Kínaiul a fekete bárányt úgy fejezik ki, hogy „közösségnek ártó lovak". A Zhuang Zi című könyvben maradt fenn egy történet, amely arról szól, hogy Huangdi, egy ókori törzsszövetség patriarchája, a kínai nemzet ősatyja (i. e. 2697 – i. e. 2599) egyszer a Juci-hegybe utazott, hogy felkeresse Da Wei tökéletes embert. Útközben Huangdi és a kíséretében levő hét ember eltévedt a határtalan Xiangcheng pusztán. Nem volt ott senki, aki meg tudta volna mutatni nekik a helyes irányt.

Később egy fiatal csikóssal találkoztak, akitől megkérdezték, hogy tudja-e, merre van a Juci-hegy.

„Hogyne tudnám!" – felelt a fiú határozottan.

„Azt is tudod, hol lakik Da Wei?" – kérdezték ekkor Huangdiék.

„Azt is tudom" – válaszolt a fiú.

Huangdi vezér tovább faggatózott: „Te, fiú, jól megleptél bennünket! Nemcsak a Juci-hegyet ismered, hanem Da Wei lakhelyét is! Arról is tudsz valamit, hogy hogyan kell kormányozni az országot?"

A fiú először próbált kibújni a válasz alól, csak a további faggatásra mondta el, hogy a problémák rendezésében nincs különbség az országot kormányzó ember és a csikós között. A kormányzónak is el kell távolítania a közösségnek, a társadalomnak ártókat, úgy, mint a csikósoknak a ménest károsító lovakat. Ezzel megoldhatók a gondok. Ez nagy tanulság volt Huangdi számára, aki mélyen meghajolt a csikós előtt, és nagy tanítómesternek nevezte. Miután ismételten megköszönte tanulságos szavait, Huangdi és kísérete elment.

Ebből a történetből eredt a „közösségnek ártó lovak" kifejezés, amely eredetileg olyan lovakat jelent, amelyek kárára vannak a ménesnek. Átvitt értelmében pedig olyan embereket jelöl, akik a közösségnek vagy a társadalomnak okoznak károkat. Ma rendszerint ez utóbbi értelmében használatos ez a mondás.

(Írta/fordította: Zhang Lixiazi)