nyilvánvaló a ma tárgyalandó gabonaeső szóval fordítható guyu évszakjelölő esetében is.
Minden szoláris periódust 3 pentádra, azaz ötnapos szakaszra osztanak, ezeknek kínaiul hou 候 a neve.
A guyu a hatodik szoláris periódus, és mint már volt róla szó, a kínai szó magyar fordítása: gabonaeső. A guyu szóból a gu jelentése: gabona, a yu szóé pedig: eső. Minden évben április 19. és 21. között ér a nap az égi hosszúság 30. fokára, és ekkor jön a guyu, a gabonaeső időszaka. A guyu szoláris periódus akkor ér véget, amikor a nap az égi hosszúság 45. fokára ér. Ez május 5-e körüli időpontot jelent.
A guyu szoláris periódus elnevezése azt jelzi, hogy ebben az időszakban bőven esik az eső, viszonylag magasabb a hőmérséklet és ez a legmegfelelőbb időszak a vetésre.
A kelet-ázsiai nyugatra irányuló erősebb szelek ilyenkor irányt változtatva észak felé fújnak. Dél-Kínában a meleg és nedves légáramlatok ekkortól válnak aktívvá, aminek következtében az idő nagy részében borús lesz az égbolt és szemetel az eső. Főleg igaz ez a Jangce és a Huai-folyó területére. Ez Jiangsu és Anhui tartományokat jelentik.
Az időjárás változása ugyanakkor nemcsak a mezőgazdaság számára fontos, hanem az egészség szempontjából is. A guyu szoláris periódus több csapadéka és a nagyobb páratartalma miatt ilyenkor gyakoribb például az idegzsába és az isiász.
Az idő melegszik, a kínaiak pedig ezzel párhuzamosan több időt töltenek a szabadban. Észak-Kínában ilyenkor kezd virágozni az őszibarackfa és a sárgabarackfa, Dél-Kínában pedig nyárfa- és fűzfabarkával van tele minden. Az allergiások ettől az időponttól kezdve kénytelenek jobban odafigyelni a pollenekre Kínában. A guyu szoláris periódus pedig azt is jelzi a kínaiak számára, hogy ideje a sok proteint tartalmazó és a nagy kalóriaértékű ételek fogyasztásával felhagyni: itt az igazi tavasz, jöhetnek a könnyedebb ételek.
Már ennyiből is kiderülhetett, hogy mennyire téved, aki azt hiszi, hogy a kínai földműves naptár már idejét múlt, skanzenbe, néprajzosok tudományos munkáiba való dolog. De ha valakiben mégis akadna egy kis kétely, annak érdemes elolvasni Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010. február 20-i dátummal közzétett dokumentumát, amelynek a címe: Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján.
Ez a „Longkou Fen Si" zöldbabból és borsóból előállított, cérnaszerű, száraz, keményítőalapú termékről szól, és a dokumentum Éghajlat és földrajzi környezet című fejezete alatt olvashatjuk a következőket: A szárítás szintén kulcsfontosságú tényező, amely nagymértékben befolyásolja a Longkou Fen Si minőségét. A Longkou Fen Si üvegtészta előállítása két időszakra osztható: tavaszra és őszre. A tavaszi időszak a tavaszi napéjegyenlőségtől a nyári napfordulóig, az őszi pedig a „fehér harmat" holdhónaptól a „nagy hó" holdhónapig tart, ami összesen 6 hónapot jelent. A „gabonaeső" holdhónap időszakától a nyár kezdetéig, valamint az őszi napéjegyenlőségtől a tél kezdetéig tartó időszakban készített üvegtészta a legjobb. Az ettől eltérő időszakokban előállított üvegtészta minősége elmarad a tavasszal és ősszel készített üvegtésztáétól.
Ha tehát az Európai Unióban valaki Longkou Fen Si üvegtésztát vesz, legjobb lesz, ha meggyőződik róla, hogy valóban a guyu, azaz gabonaeső szoláris periódusban készítették a terméket.