A 35 éves Xue Qianchun hozzáértő mozdulatokkal aprítja a bell paprikát és a hagymát, majd gyömbért tesz a konyhai robotgépbe, és finomra turmixolja.

„Az indiai konyha nagyon sok fűszert használ. Például a rizst ecet helyett citromlével teszem savanykássá" – meséli Xue, miközben a serpenyőbe olajat, majd pirított kardamomot, fahéjat, szegfűszeget, babérlevelet tesz.

Xue nem indiai szákács, hanem bejárónő, kínai szóval ayi, aki jó ideje dolgozik külföldi családoknál Sanghajban.

Xue eltökéltsége jó példa lehet azok számára, akik szegény családban nőttek fel és nincs egyetemi végzettségük.

Az elmúlt tíz évben dolgozott olaszoknak, briteknek, franciáknak, dél-koreaiaknak, belgáknak és amerikaiaknak. Két másodállása együttesen havi 7000 jüanos, vagyis 245 ezer forintos bevételt jelent, ami Sanghajban magasabbnak számít, mint sok irodai munkás kezdő fizetése.

Xue és férje 1999-ben költözött Sanghajba a kelet-kínai Anhui tartományból, és eleinte utcaseprőként dolgozott. Reggel 6-kor kezdett, és 12 órákat dolgozott heti hat napon át havi 600 jüanos, vagyis 21 ezer forintos fizetésért.

„Az első külföldi kliensem Fülöp-szigeteki volt. Akkoriban fogalmam sem volt, hogyan kell használni a porszívót, és csak egy pár szót tudtam angolul" – mondja.

Akkor volt a legidegesebb, amikor rádöbbent, hogy semmit sem ért munkaadója utasításaiból. Ekkor határozta el, hogy szabadidejében angolul fog tanulni. Jegyzeteket készített, és biciklizés közben vagy a piacon gyakorolt, de volt olyan, hogy még álmában is a szavakat magolta.

„Mindenki kinevetett. Azt hitték, megbolondultam, és az egyetemi felvételi vizsgára készülök" – mondja. A Kínában laowai-ként emlegetett külföldi szakértők többet várnak el, mint egy átlagos kínai család, állítja Xue.

A legalapvetőbb feladatok közé tartozik a fürdőszoba tisztán tartása, és a padló felmosása napi rendszerességgel. Legalább heti egyszer nagymosást tart, és kivasalja az ágyneműt. A konyhai munka nagyobb kihívást jelent, hiszen a nyugati szájíz szerint kell fűszereznie, ami eleinte nagyon furának tűnik egy kínai számára. Amióta ayiként, vagyis bejárónőként dolgozik, Xue több nyugati étel elkészítését tanulta meg, köztük olyan fogásokét, mint a bazsalikomos pesto, az avokádómártás, a bell paprikás rizs, a csilipaprikás marhahús.

Hatalmas piac

„Kínában 24 millióan dolgoznak a háztartási szolgáltatások szektorában, de a Xuehoz hasonló munkaerő olyan ritka, mint a fehérholló. Ők jelentik a szakma elitjét, és csupán 1-2 százalékos arányt képviselnek" – meséli a 30 éves Amanda Sheng.

Sheng 2010-ben hozta létre ügynökségét (MD Maid Service), amely a Sanghajban élő külföldi szakértőknek nyújt háztartási szolgáltatásokat. Az első évben 15 szerződést hozott tető alá, ám mostanra ez a szám elérte a 200-at.

A legutóbbi 2010-es népszámlálás eredménye szerint 200 ezer külföldi szakértő dolgozik a nagyvárosban, de mostanra valószínűleg jóval nagyobb számról van szó.

„A külföldiek száma már most is jelentős, és évről évre tovább emelkedik. 2005-ös indulásunk óta a cég klienseinek száma évente 20-30 százalékkal nő" – magyarázza Cindy Xu, egy háztartási szolgáltatásokat nyújtó cég (CC Shanghai) marketingigazgatója.

Az ügynökség számos külföldi tőkéjű vállalat humán erőforrásügyi osztályával működik együtt az ayik, bejárónők toborzásában az újonnan Sanghajba költöző külföldi szakértők részére.

Kulturális különbségek

A külföldi családok számára különösen fontos az őszinteség és a jó munkatapasztalat, és ajánlólevél nélkül nem is érdemes állásinterjúra menniük, mondja Xu.

Ezzel szemben a kínai családok többsége nem foglalkozik a referenciákkal, és a próbaidőszak alatt akarnak meggyőződni a bejárónő rátermettségéről, magyarázza.

A munkakörülmények stabilabbak a külföldi családoknál, ami nagyrészt a magasabb fizetésnek és a juttatásoknak tudható be. Az ayik többsége két-három évig dolgozik egy munkaadónál, vagy ameddig el nem költöznek Kínából.

„A kínai és a külföldi családok között az a legnagyobb különbség, hogy a külföldiek jobban megbecsülik a bejárónőt, és egyenlő félként kezelik" – meséli a 35 éves Cui Baoyi, aki az észak-kínai Hebei tartományból származik.

Cui levelező tagozaton szerzett alapdiplomát. Több munkahelye is volt, mígnem egy angol származású ausztrál családnál helyezkedett el bentlakásos bejárónőként Sanghajban.

„Emlékszem, hogy eleinte főnököm többször is figyelmeztetett, hogy pihenjek, és este 9 óra után már csak magammal törődjek. Ez nagyon meglepett, mivel a kínai családoknál ilyet sohasem mondtak" – meséli.

Cui elmondta, hogy nagyon elégedett a jelenlegi állásával, pedig a munka nagyon fárasztó. Reggel 6 órakor indul a napja. Reggelit és tízórait készít a gyerekeknek és a szüleiknek. Elviszi a gyerekeket az iskolába, megsétáltatja a kutyát, kitakarítja a 600 négyzetméteres villát, rendbe teszi a kertet, és este 9 óráig elkészíti a vacsorát.

Nem újdonság, hogy az ayik fizetése elég alacsony. Részben ez az oka annak, hogy a külföldiek bejárónőt tartanak. A bentlakásos ayi, aki a főzésen és a takarításon át a nagymosásig mindenről gondoskodik, mintegy havi 5 ezer jüant keres, és nem kell utána élet- vagy egészségügyi biztosítást fizetni.

Ezért is olyan kapósak az ayik a külföldiek körében. Azonban a kínaiak és a nyugatiak közötti nyelvi és életvitellel kapcsolatos különbségek számos esetben problémát jelentenek, de ezek a kulturális akadályok egyúttal üzleti lehetőséget is rejtenek.

Forrás: China Daily, 2013. június 4.

(Írta/fordította: Cservenka Ferenc)