hangos

Épp mikor az ország önjelölt lelkiismereteként tetszelgő leleplezők már a kezüket dörzsölték, hogy egy újabb nagy hal akadt a horgukra – egy 18 éves szeretőt tartó középkorú tisztviselő – és kárörvendve várták a kormányzat reakcióját, azzal kellett szembesülniük, hogy sem a kérdéses tisztviselő, sem állítólagos bizottsága nem valódi.

Június 22-én a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Pártiskolája bejelentette, hogy sem az iskolának, sem társult szervezeteinek nincs Li Guangnian nevű alkalmazottja, valamint cáfolták azt is, hogy az iskola valaha kutatóközpontot hozott volna létre a fejlődés tudományos kitekintés-elméletének tanulmányozására.

Az iskola arra reagált így, miután egy áltisztviselő, a már említett Li, nyilvánosan a kínai dinamikus vizsgálóbizottság vezetőjének nevezte magát, amely állítása szerint a pártiskola fenti nem-létező kutatóközpontjával állt kapcsolatban.

A bizottságot Li Hongkongban jegyezte be. 2012-ig Országos Dinamikus Vizsgálóbizottság volt a neve, amelyet 2010-ben alapított a Mao Cetung Akadémiai Kutatótársaság.

Bár ez utóbbi kutatóközpont valóban létezik, egy magánkézben lévő szakközépiskolához tartozik. Ez teljességgel kizárja azt, hogy Li bizottsága hivatalos lett volna, mivel az állítólagosan mögötte álló szervezet semmiféle kormányzati kapcsolattal nem rendelkezett.

Li és bizottsága sokakat megtévesztett, hiszen Kína szárazföldi területein rendkívül nehéz olyan szervezetet bejegyeztetni, amelynek nevében a Kína vagy kínai szavak szerepelnek. Amely szervezetek nevében mégis szerepelnek ezek, azok többségében valamilyen tekintetben, kapcsolatban állnak a kínai kormánnyal.

Ez megmagyarázza, hogy Li miért Hongkongban jegyeztette be a bizottságot, amit akár meg is úszhatott volna, ha nem leplezik le az interneten azt, milyen fiatal szeretőt tart.

Az nyilvánvaló, hogy Li mit akart elérni ezzel a csalással. Az ügyfeleit lenyűgözte hamis személyazonossága, így a csapatával temérdek pénzt tudott legombolni róluk.

A bizottság azt állította, hogy a célja a pártelvek átültetése a gyakorlatba, illetve döntéshozatalhoz szükséges referenciaanyagokat biztosít. Kutatásai központjában a legújabb akadémiai trendek álltak, a társadalmi és gazdasági fejlődés, a biztosítások, a korrupció-ellenes harc, és a többi.

Az átverés tudományágakon átívelő labirintusa mellett egyéb módszereket is bevetettek az emberek megvezetésére és összezavarására. Saját reklámanyagaikban azt terjesztették, hogy legfelsőbb szintű kínai vezetők személyesen írtak a bizottságnak, illetve miniszteri és miniszterhelyettesi szintű hivatalnokok gratuláltak levélben a munkájukhoz.

Az irodahelyiségük elhelyezkedése is tovább növelte a bizottság hitelét: Peking Chaoyang kerültében épp a helyi közbiztonsági hivatal és népi ügyészség szomszédságában állt.

A Weibo mikroblog egyik kommentelője, Xu, azt állította, gyakori kapcsolatban állt Livel, akivel olykor személyesen is találkozott. Xu azt írta: „Li azt akarta, hogy lépjek be a bizottságba és vezessem a jiangsui irodát. De ehhez azt a feltételt szabta, hogy minden évben fizessek neki félmillió jüant (17,5 millió forintot). Ez gondolkodóba ejtett. Kutatni kezdtem és rájöttem, hogy csaló."

Bár Li és társai tehetséges bűnözők voltak, sokat segítettek nekik a kínai politika árnyoldala által felkínált lehetőségek is.

„A csalók némelyike a képességei révén jut előre. Ám azt is le kell szögeznünk, hogy vannak a rendszeren belül olyan emberek, akik a saját céljaikra használják fel a Lihez hasonló alakokat," mondja Zhong Dajun, a pekingi Dajun kutatóintézet igazgatója.

Egyik-másik kormányzati osztály vagy minisztérium a saját érdekei megóvására használja a hatalmát, és az ő „szükségleteik" ideális terepet biztosítanak a csalók munkája számára, teszi hozzá Zhong.

Yi Shenghua, a pekingi Yingke ügyvédi iroda egyik ügyvédje szerint Liről ordított, hogy svindler.

„Li mindig is a hivatalos hátterével és a rendszeren belüli kapcsolataival próbált felvágni, de én nem hiszem, hogy bárki, akinek valóban ilyen háttere van, ennyit feltűnősködne," magyarázza megfigyeléseit az ügyvéd.

Yi állítása szerint hamar rájött, hogy Li csaló, és azt mondja, erre többször is felhívta a rendőrség és a sajtó figyelmét, de nem keltette fel az érdeklődésüket.

Yi akkor hallott először Liről, mikor egyik barátjától kicsaltak 3 millió jüant. Az ismerőse egy „hivatalos ügyben" fordult Lihez, aki azt mondta, meg tudja oldani a problémáját ezért az összegért.

Li kudarcot vallott az ügyben, Yi pedig felkérést kapott, hogy jogi lépéseket tegyen ellene. Yi agresszíven Li nyomába eredt, aki végül arra kényszerült, hogy megígérje: visszafizeti a pénzt. Röviddel ezután az ügyfél felszámolt minden kommunikációt az ügyvédi irodával, így Yi arra tippel, hogy végül visszakapta a pénzét.

A jelenlegi rendszert úgy alakították ki, hogy szükség van a törvényes közvetítőkre, aminek a szerepében Li is tetszelgett. Ha a helyi kormányzatok extra támogatásokhoz vagy forrásokhoz akarnak jutni, ahhoz kell a központi kormány jóváhagyása. Ahogy Qiao Xinsheng, a zhongnani Közgazdaság- és Jogtudományi Egyetem professzora elmagyarázta, az efféle nem hivatalos lobbi-struktúra bővelkedik a Lihez hasonló szélhámosokban, akik hasznot húznak belőle.

Néhány helyi kormányzat, mindenféle háttérellenőrzés lefolytatása nélkül, vakon helyezi a bizalmát azokba, akik azt állítják, hogy a központi kormányzatot képviselik, vagy legalábbis megvannak hozzá a csatornáik, mondja Qiao, aki több hasonló esetet is kivizsgált.

Bár a nevüket nem árulta el, Qiao állítja, hogy több dél-kínai várost is kiforgattak így. Egy áltisztviselő, aki minisztériumi munkatársnak adta ki magát, azt állította, hogy meg tudja szerezni az engedélyt egy nagyszabású vegyi üzem projekthez. A kérdéses helyi kormányzat roppant lelkes volt, hiszen a hivatalnokot a saját kapcsolataikon keresztül ismerték meg.

A város 200 hektár földet sajátított ki a helyi földművesektől, akiket nem is kompenzált előzetesen. Aztán kiderült, hogy a kapcsolatuk egy csaló, aki annak rendje és módja szerint el is tűnt a balfenéken.

Az efféle fordulatok ellenére, ez még mindig jövedelmező piac a Li Guangnianhoz hasonlók számára. Ding Shumiao üzletasszonyról, aki hajdan közel állt Liu Zhijun egykori vasútügyi miniszterhez, több mint 40 millió jüant gomboltak le egy hasonló esetben.

Liu Zhijun arra utasította Dinget, hogy „hozza ki" a vasútügyi minisztérium egyik hajdan vezető tisztviselőjét, akit kenőpénz elfogadásáért zártak börtönbe. Viszont az emberek, akikhez Ding segítségért fordult kudarcot vallottak annak ellenére, hogy milliókat fizetett ki nekik.

Az ilyen szervezetekben sok a hasonlóság. Szervezeti felépítésük a valódi kormányintézmények felépítését imitálja.

Arra hivatkoznak, hogy a kormányzati ranglétra magasabb fokán állók utasításait követik, a vezetőik viselkedése, öltözködése, sőt, beszédmódja is az igazi tisztviselőkét idézi. Még „hivatalos" vidéki utakat is tesznek, ahol fogadják őket a helyi hatóságok és jelenlétükről beszámol a helyi sajtó, ami még több hitelt biztosít a csaláshoz.

Zhao Xiyongot, aki az Államtanács Kutatási Irodája igazgatójának vallotta magát, március 22-én fogta el a rendőrség Liaoning tartományban. Ugyanakkor, mikor egy másik csalót bíróság elé állítottak Hunan tartományban: Zou Binyong az Országos Fejlesztési és Reformbizottság egyik vezető tisztviselőjének adta ki magát.

A legfőbb különbség Zhao, Zou és Li között, hogy az előbbiek valódi szervezetek képviselőinek adták ki magukat, míg Li elvben nem kormányzati, hanem egy a KKP Központi Pártiskolájával kapcsolatban álló szervezet nevében járt el. Ettől függetlenül, mindannyiukra ugyanaz a sors vár.

2010 óta Zhao számos nyilvános látogatást tett Hunan és Yunnan tartományokban, de amikor 2012 során egyre gyakrabban tért vissza Yunnanba, végül a helyi hatóságok is gyanút fogtak.

Zhao azt állította, hogy 2010-ben lett az Államtanács Fejlesztési Kutatóközpontjának kutatója, ezután nevezték ki igazgatóvá.

Lihez hasonlóan Zhaót is az után csípték fülön, hogy az Államtanács Kutatási Irodája március 8-án figyelmeztetést adott ki, miszerint nincs egyetlen Zhao Xiyong nevű alkalmazottjuk sem, és semmiféle szakértőt sem küldtek semmi kivizsgálására Yunnan tartományba.

A közel száz nevet tartalmazó álszervezetek és áltisztviselők listája a közvélemény figyelmét is megragadta. A lista hemzseg az olyanoktól, akik olyan hivatalok képviselőinek adják ki magukat, mint a kínai minőség- és hitelellenőrzési társaság, a kínai márkaminőség-ellenőrzési bizottság vagy a kínai környezetvédelmi bizottság.

Tekintettel a kínai kormányzat méretére, nagyon nehéz különbséget tenni a valódi és álszervezetek között, ahogy háttérellenőrzést is nagyon nehezen lehet végezni a nyilvánosan hozzáférhető adatok szűkössége miatt.

Wang Yukai, a kínai államigazgatási akadémia professzora szerint egyszerűen túl sok szervezet és bizottság van. Az irányításuk és ellenőrzésük nem egységes, ami kiskapukat biztosít a szélhámosoknak. A magasabb szintű testületek pedig képtelenek folyamatosan nyomon követni őket és felfedni a kilétüket.

 (Írta/fordította: Falucskai Violetta)