A süket és a néma egyaránt igyekszik saját fogyatékosságát leplezni. Egy nap, amikor összetalálkoznak, a süket megkéri a némát, hogy énekeljen valami szépet. A néma tudja, hogy cimborája süket, tehát csak nyitogatja a száját, mintha énekelne. A süket hosszan hallgatja, aztán a néma becsukja a száját. A süket nagyot tapsol, és lelkesen mondja: „Régen nem hallottam jó éneket, amit ma te énekeltél, igazán gyönyörű volt, felülmúlta valamennyi énekes ismerősömét.„