Egy paprika besétál a boltba, hogy vegyen valami kaját. Ám teljes döbbenetére a polcokon csak rothadó cipők sorakoznak. A boltos, egy búzakalász, nem használható semmire, csak ácsorog, hülye vigyorral a képén. A paprika teljes tehetetlenségében felkiált: „Fuchinak!" – ami egy felettébb elterjedt kínai káromkodás. Meg egy bőröndfajta is.

Nyugi, ez nem valami hagymázas álom. Csak az egykor Remon Wang néven ismert kínai politikai karikaturista, Perverz Paprika legutóbbi alkotása. Ez a rajzocska április végén jelent meg a mikroblogján, és a legutóbbi élelmiszerbotrányt figurázza ki, amiben a jelentések szerint rothadó bőrcipőkből készítettek joghurtot és gyümölcszselét.

Perverz Paprika kínai karikaturistákból álló kortársai az internetet tekintik elsődleges platformnak műveik közzétételére, mivel így megúszhatják az ellenőrzést és több figyelmet is kaphatnak.

Perverz Paprika viszont nem csak arra használja a netet, hogy kipakolja, amije van. „A mikroblogon keringő hírekből nyerek inspirációt. Nagyszerű felület és olyan élményt nyújt, amire a hagyományos médiacsatornák nem képesek," vallja PP.

Azonban tisztában van az online világ korlátaival is. Mióta elindította a blogját a sina.com-on és elkezdte posztolni a karikatúráit a 2010 végén, állítása szerint már 186 alkalommal törölték a blogját. Ilyenkor mindig más néven regisztrált újra, mint Perverz Paprika 1 vagy Perverz Paprika 2.

Egy másik provokatív politikai karikaturista Őrült Rák néven fut. Szatirikus karikatúráit gyakran tiltják be a sina weibóján, mivel „túl pikánsak". A hírneve egyelőre más országokban bemutatott munkásságán alapszik.

Az évek során Perverz Paprika megtanulta, hogyan kezelje az internet korlátait.

„A munkámban a szatíra és a túlélés között kell egyensúlyoznom. A túl sok szatíra kinyírja a blogomat, ha túl finom vagyok, az kicsinálja a munkámat. Végtére is fenn kell tartanom a blogom, hogy tovább szórakoztathassam az olvasóimat."

A most 39 éves egykori illusztrátor két éve fogott új karrierjébe. Azóta ő lett a weibo legaktívabb politikai karikaturistája közel 130 ezer követővel. Ám, ahogy mondja, őt a szenvedély hajtja, nem a pénz.

Az egyik legutóbbi karikatúráján kínaiak intenek búcsút egy vörös, Titanic nevű hajónak, amelynek fedélzetén Mao elnök áll. Azonnal törölték a weibóról. Az ő optimista és értő látásmódja azonban sosem változik.

Bár sokszor feszegette a gúny határait, akár régen elhunyt politikai vezetők ábrázolásával is, a legnyersebb karikatúrái közül néhány még mindig fenn van az interneten.

Az egyik legnagyobb port kavart karikatúráján az író Han Han hátulról „tossza" a csalókat leleplező Fang Zhouzit. Fang azzal vádolta meg Hant, hogy nem ő írja a saját műveit. A kép felirata: A férfi, aki nem tudott bizonyítani. Mikor vírusként elterjedt az interneten, Paprika is hírhedtté vált – és sok kritikát kapott.

„A jelenlegi kínai politikai helyzetet a világ sok politikai karikaturistája megirigyelheti. Olyan sok minden történik itt, hogy egy perc nyugtunk sincs," mondja.

Mostanában Perverz Paprika karikatúráit leginkább a hongkongi székhelyű South China Morning Post, a tajvani Want Daily és néhány Guangdong tartományi liberális napilap publikálja.

A politikai karikatúrák hosszú múltra tekintenek vissza Kínában. A harmincas években a híres szatirikus, Liao Bingxiong a karikatúráin keresztül támadta a japán megszállást 1937 és 1945 között. 1945-ben egy karikatúra-sorozatot rajzolt, amiben a Kuomingtang párti kormányban fellelhető korrupcióra hívta fel a figyelmet. A rajzain a macskák összedolgoznak az egerekkel, hogy kirabolják az embereket. Nem sokkal 2006-os halála előtt választott művészeti ága hanyatlásán kesergett, úgy vélte, „a kínai politikai karikatúra halott."

Kang Yongjun, az ország több napilapjának is egykori karikaturistája azt mondja, az internet élesztette újjá a politikai szatíra ezen műfaját.

„Most már bárki lehet politikai karikaturista online. Kevés a korlátozás és a cenzor, több a kreativitás," mondja.

Azonban a díjnyertes szingapúri karikaturista, Heng Kim Song azon siránkozik, hogy az interneten megjelenő politikai karikatúrák minősége igencsak halovány a nyomtatott sajtóban megjelentekhez képest.

„A politikai karikaturisták úgy érezhetik, hogy az internet megfelelő közeg az érzéseik kifejezésére, de a munkájuk minősége nem tűnik jobbnak a nyomtatásban megjelent munkákénál, mivel nincsen szerkesztő, aki megkövetelné a minőséget."

Heng azt mondja, régebben Szingapúrban rengeteg korlátozás vonatkozott a politikai karikaturistákra és hosszú időbe telt, míg a kormány és a társadalom elfogadta őket. Hozzátette, hogy ő hisz abban, hogy Kínában szép jövő vár a műfajra.

„A politikai karikatúrák pozitív szerepet játszhatnak a társadalom fejlődésében, ha időszerű véleményeket fejeznek ki. A jó politikai karikatúrák könnyen felkeltik a közvélemény figyelmét egy olyan időszakban, mikor mindenki a teljes cikkeket bújja," mondja.

A műfajba beáramló friss vér hiánya sokakat aggaszt Kínában. A fiatalabb generációt jobban izgatják a japán mangák, így mindössze 100 hivatásos karikaturista dolgozik a nyomtatott sajtóban. Ők a régi gárda tagjai, és általában már a negyvenes éveiket tapossák. Sokan, mint Kang, már nem rajzolnak az újságoknak, áttértek az internetre. Ennek ellenére Kang hisz abban, hogy talán ez a legmegfelelőbb pillanat politikai karikaturistává válni.

Bárki, aki a területtel kacérkodik, megszívlelheti Charles Dickens híres szavait: „ezek voltak a legszebb idők, ezek voltak a legrosszabb idők". Bár manapság egyre növekszik a nyomtatott sajtó Kínában, a politikai karikatúrák eltünedeznek az újságok lapjairól. Egyre kevesebb napilap és magazin publikál a hivatali korrupciót vagy a társadalmi igazságtalanságokat célba vevő karikatúrát – hát még olyanokat, amik érzékenyebb témákat érintenek.

Zhang Ye, a nanjingi székhelyű Yangtze Evening News 29 éves művészeti szerkesztője azt mondja, sok politikai karikatúrista arról panaszkodik, hogy nincs miről rajzolniuk.

„Azért van ez, mert sok korlátozás vonatkozik rájuk. Nem akarják, hogy a munkájuk puszta propaganda legyen vagy egyszerűen csak vicces. Ezért sokuk az internethez fordul segítségért," mondja.

Zhang mangaművészeti szakra járt, 2006-ban csatlakozott az újsághoz és azóta is politikai karikatúrákat rajzol. Kemény volt az átállás. Kezdetekben, mivel keveset tudott a jelenlegi politikai és társadalmi trendekről a rajzain megjelenő karakterek japán mangafigurákra emlékeztettek. Több évbe telt mire a többi karikaturista munkáit tanulmányozva kifejlesztette a saját stílusát.

Zhang talán elsajátította, hogyan juttasson kifejezésre a művein keresztül egy egészséges adag iróniát, de azt nem, hogy hol vannak a határok. 2007-ben egyik korai munkáját, amely a túlárazott médiadobozokat gúnyolta, ízekre szedte az állami rádió- film- és televízió hivatal „túl kritikus" felkiáltással. Zhang azóta sokkal óvatosabb lett, mikor rajzol.

2009-ben az újság az egész karikatúra-oldalt megszüntette, mivel „túl kockázatos és nem hoz hirdetőket". Mostanában Zhang illusztrációkat rajzol az újságnak és szabadúszó karikaturistaként más lapoknak dolgozik.

„Egy szabadúszó politikai karikaturista alkalmazásával el lehet kerülni a bajt," mondja. „Ha valami gond van a karikatúrával, az újság mindig mondhatja azt, hogy ez a karikaturista egyéni véleményét tükrözi, nem az egész lapét."

Zhang szerint az újságoktól távozó karikaturisták továbbra is az interneten keresnek majd menedéket.

A politikai karikatúrák egyre elhagyatottabb vidékének utolsó védőbástyája a pekingi székhelyű országos Szatíra és Humor karikatúra-hetilap, amelyet 1979-ben alapítottak.

A szerkesztője, Zhao Yijin elmondta, hogy a szerkesztői tanács körültekintően válogatja meg a híreket, amiket azután szabadúszók rajzolnak meg. A szatirikus és vicces dolgok rendben vannak, de az újság elhatárolódik a túlzottan politikai vonaltól, és inkább békén hagyja a rendőrséget és a bíróságokat.

„Jobban szeretünk nem olyan témát választani, amiről mindenki beszél. Mivel hetilap vagyunk, szeretünk érdekes témákat megrajzoltatni," mondja.

Azt is hozzátette, hogy lehet, hogy a műfaj hanyatlik, mégis több tucat karikaturista rajzol a lapnak hétről-hétre.

Köztük Ma Hongliang is, bár ő nem tartja a cenzúrát különösebb problémának.

„Politikai karikaturistaként a művünknek politikailag is pontosnak kell lennie. Nem vezethetjük félre az olvasókat," mondja ő.

„A politikai karikatúra célja, hogy pozitív hatást váltson ki, hogy felkeltse a hatóságok figyelmét és segítsen megoldani a problémákat. Sajnos, ez szerintem nem működik valami jól," tette hozzá.

Szerinte a kínai politikai karikatúrák nem olyan szabadok, mint az amerikaiak, amelyek rendszeresen ábrázolták majomként a korábbi elnök George W. Bush-t. Mégsem gondolkozik azon, hogy az internet kedvéért otthagyja a nyomtatott sajtót.

Mikor megkérdeztük, milyen szerepe lehet a politikai karikatúráknak Kína jövőjének alakításában, Perverz Paprika azt válaszolta, hogy ezt nehéz lenne szavakba önteni. Inkább egy karikatúrával felelt: a rajzon egy dühödt pirospaprika tojással dobálja Mao elnök szobrát.

(Írta/fordította: Falucskai Violetta)