„A zűrzavartól mentes csodavilág" szólás eredetével és jelentésével fogunk megismerkedni.

Tao Yuanming ókori kínai neves költő (kb. 365-427) az Őszibarack-virágos forrás című történetben említ egy mesét, amely arról szól, hogy a Keleti Jin-dinasztia (316-420) elején Wuling prefektúra térségében élt egy halász. Egy napon csónakjával felfelé evezett a patakon, és hálóval halászott. Nehéz munkája miatt nem tudta, hogy mekkora utat tett meg. Közben váratlanul egy őszibarackfás erdő bukkant fel vele szemben a patak két partján. A halász látta, hogy az erdőben az őszibarackfákon kívül nincsen más fa. A fű zöldellt, gyönyörű mezei virágok nyíltak mindenfelé. A csodálatos látvány lenyűgözte a halászt, aki tovább ment és elérte az őszibarackfás erdő végét, ahol éppen a patak forrása volt. A patak forrásánál egy hegy magaslott. A hegy oldalán egy nyílás volt, a másik végén pedig fény derengett. A nyílás első szakasza keskeny volt, csak egy ember férhetett át rajta. Több tucatnyi lépés után tágasabb és világosabb lett. A nyílás végéről színpompás, szemet gyönyörködtető táj tárult a halász elé. Jól művelt, termékeny földek, szép tavacskák, eperfák, bambuszerdők voltak láthatók, és takaros házak is. Gyalogutak kötötték össze a földeket, a falvakat és a házakat. Messzire hallatszott a kutyaugatás és a kakaskukorékolás. Az emberek szorgalmasan dolgoztak, műveltek a földet. Öltözködésük ugyanolyan volt, mint a nyílás túlsó felén levő világban élőké. Az idősek és a gyerekek jókedvűen, boldogan éltek és szórakoztak. Nyugodt, harmonikus, zűrzavartól mentes eszményi világ volt.

A halász odaérkezése nagy meglepetés volt a világ lakói számára. A házigazdák sok mindent kérdeztek a vendégtől, aki minden kérdésre válaszolt. A házigazdák is elmondták vendégüknek, hogy őseik a háborúk pusztításai elől menekültek erre a világtól elzárt vidékre. Érdeklődtek az iránt is, hogy melyik dinasztia uralkodik az országban. Mint megtudták a Jin-dinasztia volt éppen hatalmon. A vendéglátók sok finom étellel kínálták vendégüket. A halász több szép, vidám napot töltött el vendéglátóinál. Hazautazása előtt a házigazdák arra kérték vendégüket, hogy ne mondja el senkinek, hogy hol járt.

A halász ennek ellenére mégis elmondta a prefektúra kormányzójának, hogy hol járt és mit látott. A kormányzó parancsára több ember próbálta megkeresni a helyet, de eltévedtek, nem sikerült elérniük céljukat. E regényes történet alapján született „a zűrzavartól mentes csodavilág" szólás, amely eredetileg a valódi társadalomtól elzárkózott, nyugodt, harmonikus, boldog, minden zűrzavartól mentes eszményi világot ábrázolta. Ma inkább olyan helyet, vidéket jelent, ahol a környezet szép, az élet kényelmes, boldog. A szólás átvitt értelemben a küzdelemtől elzárkózott, elképzelt eszményi társadalmat is jelölheti.