Hu Jintao kínai elnök is részt vett a Hongkong anyaországhoz történt visszatérésének 15. évfordulója, valamint a negyedik hongkongi kormányzat beiktatása alkalmából rendezett hongkongi ünnepségen.

A kínai elnök szerint az „egy ország, két társadalmi rendszer" megvalósítása közös feladata a központi kormánynak és a Hongkongi Különleges Közigazgatási Övezet kormányának.

He Jintao Hongkongban arról beszélt, hogy a város politikai rendszere és demokráciája az elmúlt 15 esztendőben folyamatosan fejlődött és nagy eredményeket ért el.

De mi történt az elmúlt 15 évben a Hongkongban élő külföldiekkel?

Már azt is igen nehéz meghatározni, hogy ki számít Hongkongban külföldinek. Sok embernek van ugyanis külföldi útlevele, ugyanakkor állandó letelepedési engedélye is a városban.

Még jobban bonyolítja a kérdést azoknak az esete, akiknek a családja már generációk óta Hongkongban lakik, és ők maguk is Hongkongban születtek.

Valamennyivel könnyebb a dolgunk, ha csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy hány olyan ember él Hongkongban, aki külföldről érkezett, de a városban él és dolgozik.

Ezek után nézzük a számokat! Hongkong több mint 7 millió lakosának 95 százaléka kínai. A szárazföldi Kínából évente körülbelül 45 ezren telepednek le a városban.

Hongkong lakosságának 5 százaléka nem kínai eredetű. Ennek az 5 százaléknak több mint a fele ázsiai származású. Csak a Fülöp-szigetekiek több mint 140 ezren vannak, és így számarányuk meghaladja a 2 százalékot. De az Ázsiából érkezettek között megtalálhatók indiaiak, pakisztániak, indonéziaiak, thaiföldiek, nepáliak, vietnamiak, japánok és koreaiak is.

A nyugatiak közül a legtöbb természetesen a brit, számuk 50 ezer körül van. Kanadából és az Egyesült Államokból egyaránt körülbelül 30 ezren, míg Ausztráliából 20 ezren érkeztek Hongkongba élni és dolgozni.

De mit gondolnak státuszukról a Hongkongban születet külföldiek? Kiknek tartják ők magukat? Mit neveznek hazájuknak?

Lássunk egy konkrét példát! Néhány évvel ezelőtt Bitto Hartihan nagy meglepetést okozott a menyasszonyának, amikor élőben közvetítette házassági ceremóniájukat. Mindent beborítottak a virágok és a léggömbök. Az ünneplő és jókívánságokat kiabáló egybegyűltek és a kamera előtt Bitto Hartihan boldogan fogta felesége kezét. Amikor a műsorvezető megkérdezte az ifjú párt, hogy hová valóak, Hartihan válasza hatalmas sikert aratott a vendégek között, akiknek többsége egyébként született hongkongi volt. A Hongkongban született indiai ugyanis tökéletes kantoni nyelven azt válaszolta, hogy „Én hongkongi vagyok". Ha megkérdezzük tőle, hogy miért érez így, akkor erre is megvan a válasza: „A legtöbb barátom született hongkongi. Beszélem a nyelvüket, és remekül kijövök velük. A külsőm kivételével egyáltalán nem érzem úgy, mintha más lennék, mint ők."

Több mint 342 000 olyan lakosa van Hongkongnak, akik nem kínai nemzetiségűek, ugyanakkor Hongkongban születtek és ott is nőttek fel. Nekik állandó tartózkodási engedélyük van. A legtöbben Indiából, Pakisztánból, Nagy-Britanniából és Kanadából származnak. A Hongkongi Statisztikai és Népszámlálási Hivatal szerint ők teszik ki a város 7 millió lakosának 5 százalékát.

Ugyanakkor esetükben igazán elmondható, hogy az „otthon" és a „haza" szavak nem szinonimái egymásnak. Erről beszélt a Hongkongban élő külföldiek kapcsán Chan Kwok-bun, a Hongkongi Baptista Egyetem szociológiaprofesszora is, aki az etnikai kisebbségek tanulmányozásának szentelte tudományos kutatómunkáját.

A professzor szerint a haza szónak mély kulturális beágyazottsága van, és az egyén számára nagy a jelentősége. A Hongkongban született külföldiek azonban a szó hagyományos értelmében nem tudnak megnevezni egy hazát maguknak, sem történelmileg, sem földrajzilag. Csakhogy a Hongkongban született külföldieket ez nem zavarja, és nem is érzik úgy, hogy szükségük lenne egy hazára. Ez a kozmopolita város ugyanis a szabad kereskedelem, a tisztességes verseny és a változatos kulturális környezet előnyeit nyújtja számukra.

„Hongkong befogadja a külföldieket, és meg is mutatja nekik a helyüket a világban. Ezért az itt született külföldiek az otthonuknak tekintik Hongkongot" – fogalmazott Chan Kwok-bun szociológia professzor.

Hongkong 1842-ben lett a britek gyarmata. Az első betelepülők többsége üzletember volt, akik a 19. század végén érkeztek a szomszédos országokból. A 20. század folyamán a város gyors gazdasági fejlődése miatt egyre többen jöttek letelepedni Hongkongba a környező területekről, illetve néhány nyugati országból, mindenekelőtt Nagy-Britanniából. Az ő utódaik már meggyökereztek Hongkongban, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Hongkong ma az, ami.

A ma Hongkongban élő helyi születésű külföldiek közül soknak van többes identitása. Ez azonban egyáltalán nem zavaró számukra, éppen ellenkezőleg, hasznosnak találják.

Zoher Abdoolcarim a Time International's Asia szerkesztője. Ősei már legalább 130 évvel ezelőtt megérkeztek Hongkongba. Az ükapja textilkereskedőként telepedett ugyanis le a városban. Zoher Abdoolcarim három nyelven beszél folyékonyan, és ezáltal könnyen megérti a különböző kultúrákat, és nem utolsó sorban könnyedén talál magának jól fizető munkahelyet.

„Nem Indiában születtem, és nem is nevelkedtem ott. Az igazat megvallva, nem tudnám Indiát a hazámnak nevezni. Ugyanakkor amikor fiatal voltam, akkor Hongkong még brit gyarmat volt, de azt sem tudtam volna mondani, hogy brit vagyok" – mondta Zoher Abdoolcarim, aki arról is beszélt, hogy ma már persze Hongkong Kínához tartozik, és ez sok mindenben leegyszerűsítette a dolgokat.

Hongkongban sokan vannak, akiknek Zoher Abdoolcarimhoz hasonlóan hármas nemzeti kötődésük van. Ezek a Hongkongban született külföldiek különösen toleráns gondolkodásmódúak.

Hongkongot gyakran nevezik nemzetközi városnak, ugyanakkor ez csak a gazdaságára érvényes. Egyéb tekintetben ugyanis Hongkong a gyökerekig kínai és kantoni. A helyiek udvariasak, de a külföldieket nem igazán kezelik a helyi közösség tagjaként. A nyugati kultúra nem integrálódott a kínai kultúrába Hongkongban sem.

A szárazföldi Kína gazdasági felemelkedése azonban ha Hongkong számára nem is, de a városban élő külföldiek számára mindenképpen nagy változásokkal fog járni. Egyes vélemények szerint Hongkong a jövőben egyre inkább elveszíti nemzetközi jellegét, és ezzel párhuzamosan a Hongkongban született külföldieket is. A Hongkongban született külföldiek ezzel nem értenek egyet, mondván, hogy ők ehhez a városhoz szoktak hozzá és Hongkongot érzik az otthonuknak. A statisztikák azonban mást mutatnak.

1997 előtt sok nyugati cég arra használta Hongkongot, hogy a szárazföldi Kínával kötött üzleteinek a központja legyen. Korábban Hongkong a Kína és Délkelet-Ázsia felé nyíló kapu volt. Csakhogy 1997 óta a szárazföldi Kínában is olyan hatalmas változások történtek, hogy a Hongkongba telepedett nyugati cégek közül soknál úgy gondolták, érdemes elhagyni Hongkongot, és központjukat a szárazföldi Kínába tették át.

1997 óta például 7680-nal, azaz 21 százalékkal csökkent a Hongkongban élő amerikaiak száma.

A szárazföldi Kína nagyon sok tehetséges külföldit elszív Hongkongból. Számos multinacionális nagyvállalat teljes egészében átköltözött például Sanghajba. A cégek ugyanis felismerték azokat az előnyöket, amelyeket a szárazföldi Kínában való jelenlét jelent. Ráadásul a multinacionális vállalatok szívesen alkalmaznak helyi kínaiakat a magasabb pozíciókba is. Természetesen ilyenkor szóba jöhetnek a Hongkongban született külföldiek is, viszont ez azt jelenti, hogy csökken a más országokból érkező külföldi szakértők száma. Ez egyébként anyagilag is jobban megéri a cégeknek, hiszen a külföldről érkező szakértők általában nem tudnak kínaiul, viszont fizetni kell az átköltözésüket, a lakásukat, vagy például a gyerekeknek a drága nemzetközi iskolát.

Más adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a külföldi szakértők számának visszaesése nem is olyan nagy. A Hongkongban regionális központot működtető amerikai vállalatok száma például stabilan emelkedik. Míg 2004-ban a számuk 256 volt, addig tavaly már több mint 300 ilyen amerikai vállalat volt Hongkongban.

(Írta/fordította: Hajnal László)