dawancha

Jinan jól ismert természetes vízforrásairól. Erre a vízbőségre alapozva próbálnak meg feltámasztani egy már eltűnőben levő hagyományt. Nota bene, nem is igazán Jinanból eltűnő, mivel ott … de ne vágjunk a közepébe, kezdjük az elején.

A teaüzletek, teázók, teakioszkok, teáspultok mindig is nagy népszerűségnek örvendtek Kínában, még a legnehezebb időkben is. Sőt, olyankor talán még inkább. A tea ugyanis nagyon egyszerűen elkészíthető, olcsó, egészséges, továbbá hidegben és melegben egyaránt jó szolgálatot tesz az időjárástól szenvedő fogyasztójának.

Ha a legnépszerűbb teáról van szó, akkor nem valami luxusdologra kell gondolni. Ha valaki olvasta Lao Sö klasszikus regényét, a Tigriskisasszony meg a férje című művet, akkor már érti is miről van szó. Az átlagnál is rosszabb minőségű teafűből készített olcsó teáról, amelyet hajdanán két fenért, vagyis a lehető legolcsóbban árultak. Az utcai elárusító helyek a maguk dawan cha, azaz nagy csésze teának nevezett teájukkal a leggyakoribb látványok közé tartoztak a 20. században a kínai utcákon, kikötőkben, gyárakban, farmokon, sőt még kinn a mezőkön, szántóföldeken is.

Ahogy azonban az ország gazdagabb lett, az emberek életkörülményei is javultak, az olcsó teát árusító utcai helyek is eltűntek.

Most azonban úgy tűnik, hogy vannak olyanok, akiknek hiányzik az utcán árult olcsó tea, ahogy talán sok magyarnak hiányzik a Bambi üdítő.

Shandong székhelyén, Jinanban Wang Yiyan, a Heilongjiang tartományi Mudanjiangból érkezett turista egy hatalmas csésze teával a kezében védekezik a meleg ellen.

„Nemcsak lehűtöm magam vele, de a teával együtt a régi kultúrába is belekóstolok" – mondja Wang Yiyan nagyot hörpölve a teából.

Szó se róla, régi kultúra, csak éppen egy kicsit kiszakítva a kontextusából, minthogy a dawan cha leginkább a régi Pekingre volt jellemző. Persze a mai kínai fővárosban már ember legyen a talpán, aki talál hagyományos nagycsészéjű teát.

Pedig még pekingi népdal is született a Tiltott Város kilenc kapujának egyikénél, a Qianmennél árult hagyományos teáról.

A dal szövege magáért beszél: „Amikor visszatérek Pekingbe, akkor mindig kénytelen vagyok megkóstolni gyerekkorom dawan teáját, még akkor is, ha mindig olyan sokáig vagyok távol. Sok száz más ital van a világon, a mi teánk pedig a legolcsóbb, de a lágy íze örökre bevésődött az emlékeim közé, bármilyen messze is távolodtam el."

A nagy csészében árult tea, ezek után talán mondani sem kellene, a kisemberek, az egyszerű kínaiak itala. Egyszerű és szerény ital, nincs szükség hozzá sem sok pénzre, sem kifinomult ízlésre, mint a vagyonokba kerülő tealevelek és teáskannák esetében. A hatalmas csészéből fogyasztott tea azonban betölti a szerepét, minthogy kitűnően enyhíti a fáradságot és a szomjat.

Valószínűleg ez az oka annak is, hogy reneszánsza van a nagy csészében árult teának Jinanban. A természetes források városában instant klasszikusnak számít a dawan cha.

„Hétköznap legkevesebb 300 csészével adunk el, hétvégeken pedig jóval többet" – mondja egy teastand tulajdonosa a Fekete Tigris-forrásnál. A bódé felszerelése igen egyszerű, hat asztal, néhány tucat nagy csésze, három hatalmas teáskanna, a tisztítószereknek egy kis kamra és néhány vödör, amelyben a forrásvizet szállítják.

A bódé felett egy piros feliratos sárga zászlót lenget a szél. A három nagy kínai karakter azt adja tudtul, hogy itt nagy csészés teát árulnak.

A tea ára ma 2 jüan, ami szintén nem mondható drágának, hiszen az 1980-as évek 2 fenje ma valóban körülbelül ennyit érhet.

Ráadásul a jinani tea nem közönséges vízből készül, hanem híres forrásvízből. A bódék ugyanis a jinani források közelébe települtek.

„Hallottam, hogy más íze van annak a teának, amelyet forrásvízből készítettek, úgyhogy gondoltam, meg is kóstolom, ha már itt vagyok" – mondta a Jiningből érkezett Zhang Guoliang.

Ugyanakkor a tea még csak a kezdet, a források mellett a teát szürcsölve több érdekes programot szemlélhet az érdeklődő. Vannak például népművészeti előadások, de vasárnaponként van egy százakat vonzó angol nyelvi sarok is.

„Jó hely ez a kikapcsolódásra, az emberek családostul érkeznek a természetbe, beszélgetnek az angol nyelvi sarokban, illetve teát iszogatnak" – mondta az Egyesült Államokból érkezett Craig Harter.

(Írta/fordította: Hajnal László)