A Nyugalomőrző Isten éjjel végigjárja a várost. Egy gazdag ember kapuján a Kapuőrző Istent látja a kapu két szárnyán. Sajnálkozva kérdi a Nyugalomőrző Isten a Kapuőrző Istentől: „Ekkora szép szál legény létedre éjjel-nappal őrséget állsz neki? Mi az ellenszolgáltatás?„

„Semmi. Ha már felfestett a kapura, muszáj itt maradnom.„

„Ad enni?„

„Á, semmit.„

„Ha ennyire kicsinyes, akkor erőszakosan üljél le az asztalhoz, amikor a család ebédel.„

„De hát le sem tudok lépni a kapuról!„

(Írta/fordította: Chai Pengfei)