Kína múlt századi történelméről már számos könyvet kiadtak, vannak köztük hasznosak, még hasznosabbak és persze haszontalanok is. Most azonban egy olyanról esik majd szó, amely minden bizonnyal a leghasznosabbak közé tartozik nagyon sokak számára.

Az angol nyelven is megjelent kiadásban ugyanis a 20 század kínai történelme korabeli fényképek segítségével idéződik meg. A könyv leginkább az emberek életében bekövetkezett drámai fordulatokat próbálja bemutatni.

A New World Press angol nyelvű munkájának a címe: A modern Kína képekben, 1911-2012. A kötet szerkesztője, Li Shujuan tudatában volt, hogy nem egyszerű feladat egy olyan hatalmas ország, mint Kína több mint 100 évének történetét bemutatni. Különösen akkor nem, ha akkora változások történtek, mint az említett időszakban Kínában. A fényképek azonban valamiképpen segítettek a feladat pontosabb megoldásában. Li Shujuan ugyanis meg van győződve róla, hogy a kötetbe szerkesztett fotók képesek érzékeltetni az olvasókkal a történelem bonyolultságát. Főleg akkor, ha ilyen erőteljes, nemegyszer ikonikus fényképekről van szó, mint amilyeneket beválogattak a történelmi munkába.

Li Shujuan asszony eleinte úgy tervezte, hogy a fotók segítségével összeállított történelmi könyv olyan átfogó munka lesz, amely felöleli Kína társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életét egyaránt. Hamar kiderült azonban, hogy ez túlságosan ambiciózus terv volt.

„A lehető legjobb hatás elérése érdekében úgy döntöttünk, hogy olyan fényképeket választunk ki, amelyek az emberek mindennapjait, illetve az életükben bekövetkezett nagy változásokat mutatják be" – mondta Li Shujuan.

A végeredmény pedig egy olyan könyv lett, amely a kínai emberekhez kapcsolódó dolgokat mutatja be. A történelemkönyvekből ismerős, állami vezetőkről, fontos találkozókról készült fényképek helyett A modern Kína képekben, 1911-2012 című munka inkább a közlekedést, a szállítást, a ruházkodást, a divatot, a szórakozást és a családi életet mutatja be.

A könyvet a kiadás előtt külföldi szerkesztők is látták, és egyöntetű volt a véleményük: „valami újat és ritkán láthatót" sikerült bemutatni.

Az eredetileg kiválogatott ezer fényképből végül 450 került be a könyvbe, legtöbbjük a Kínai Hírszolgálat archívumából. Li Shujuan és kollégái hat fő részre osztották fel a könyvet, amelynek elkészítéséről Li azt mondta, hogy olyan volt, mintha dokumentumfilmet forgattak volna.

„A történet a Qing-dinasztia (1644-1911) utolsó császárával kezdődik. Az ő trónfosztása után az emberek levágták a hajfonatukat és egész más frizurákat kezdtek hordani. Ezzel indul a könyv, a végén pedig a jövőbe is előre tekint, legalábbis az utolsó képek mosolygó gyermekarcai Kína szép jövőjét szimbolizálják" – mondta Li Shujuan.

De azért mégsem csak kulturális antropológusoknak készült a kötet, ezért nem csak az egyszerű emberek mindennapi életét mutatja be. Az olvasók betekintést nyerhetnek a történelmi események menetébe is.

Az egyik fő fénykép a japánok elleni, 1937-től 1945-ig tartó honvédő háború idején készült, és a Kínát jobban ismerők már minden bizonnyal találkoztak is vele. A fénykép 1937. augusztus 28-án, Sanghaj Déli pályaudvarának bombázása során készült. A fényképen a romok előterében egy kétségbeesetten zokogó, földön ülő 1-2 éves, valószínűleg árva kisfiú látható.

„A romok között ülő árva fiúcska kétségbeesett sírása mindent elmond a háború borzalmáról" – mondta a fényképről Li Shujuan.

Paul White, a Foreign Language Press szerkesztője nagyon jó véleménnyel van a könyv filmszerűen áradó stílusáról és tömör szerkezetéről. A könyvet szerinte az összefogottsága, átgondoltsága is kiemeli a hasonló témájú munkák közül.

White szerint a könyv szerkesztői könnyen érthető nyelven fogalmaztak, márpedig a bemutatott képekhez pontosan az általuk használt beszédstílusra volt szükség.

A könyv szerzője, Wang Xu történész többek között ezeket mondta művéről:

„Minden kínai kapcsolódni tud ahhoz a történelemhez, amelyet a könyv bemutat, ugyanakkor a könyvből tanulni is lehet, valamint mindenki megismerheti belőle a múltját, de még a jövőjét is. Lassan, de végre rájöttünk, hogy a történelem nem egyenlő üres politikai vázlattal. Hús és vér emberekről szól, és minden egyes személyiség valamilyen mértékben rajta hagyja a keze vagy a lába nyomát."

(Írta/fordította: Hajnal László)