Xu Ling (507-583) neves ókori kínai költő, irodalmár a déli Chen-dinasztia (557-589) idején egyik művében azt írta, hogy messze vagyunk egymástól, nincs lehetőség arra, hogy találkozzunk egymással. Csak abban reménykedem, hogy megérthetitek a szívemet.

A közmondáshoz egy történet fűződik. Han Yu (768-824) ókori kínai irodalmár, filozófus a Tang-dinasztia (618-907) korában élt. Már kétéves korában meghalt az édesapja. Nemsokára az édesanyja is. Ezért Han Yu nagyobbik bátyjánál, Hang Huinál nőtt fel. Yu Hui örökbe fogadta Han Yu második bátyjának fiát, Shi Erlangot, aki valamivel fiatalabb volt Han Yunél. A két gyerek mindig jól megfért egymással. Han Huit 42 éves korában valamilyen ok miatt lefokozta az uralkodói ház, és egy jelentéktelen tisztséget bíztak rá, a dél-kínai Guangdong tartomány egy kisvárosának, Shaozhou kormányzatának élére került. Itt pár hónap múlva Han Hui betegségben meghalt. Akkor Han Yu alig 11 éves volt, és máris többször maradt árván. A Han nagycsaládban az utódok közül csak Han Yu és Shi Erlang maradt életben.

19 éves korában Han Yu Yicheng városból a fővárosba utazott. Ott töltött 10 éve során Han Yu alig három ízben találkozott Shi Erlanggal. Később Han Yu elhatározta, hogy tisztségéről lemondva visszavonul szülőföldjére, hogy Shi Erlanggal tölthesse hátralevő éveit. Akkor Shi Erlang váratlanul meghalt. Ennek hallatán Han Yu rendkívüli fájdalmat érzett, és bánattól megtört szívvel elégikus költeményt írt. Áldozati tárgyakkal és elégiájával messziről sietett halott rokonához, Shi Erlanghoz, hogy kifejezze kegyeletét iránta. Az elégikus költeményben olvasható ez a mondat: „egyikünk az Ég végső határán van, másikunk pedig a Föld legtávolabbi sarkában". Ennek alapján született a „Föld legtávolabbi sarka" szólás, amely a nagy távolságot, a nagy messzeséget, a távoli vidéket fejezi ki.

(Írta/fordította: Zhang Lixiazi)